Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-07 / 41. szám

6 oldal

Evangélikus Lap. 41. sz.

1911. október 7.

századokon keresztül szent örökségünket, az erényeket ragyogtassuk szüntelenmi is, így sohasem fog kialudni gyámintózetünk oltárán az áldozati tűz, így teljesedni fog szivünk legforróbb vágya, lelkünk leg- búzgóbb fohásza : hogy anyaszentegyházunk épüljön, fejlődjék, izmosodjék, virágozzék. Ne feledjük, sőt valósítsuk meg a jelszót: „Egymásnak terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.“ Ámen.

Az új Theológíaí Tanügyi Rendszer.

Irta : Hornyámzky Aladár.

A pozsonyvidéki papi konferencián f. évi junius 9-ón tartott

előadás.

I.

Hazánkban az evangélikus lelkészképzés sohasem volt egyöntetű. Azok a lycoumok, amelyeknek kereteiben régente a theologiai szakoktatás történt, fejlődésüknek, hagyományaiknak és helyi viszonyaiknak megfelelőleg egymástól igen elütő módon teljesítették feladatukat; és amidőn végül csupán Pozsony, Sopron és Eperjes tartotta meg most inár önálló, a középiskolától egészen elkülönített theologiai intézetét, beosztásuk, szervezetük, tanrendjük és tananyaguk csakúgy különböző maradt mint volt azelőtt.

A pozsonyi Akadémiának jelenleg érvényben levő tanügyi rendje 1881-ben készült és 1882. szeptemberével lépett életbe. A minden részletet felölelő, gondos egybeállítás Trsztyénszky Ferenctől származik, akinek Schneller István segédkezett. E két előkelő név magában feltétlen kezesség a munkálat jelessége mellett. Oly főiskolának vetették meg alapjait, amely után egyházunk már közel egy évszázada vágyódott* és amelyet jogos büszkeséggel nevezhet a magáénak. A tudományos jellegnek energikus hangoztatása és kidomborítása, a jelenkor kívánalmainak és szükségleteinek megfelelő teljes berendezés, a szakrendszer szigorú keresztülvitele, 6 rendes és 2 magántanárnak alkalmazása, párhúzamos tanszékek szervezése, az összes theologiai és filosofiai disciplinák előterjesztéséről való gondoskodás, az ezekkel kapcsolatos semináriumok beállítása, a tanulmányi időnek 4 évre kiterjesztése •— mindez nemcsak nagy haladást jelent az előző kezdetleges állapotokkal szemben, de hazai evangélikus lelkészképzésünket egy csapásra a külföldinek színvonalára emelte, amazt ezzel versenyképessé tette, sőt egy és más tekintetben (legyen elegendő itt csupán az általános vallástörténetnek, a bölcsészettörténetnek és számos egyéb filosofiai stúdiumnak a tanrendbe való

* Egy teljesen felszerelt theologiai főiskolának sürgetése 1808-al kezdődik egyházunkban.

felvételére utalni) a németországit még meg is előzi és felül is múlja.

Elvi oldaláról tekintve a pozsonyi Akadémia szervezetét, az ellen kifogás bizonyára nem emelhető. A benne megnyilatkozó emelkedett felfogás a tudomány értékéről, a kutatás szabadságáról, a tanár függetlenségéről, a főiskola hivatásáról, az evangélikus lelkész alapos és széleslátókörű elméleti készültségének szükséges voltáról mindig! becses dokumentum marad egyházunk szellemi életének történetében. Viszont á kivitelben, a részletekben vannak hiányok és fogyatkozások. Ezt nem lehet és kár is volna takargatni vagy szépíteni. Harminc esztendő elég hoszú idő, hogy egy intézet összes előnyei és hátrányai nyilvánvalókká legyenek. Ma már egészen világos, hogy a pozsonyi tanügyi rendnek mely pontjai szorúlnak javításra és változtatásra. Másrészről harminc év után jogosult a kívánság, hogy a hiányok hivatalosan is megállapíttassanak és szanálásukra a kellő intézkedés megtörténjék.

Az előírt tananyagnak figyelmes átnézése, némi tájékozódás az előadások módjában és menetében könnyen meggyőzhet bárkit, hogy Akadémiánkon a tanítást nagy egyoldalúsággal a történeti szempont irányítja. Csaknem mindenütt a múlt iránti érdeklődés áll a homloktérben. Innen a sok történeti tárgy a tanrendben, az előterjesztésükre szánt időnek szokatlan hosszúságával, túlmagas heti óraszámukkal, valamennyinek a vizsgálatok anyagába való beosztásával; innen a meghonosodott eljárás, hogy még az ép nem történeti disciplinák, például a gyakorlatiak is, históriai módon, fejlődésüknek fölöslegesen részletes közlésével adatnak elő. Tanár és tanítvány mondhatni a már letűnt korok légkörében mozog, folytonosan azt firtatva, hogy mit cselekedtek és mit mondottak az emberek ezelőtt száz évvel, vagy ezer, meg kétezer esztendővel. Ugyan senkinek se juthat eszébe, hogy a történeti stúdium és módszer jelentőségét és értékét kicsinyelje. Nem tehető ez különösen manapság, amikor mindkettő java virágkorát éli és meglepően szép eredményeket prezentál. De egy theologiai tanintézetben a történeti momentumnak ilyen túlsúlyra emelése, sőt egyenesen uralkodó szerephez juttatása elhibázott dolog és egészen egyoldalú képzéshez kell hogy vezessen. A theologiai Akadémia nem kizárólag tudományos intézet (bárcsak az volna), amelynek pusztán elméleti törekvései vannak ; rendeltetése, hogy az egyház leendő lelkészeit elsősorban a jelen viszonyokról tájékoztassa, a jövő számára előkészítse. A theologiai Akadémia mint tanintézet nem a múltért dolgozik, hanem a ma és holnap szükségletét hivatott kielégíteni. Ennek folytán egész berendezésében a hangsúlynak azon kell nyugodnia, ami van és nem azon, ami volt. A múltban lejátszódott fejlődés, a történeti kialakulás tér-