Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-07 / 41. szám

Evangélikus Lap. 41. sz.

5. oldal.

1911. október 7.

mévé gyámintézetünk jelszava. Egymásnak terhét hordozzátok !

IJgy töltsétek be a Krise tun törvényét. A törvény eredete Istenhez vissz vissza. Az ó-szövetség legelején feltalálhatjuk 1. részében már Istennek rendelkezéseit, törvényszerű intézkedéseit, a 2. részben már felhangzik a jogra és kötelességre, a szabadságra és tilalomra vonatkozó isteni végzés: E kort minden fájának gyümölcséből szabadon egyél, de a jó és gonosz tudása fájának gyümölcséből ne egyél, mert valamely napon abból eendesz, halálnak halálával halsz meg, a 3. részben pedig már a törvényt tevő bíró pallosa villan meg az engedetlenségben talált, bűnbe esett ember fölött s az ítélet szava menydörög az alkotó ajkán: „A te orcádnak verítékével egyed a te kenyeredet. . . por vagy és porrá kell lenned“. Mózes 5. könyve az ó-iesta- mentom törvénykönyve, részben külsőségekre vonatkozószabályok, rideg, szigorú, megtorlást, bosszúállást hirdető parancsok tömege az, rendelkezéseit be nem tölthette soha egy zsidó sem ép úgy, amint nem teljesíthette azt a 600 parancsot, amelyet a betűimádó farizeusok állítottak össze.

Jézussal új élet új világ szállott le a földre, ö ezt mondotta: Nem jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, megvessem, hanem, hogy azt betöltsem. (Máté 5.17. Máté 5. 18. Lukács 16. V. 7.) Az ő törvénye nem nehezedik reám a parancsok tömkelegével, egyetlen egy szóban foglalható az össze s az az egy szó ez: szeretet. Rövid szó és mégis többet fejez ki, mint a világ összes törvénykönyvei, többet jelent mint min den szabály és intézkedés, amelyet az emberi böl- cseség és tudomány összevéve alkotott. Jézus e törvényt nemcsak megalkotta, hanem be is töltötte, életével, példájával megvalósította s ártatlanúl kiontott szent vérével megpecsételte.

E törvényre vonatkozó első parancs: „Szeresd a te uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkűdből és teljes elmédből“. Valóban nagy parancsolat ez s a második hasonlatos ehez: ,,Szerosd felebarátodat, mint tenmagadat“. Jézus saját életével adott arra példát, hogy miként kell embertársainkat szeretni. S toljesítjük-e a Jézus parancsát, betöltjük-e törvényét ?

Manapság nagy divat mennél hangosabban, de annál üresebb szívvel beszélni a szeretetről. A legtöbb ember a száján hordja, de szivében nyoma sincs, emlegeti, de távol áll tőle, dicsőíti, de nem kell neki. Pedig szeretet nélkül nincs élet. Tenger bölcsesóg- nél és tudománynál többet ér egy csöppnyi szeretet.

Vájjon megvalósúl-e nálunk a gyámintézet jelszava ? Vájjon szeretjük-e egymást, betöltjük-e Jézus törvényét. Elborúl a lelkem, amikor e kérdésre feleletet kell adnom. Szeretném, ha nem látnék s nem tudnék semmit arról a rettenetes harcról, kíméletlen,

gyilkos küzdelemről, versenygésről, ellenségeskedésről, ami az életben körülöttünk dúl.

Előttünk folyik az őrülotes harc, amelyet vív a társadalomban ember ember ellen. Fegyverük nem a szeretet, jelszavuk nem a béke. Törekvésük nem az, hogy betöltsék a Krisztus törvényét, hogy egymáson segítsenek, hanem az, hogy egymásnak ártsanak.

Itt az irigység szeme villog feléd, mint éhes fenevad áhítozik boldogulásod gyümölcseire; ott a gyűlölet lopódzik utánad, mint tolvaj a sötét éjszakában s reád tör, reád ront, hogy megzavarja nyugalmadat, megkeserítso örömeidet s elrabolja békés sógedet; itt a boszuállás szörnyetege veti reád magát; olt a káröröm vihogását hallod, nevet, kacag, amíg te sírsz tört reményeid omladékain.

Sok embernek az az öröme és törekvése, ha boldogulni lát, hogy elődbe álljon, szándékaidat keresztezze s céljaid elérése elé akadályokat gördítsen. Pedig soha senki sem volt s nem lehet boldog azáltal, ha mást szerencsétlenné tett.

Nem jól van ez így. A Krisztus törvényo nem ilyen életelvet követel tőlünk s nem ilyen életirányt szab elénk. Hogy miként kell az ő törvényét betöl- tenünk, megmondja nekünk János apostol e szavakban : „Fiacskáim ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal“. A felebaráti szeretet nem szavakból, nem szónokla- latokból, nem csengő, búzgó beszédekből áll, jó cselekedetekből. Könyörületes szív, szamaritánusi lélek : ezek a felebaráti szeretet feltételei. A szeretetteljes szív, mikor szűkölködőre talál, nem kérdezősködik, nem tanakodik, mit s hogyan kell tennie, mi lesz a jutalma, ha jót cselekszik, hanem önmagáért a jóért cselekszik jót. Örül az örülőkkel és sir a sírók kai. A szeretet gyakorlásra való búzdítás korunkban is nagyon szükséges, mert az önzés, a harag, a részvétlenség, a közönyösség, sőt a gyűlölség pusztít közöttünk. Testvér testvér ellen, rokon rokon ellen, barát barát ollen támad, úton-útfelen megosúfolni látjuk a szeretet szent nevét.

A magyarhoni egyet. ev. egyh. gyámintézet ev. egyházunknak egyik legerősebb támasza. Istennek gondviselő, jóságos angyalaként jár kál szerteszét hazánkban s a szeretet szent nevében bekopogtat szegénynek, gazdagnak ajtaján s alamizsnát kér sínylődő gyülekezeteink számára. Ismerjük jelszavát, teljesítsük kérését. Áldozzunk mindannyian szívesen tehetségünkhöz mérten szeretet-oltárán, hogy mennél több nyomorgó gyülekezetünk részesülhessen felsegítő adományaiban. Mi magyar evangélikusok a magunk szegénységére vagyunk utalva, egyházunknak földi kincse nincs, hitbúzgóságunk, egyházszeretetünk, áldozatkészségünk, minden erősségünk ; apáink ez erényekkel őrizték meg s tartották fenn