Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-26 / 35. szám
1911. augusztus 26. Evangélikus Lap. 35. sz. 7. oldal útján az Amerikában és Boszniában élő evang. testvérek lelkészeit és gyülekezeteit, hogy egyház- községekbe tömörítsék az evang. híveket, a gyülekezeti életet ápolják, a gyülekezetek is egy magasabb egységbe, egyházmegyébe tömörüljenek, törvényekkel szabályozzák egyházi életűket, jogaikat, egyházi tevékenységüket, a magyar evang. egyházzal való összeköttetésük ápolását, föltételeit, korlátáit, azok módját állapítsák meg; az evang. egyetemes egyház pedig felajánlja ehhez a maga jóindulatát, befolyását, támogatását, hogy a hitrokoni összeköttetés meg ne szakadjon, a szabályzatlanság miatt az egyházi élet ereje ne vesszen kárba, az összegyűjtött, közös célra tudatosan irányzott erők hatása hatványozódjék, eredménye élénk, tevékeny, rendezett egyházi élet áldásaiban mutatkozzék, náluk is, nálunk is az őszinte ragaszkodásban, kölcsönös bizalomban. Az egyetemes egyház fölajánlaná a lelkészek javára a nyugdíjintézet jótéteményét, a vagyoni igazságszolgáltatási ügyekben a felsőbb forum tevékenységét, érintetlenül hagyva a hit- rokonok autonom jogait. Ha az érintkezés, értekezés megkezdődik, a viszonyok ereje, a hitrokonok bizalma és buzgalma meg fogja találni az alkalmas szervezetet és módot az összetartás szabályozására. Az egyetemes egyház egyelőre csak azt jelezné határozata által: testvéreink, eltávozásokkal elszakadtatok keblünkről, egyházunk kötelékéből, de nem szakadtatok el szivünktől, szeretettel gondolunk reátok a távolban is, nem tekintünk benneteket idegeneknek; halljátok meg hívó szavunkat, az édes anya szava az tihozzátok, mi készséges jóindulattal meghallgatjuk a ti hívó szavatokat, az idegenbe jutott fiú szava az mihozzánk; találkozzunk hitünk közös mezején, munkálkodjunk együtt, az összetartás közös erejével, közös áldásaival! Ilyen szellemű jelentést ad be a bizottság a bányakerület közgyűléséhez. Melegen ajánlom az ügyet az evang. egyház jóindulatába! Ez a mi missziónk ! Veres József. Dr. Baltazár Dezső ref. püspök beiktatása. Augusztus hó 15-én iktatták be Debrecenben nagy ünnepségek között egyházi méltóságába a legnagyobb ref. egyházkerület új püspökét, akit időközben a ref. egyház is egyhangú lelkesedéssel hívott meg papjának. Az új püspök előző nap este érkezett Hajdúböszörményből Debrecenbe. Az állomáson nagy küldöttség várta, melynek szónoka gróf Dégenfeld József egyházkerületi főgondnok volt. Az üdvözlés után a város ötösfogatán Kovács Gyula alispán vendégszerető házához hajtatott. Másnap már kora reggel meglátszott az egész városon, hogy nagy ünnepség színhelye lesz Debrecen. Óriási nagy számban sereglettek össze világiak és egyháziak egyaránt. A sok magyar díszruha és százakra menő papi palást bizonyos fényi és méltóságot kölcsönzött az ünnepségnek. Különösen nagy számban jelentek meg az ORLE (Orsz. ref. lelkészi egyesület) tagjai, akik külön küldöttséggel is tisztelegtek a püspöknél, aki megteremtője és elnöke az egyletnek. A püspökavató-ünnepélyen minden felekezet, hatóság és testület képviseltette magát küldöttséggel. Nem hagyható itt szó nélkül az a körülmény, hogy az érdekelt evang. egyházkerületen nem voltak kellően képviselve. A bányai egyházkerület ogyálta- lában nem volt képviselve, a tiszai egyházkerület képviseletében ketten érkeztek Debrecenbe. A püspökiktató közgyűlés a főiskola dísztermében kezdődött reggel 9 órakor. A formaságok elintézése után az elnökség előterjesztette a szavazatszedő küldöttség jelentését, mely szerint 712 szavazattal 68 szavazat ellenében, tehát úgyszólván egyhangúlag, dr. Baltazár Dezső választatott meg püspöknek. Az egyházkerületi közgyűlés dr. Baltazár Dezsőnek, a tiszántúli ref. egyházkerülot püspökévé „szabályszerűen és ritka egyértelműséggel“ történt megválasztását örömmel veszi tudomásul, a választást készséggel megerősíti és Baltazár Dezsőt a püspöki tiszt elfogadására felkéri. Ezután küldöttség ment az új püspökért, aki a hozzá intézőt! kérdésre rövid, magvas beszédben kijelenti, hogy a megtisztelő bizalom előtt meghajolva, a választást elfogadja s a megtiszteltetést „tettekkel kívánja megköszönni s cselekedetekkel megbizonyítani hitét.- Majd az eskümintát olvasták fel előtte, mire a püspök kijelentette, hogy azt megértette és az esküt letenni hajlandó. Ezután harangzúgás között a nagytemplomba vonult az ünneplő közönség, mely azt zsúfolásig megtöltötte. Az egyházi szertartás a városi dalárda énekével kezdődött, majd a gyülekezet felállva énekelte a Jövel Szentlélek kezdetű ének első versét, mely után a püspök a szószékről imádkozott. Az ima után gróf Dégenfeld József főgondnok újból kihirdette a választás eredményét s felhívta a püspököt az eskü letételére. Eskü után a püspök térdreborult és a három, rangban legidősebb esperes kezét a püspök fejére téve, megáldotta. Ezután következett a kézfogás, mely akként történik, hogy a püspök, ki az Úr asztalának korlátján belül áll, az előtte
