Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-16 / 11. szám

6. oldal.

Evangélikus Lap. 11. sz.

1912. március 16.

az ünnep oltárára s ha a vallásos megnyilatkozások ezer és ezer szinpompájában olvadnak össze s úgy dicsőítik egy szívvel, egy lélekkel a seregek hatalmas Urát.

Gyúró.

Nagy Lajos

ev. lelkész.

Az unió.

Az „Evangélikus Lap“ folyó évi 5. számában a lap felelős szerkesztője felvetette az unió eszméjét. Az „Orálló“ február 17-iki számában „Veritas“ néhány megjegyéssel ez eszmét agyon akarja ütni.

Én az unió eszméjét sokkal nagyobbnak és fontosabbnak tartom, semhogy azt egykönnyen agyon lehetne csapni. S megvallva az igazat, nagyon tudok azon csodálkozni, ha valamely lelkész, kinek óletelve a Krisztus evangelioma kell, hogy legyen, ezen gyönyörű eszme ellen minden erejével támad. Az evan- geliomokban maga Jézus megjövendöli ennek az eszmének diadalát, mikor az egy akol és egy pásztorról beszél.

Vigyázzon az úgymondott orthodoxia és ne akarja az igazságot egyedül a lutheránus számára lefoglalni, mert különben akarva, nem akarva beleesik az egyedül üdvözítő téves tan szolgálatába, amj ellen legkivált a nagy Luther reformátor! szelleme tiltakozik. A legnagyobb tévedések egyikének tartom az unió eszméje ellen fegyverül előrángatni Luther szavait: „Ihr habt ein anderen Geist“ s ezzel igyekezni cáfolni az Üdvözítő tanítását.

Én Luther reformátori nagyságát épp úgy elismerem s épp oly hódolattal vagyok iránta, mint a legbuzgóbb paptársam. Azonban ez még nem azt jelenti, hogy őt istenítsem s benne tévedést, gyarlóságot és gyengeséget ne tételezzek fel, sőt vallom, hogy ő is velem együtt gyarló. (Tessék jól megjegyezni, hogy ez nem Luther kisebbítése és magamnak szerénytelen feltolása, hanem oly tiszta szinigazság, melyet mindenkinek el kell ismernie.) És egyik nagy tévedését én éppen abban látom, hogy a legválságosabb időben haraggal odavágta: „Ihr habt einen anderen Geist“. Ne feledjük, hogy a Krisztus evangelioma soha senkit haragra fel nem jogosít, hacsak nem a bűnben megátalkodott farizeusokról van szó.

Nagy emberek tévedései nagy eredményeket szoktak maguk után vonni. így volt ez Lutherrel is. Ne vegye hát senki tőlem rossz néven, ha én a protestantizmus ereje szétforgácsolódásának okát ebben a tévedésben keresem és találom meg.

Nem tagadom, sőt tudom, hogy a nagy reformátor eme gyarlóságát lehet menteni s azt sem állítom, hogy a többi reformátorok hasonló tévedéstől

mentek lettek volna, de az igazság igazság akkor is, ha ellenünk látszik tanúskodni.

Azoknak, kik annyira idegenkednek az unió eszméjétől, felteszem a kérdést, hogy mint pap, kinek vagyok én szolgálatában? Sem Luthernek, sem Kálvinnak, hanem a Krisztusnak, Krisztus evangéliumának.

Ez az evangeliom pedig minden kétséget kizárólag azt parancsolja, hogy legelső sorban a szeretet prédikátora és cselekvője legyek. És csak ki e szeretőiben vagyon, él s cselekszik, csak az tarthat számot a Krisztusban lett váltságra s Isten kegyelmére, nem egyszerű oknál fogva, mert csak ezzel a szeretettel lehet követni a Krisztust. A Krisztus evangelioma tehát a felekezetieskedésen felül emeli az embert és teszi sem nem lutheránussá, sem nem kálvinistává, hanem teszi keresztyénné. És szerintem épp ebben van az igazi, tiszta s valódi unió. És az unió tehát nem egyeseknek soha be nem következő utópiája, hanem egy oly dolog, melynek megvalósítására Krisztus minden szolgájának törekednie kell.

Ez nem egy lehetetlen valami, mint sokan szeretik azt feltüntetni, hanem egy nagyon is megvalósítható eszme, melyhez csak az szükséges, hogy igazi keresztyéni álláspontra helyezkedjünk. Ugyanis, ha én az igaz keresztyéni álláspontról, a krisztusi szeretet álláspontjáról tekintem az emberiséget, nem találok semmi megbotránkoztató dolgot abban, hogy az egyik talán nem annál az oltárnál szolgál, mint a másik; hogy az egyik kovásztalan, a másik pedig kovászos kenyeret vesz az Úrvacsoránál; hogy az egyik hisz a predesztinációban, a másik pedig tagadja, stb. Ezeknek a dolgoknak a keresztyénségbe való bevivése és ott előtérbe állítása mindig az emberi gyarlóság következménye.

Hisz ezek voltak azok a dolgok, melyek a ke- resztyénség kebelén belül az egyes felekezetek közt a gyűlöletet, a szeretetlenséget szították és sok egyéb dolgok mellett kiváltkép ezek az okai ma is, hogy épp a leghivatottabbak embertársukban nem tudják testvérüket tekinteni.

Az evangeliom, igenis az tökéletes. De az evangeliom egyes szavaiba belekapaszkodni és azután abból a betűből a végső konzekvenciát is levonni, de vakon, vagyis, nem tekintve az evangeliom lényegét s aztán ki ezt a levont eredményt nem fogadja el, arra anathémát kiáltani, engedjen meg bárki is, de ez mégsem egyezik meg a Krisztus evangeliomával.

Az evangeliom az krisztusi. A dogma pedig, mihelyt abba emberi okoskodás vegyül, mindjárt gyarló s mihelyt gyarló, azonnal nem a jót munkálja, hanem az ellenkezőjét. Mert a dogmák körvonalozzák az egyes felekezetek körét. A dogma az egyes felekezetek számára határvonal. Ez pedig mindig vá