Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
8. oldal Evangélikus Lap 11. sz. 1912. március 16. az egyházközségek becsületbeli kötelességévé tétessék ezeknek az állapotoknak a rendezése s azonfelül értésükre kellene adni mérvadó helyről, hogy a mai, megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni igyekezzenek ők is. Végezetül pedig — s ez a legfontosabb — az egyetemes egyháznak kellene a legmesszebbmenő takarékossággal s a mai üzemi kiadásoknak a lehetőségig való leszállításával fizetesrendezési alapot teremteni. Ez legalább ötven, száz, vagy — ezer év múlva biztosítaná a fizetésrendezést. Mert az államsegély nem olyan biztos, hogy ezekkel a dolgokkal ne kelljen törődni. A kérvény nem árt. Az egyenlőségnek benne való az az értelmezése azonban, amely szerint az úgynevezett 6. osztályú pap 30 évi szolgálat után 3000 korona korpótlékot, az 1. osztályú pedig csak 500 koronát kap, mégis túlzás. Ha legalább azt megengednék a terv alkotói, hogy esetleg az 1. osztályú egyházak adják meg az államsegélyből az általok nem engedélyezett korpótlókokat ? !... A kongruás papokat senki sem bántja. Az „egyházi vezérleti magasság helyéről" kapott sorokat s az „előkelő világi férfiúnak az oszlopok sorából" — a véleményét szívesen aláírjuk, hogy sem a fizetésemelés (1600 koronáról 2400 koronára) nem sok, sem a korpótlók nem túlzott. Csak a tervnek arra a szűkmarkúságára mutattunk rá, hogy a kongruás lelkészeket a testvériség nevében az égig emeli, a többieknek meg csak kényszerűségből juttat valamit. Ez nem rokonszenves megoldás. Az igaztalanság akkor is igaztalanság, hogyha „szegények" érdekében — „gavallérok" rovására követtetik el. A testvériség pedig jobb, ha másban nyilvánul meg közöttünk, mint egyenlő fizetés után való törekvésben. Ebben a pontban tehát a tervezet feltétlenül javításra szorul — az ón érzésem szerint. Az is csak előnyére szolgálna, hogyha a fizetés kérdésének más irányú rendezését is felölelné. Mert az államsegély emelésének kérése hátha nem csalhatatlan gyógyszer ? 1... Szimonidesz Lajos. Egyveleg. Tájékozatlan tolvajok. A múlt héten ismeretlen tolvajok a budapesti Ihász-utcai református imaház sekrestyéjébe betörtek. Az eredmény az volt: ahol nincs, ott ne keress! * 0 fel ... A „Western Christian Advocate" amerikai újság következő mulatságos históriát közli: Egy amerikai misszionáriusnő teára volt meghiva a mandarin nyolc feleségéhez. Ezek kíváncsian vizsgálják az amerikai Mistress ruháját, haját, fogait, végül lábait, amelyek nagysága felett megbotránkoznak: „Hiszen te úgy tudsz járni és futni, mint egy férfi". „Hát természetesen". „Akkor bizonyoson lovagolni és úszni is tudsz?" „Hogyne tudnék!“ „De hiszen akkor te olyan erős vagy, mint egy férfi ?“ „Azt remélem." „És te nem hagynád magad férfitől megverni, még a férjedtől sem?" „Bizony nem." A nyolc mandarinnő ámulva nézett össze és végre a legidősebb megszólal: „Most értem, miért van a fehér ördögnek csak egy felesége, ő fél . . .“ * A keresztyénség diadalának megünneplése. 1913ban lesz 1600 esztendeje annak, hogy a keresztyénség Konstantin császár által a római birodalomban a pogány vallással egyenjogúvá tétetett. Az égi jel „In hoc signo vinces“ már 912. évi október hóban tűnt fel Konstantin előtt, midőn Maxentius ellencsászárt Róma mellett megverte. Rómában a pápa és a római katholikus egyház ezt az évfordulót nagyban készülnek megünnepelni és a pápa a múlt héten egy fogadtatás alkalmával kifejezte azt a kívánságát, hogy az ünnepségeknek kizárólag vallásos és ne politikai jellegük legyen. A keresztyén érzés és gondolkodás hatalmas felébredését várja a pápa ezektől az ünnepektől. Kérdés, hogy mi protestánsok milyen állást foglaljunk el ezen ünnepekkel szemben? Hogy a keresztyénség a pogányság felett Konstantin alatt győzedelmeskedett, annak mi, mint keresztyének természetesen szintén örülünk, de ha figyelembe vesszük, hogy Konstantin azáltal, hogy az egyházat eredeti szegénységéből kivetkőztetve, szerfeletti politikai halommal és gazdagsággal ruhásta fel, megvetette a pápaság és a hierarchia alapját és ezzel a római klerikalizmust, akkor bizony nem igen van okunk ünnepelni Konstantin császár szereplését. * Az „Őrálló“ megint csipked. Múlt heti számában Scholtz Ödön cikket ir Dánia lakosságának orthodox vallásosságáról és ezzel végzi: „Boldog dán evangélikus nép, hol vagyunk mi tőled I Nálunk megtörténhetik, hogy az egyház egyik legfőbb tisztviselője lapot alapit az egyház hitelveinek aláásására és bár maga is még csak látcsövei keresi az Istent és a mennyeknek országát, másokat és az egyházat véli okoskodásaival boldogítani. De eljön bizony nálunk is az idő és úgy véljük, hogy nem lehet már messze, mikor végre nálunk is felébred az egyház hivő népe jóhiszemű álmából és odakiáltja az ily vezéreknek, hogy: eddig és ne tovább /“ Most csak arra vagyunk kiváncsiak, mikor hivja össze Scholtz Ödön azt a tiltakozó népgyűlést, amely a dánországi népgyűlés mintájára az egyetemes ügyész eltávolítását követeli. Talán egyszerűbb és célravezetőbb volna az egyete-
