Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-16 / 11. szám

1912. március 16

Evangélikus Lap. 11. sz.

7. oldal

laszt, pedig a Krisztus evangelioma nem választ, hanem a Krisztushoz gyűjt.

Ha keresztyének vagyunk, szükség az evange- liomi álláspontra helyezkednünk, de nem a dogmákéra; a dogmák nevében nem szabad tehát evange- liomellenes dolgot cselekedni s egymás ellen szent dühhel támadni.

Befejezésül még csak egy kérdést.

Vájjon miről ismernek meg bonnünket, hogy a Krisztus tanítványai vagyunk, ha szerotet nincsen mibennünk? Bizonyos, hogy a dogmákról nein, sem ezen, sem a más világon.

Jónás András,

ev. lelkész.

A lelkészek fizetésemelése és kor- pótléka.

Február 4-én levelet írtam a szerkesztő úrnak. Inter alia megemlítettem benne a legújabb fizetésreudezési tervet is. A szerkesztő úr levelemet lenyomatta s Krupecz alesperes úr elolvasta. Megjegyzéseimen megsértődve azután egy cikket irt a 9. számban. Ebben az én fejemet alaposan megmossa s az ő tervezetüket „támadásommal1* szemben megvédelmezi. A mosdatást békével tőröm, mert bántő szándékom nem volt. A tervezet és alkotóinak .támadása*, lekicsinylése és meg- gvanusitása se volt célom. Én csak arra akartam rámutatni, hogy a tervezetre ráférne egy kis kritika. Krupecz alesperes úr cikke után sem terjeszkedem ki személyi momemumokra. Nem tiltakozom a „testvérragadó beszéd1* ellen sem „(buzgó- sági) babérjaimat* nem védelmezem. Nekem az ügy fontos, azért csak vele foglalkozom.

Krupecz alesperes úr és Lombos lelkész úr egy új fizetésrendezési tervet készítettek. Tervezetük ugyan még nincs publikálva, de az én indiskrécióm és Krupecz alesperes úr cikke után — lehet róla beszólni. A terv lényege az, hogy a mostani 1600 koronás minimum emeltessék 2400 koronára s azonfelül adassék a papoknak hat ötödéves korpótlék is á 500 korona. A korpótlékra való tekintettel az összes lelkészi állások hét osztályba Boroztatnak s úgy számoztatnak, mint a — liszt. A legutolsó osztály, a 6. számú, a „kongruás papoké“ s azoké, akiknek 2400—2900 korona a fizetésük, az 5. osztályba tartoznak a 2900—3400 koronás fizetésűek — és igy tovább 500 koronás emelkedésekkel. A legelső, legfinomabb osztály nem számmal, hanem „0“-val jelöltetik s azokat a lelkészi állásokat foglalja magában, amelyekkel 5400 vagy több korona fizetés jár. A kor- pótlékokat a lelkészek igy kapják: a 6. osztályban levők őt év után, az 5.-ben levők, tiz év után, a 4.-ben levők tizenöt év után stb. kapják az első korpótlékot és pedig úgy, hogy 6. osztályú lelkész hat, az 5. osztályú öt... az 1. osztályú egy, a 0. osztályba tartozó pedig semmi korpótlékban nem részesedik.

Az, hogy a rákospalotai és pesti magyar „gavallér papok“ ebbe a „0.“ osztályba tartoznak, az az ő bajuk. Az ő fizetésük miatt senkinek a feje nem fáj. Az azonban határozottan érdekes, hogy a tervezet a kongruás lelkészeket hogyan viszi a pesti fizetések szédítő régióiba, mig a többiek emelkedését csak akkor engedi meg, hogy ha az ő fizetésük nívóját a kongruásoké mar elérte. A tervezők fizetés- leszállításra nem gondoltak s ezt helyesen s mindenek- folett emberségesen tették, a nivelláló tendenciát azonban le nem tagadhatják, mert céljuk az „egyenlősítés felé vonzódó kongruás lelkészek“ gondolkozásának megfelelő testvériség statuálása.

A „szegény kongruás papok“ fizetésjavitását és korpótlékát senki sem irigyli. Azért mert a tervezetnek ezt a szépséghibáját az ember megszólja, nem szükséges mindjárt „a szegény kongruás papokon“ sajnálkozni, hogy már az „igazi testvériségért s a mindennapi kenyérért“ sem küzdhetnek. Az is fölösleges, hogy egyes papok „gavallérságára“ s „egy elsőrendű papijavadalmazasú főesperes“ lemondásban megnyilvánuló jóakaratára hivatkozzunk. Csak arról van szó, hogy okvetlen igy kellett-e a dolgot kieszelni? Nem jobb lett volna-e, hogyha a tervezők a „suum cuique“ és a „jobb adni, mint venni“ álláspontjára helyezkedtek volna? A magam részéről csak hibáztatni tudom őket, hogy nem voltak kissé bőkezűbbek. Úgy se került volna — nekik semmibe ! Mert a „kongruás papoknak“ azt hiszem, az mindegy, ha más is kap s ugyanannyit kap, amennyit ők kapnak, csak ök kapjanak!...

Azonban éppen ez a nagy kérdés. Az egész tervezet attól függ, hogy megadja e az állam a felemeléshez szükséges 1,700.000 korona kongnia megváltást, vagy a másfél millió korona államsegélyt „szabad rendelkezésre“. Vagyis az egész terv „pium desiderium“. Mint óhajtás, megfelelő számú aláírással ellátva figyelemreméltó megnyilvánulása lesz sokak vágyainak. Megvalósítása tisztán az állam kegyelmétől függ.

Ez a délibábkergetés — mert mi más ma egy másfél millió koronás államsegély, mint délibáb — nem mutat valami nagy praktikus érzékre. Ez pedig nagy hiba, mert az idő múlik, mi a számár árnyéka felett veszekszünk, a fizetésrendezés, emeles, korpótlék stb. pedig marad a jövő zenéje.

Az végtére nem volna baj, hogy a sokak által „rés nulliu8“-nak tekintett államvagyonból várjuk és kérjük a segítséget. Az azonban igen komoly mulasztás, hogy magunk nem sokat teszünk a „magunk falain belől“ a sokszor panaszolt állapotok szanálására. Minden papnak megvan a fizetése, elégtelenségén kívül az a baja, hogy mindenfélével fizetik, csak pénzzel nem. Ezen is segíteni kell. És pedig az egyháznak kell segíteni. Módját kellene találni, hogy