Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-02 / 9. szám
II. évfolyam. 9. szám. Budapest, 1912. március 2. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4. ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. Fömunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Kiss Béla: Az unió kérdéséhez. — Dr. Szelényi Ödön: A protestáns lelkész a modern költészetben. — Krupcc István : A lelkészjavadalmazás ügyében megindult mozgalom igazsága. — Wallrabenstein Jakab. »Evangélikus temetési szertartás.* — Hírek. — Pályázatok. Az unió kérdéséhez. Irta: Kiss Béla. E lap hasábjain felvetett kérdés úgy látszik lassan bár, de mégis megbolygatja kissé az evangélikus közvéleményt. Az „Ev. Örálló“ hasábjain e kérdésben egymásután jelennek meg a véleménynyilvánítások, melyek jórészt mind az unió ellen szólották. Ha egy pillanatra végig futjuk ismét és ismét a már eddig napvilágra hozott érveket, melyek pro és contra bizonyítgattak s összevetjük ezeket az e kérdésben már az 1892—95-ig terjedő időszakban nap-nap után megjelent érvekkel, megállapíthatjuk, hogy: „nincs semmi új a nap alatt.“ Röviden utalnom kellett és kell ezidőszerint azért, mert a 90-es évek nagy mozgalmai, mikor az evangélikus és református egyházak — együtt zsinatoztak, együtt ünnepelték az 1791. XXVI. t.-c. emlékünnepét, igazán bírtak jogcímmel arra, hogy az unionista törekvések a felvetett eszme alapján előbbre vitessenek. Ha erre az időszakra vetünk egy pillantást s elfogulatlan objektivitással vizsgáljuk az e kérdésben mindkét részről felhozott azon érveket, melyek az unió ellen szólották, be kell ismernünk, hogy ezek az okok tárgyi igazságuknál fogva méltánylandók voltak s amint az életfejlődés később igazolta is, — az unió létrejöttét tényleg meggátolták. Az okok, röviden összegezve a reformátusok részéről ezek voltak csoportosítva. Az uniót akadályozza a nemzetiségi és hitelvi szempont, az evangélikusok részéről pedig az unió akadálya a reformátusok felekezeti érvényesülési törekvése, a hitelvi szempont és ez egyháznak büszkeségig emlegetett magyar jellegi'onása. E csoportosított okok azon időben mind tárgyi alappal bírtak. Az evangélikus egyház egyes részei — hiába akarjuk azt ma szép szavakkal eliminálni — nemzeti szempontból mindig kifogás alá estek. Visszatérve az 1892-ik évre, olvassa el bárki az az évben megtartott dunáninneni kerület közgyűlésén dr. Masznyik Endrének az unió kérdésében a nyitrai esperességhez intézett nyílt feleletét. Érdemes e beszédből az alábbi sorokat idézni: „Amit az Isten egybeszerkesztett, a hazafias, magyar protestáns szívek unióját, ezt a százados küzdelmek és szenvedések, ezt az atyák együtt osztott drága vérén szentelte uniót, ezt kárhoztatják önök, mert ez nekünk jövőt biztosit, az önök törekvéseire pedig halált hoz.“ Olvassuk el az „Ev. család és iskola“ című lap kiváló tudós, boldog emlékezetű szerkesztőjének, Trosztyenszkynek, ugyancsak az unió kérdésében tett mélyenjáró fejtegetését, ő is erre a konklusióra jut. „A vallásban, jobban a theologiában a magyar szabadelvű, a tót orthodox; az egyház beléletében a magyar centralizál, a tót decentralizál; az egyházközi ügyek felfogásában a magyar szemben áll a róm. kath. egyházzal s közelít a ref. egyházhoz, a tót
