Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-25 / 9. szám
1911. február 25. Evangélikus Lap. 9. sz. 5. oldal sége folytán beállott kényszerhelyzet azt a belátást érlelte meg bennök is, hogy fél vagy éppen semmi munkát végeznének, ha ahelyett, hogy a konventektöl hozzájuk átutalt sérelmek dolgában önállóan állást foglalnának és a két egyház sérelmei orvoslása iránt közvetlenül fel- terjesztéseket tennének, némi eszmecsere után hazamennének és otthon az eszmecseréről referálván, mindkét konvent talán hónapokkal később külön-külön felterjesztést intézne a kormányhoz. Ez az eljárás talán inkább megfelelne a két egyház alkotmányának, de lehetetlenné tenné először az ügyek gyors elintézését és nélkülözné azt az erőt, amelyet az egyesülés ad. A közös bizottság ha nem is tud sok eredményt felmutatni, azzal az emlékirattal, melyet „Vélemény“ címen 1903-ban az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása tárgyában egyesült tudással és szorgalommal megszerkesztett és a kormányhoz beterjesztett, mégis már elért valamit, azt, hogy már eddig három és fél millióra emelkedett a két protestáns egyháznak adott államsegély. A református testvéreknek éppenséggel nincs okuk önállóságukat és befolyásukat a közös bizottságtól félteni, mert ebben a bizottságban legjobbjaik benne vannak, jóformán az történik, amit az ő vezéreik — kik kiváló egyéniségükkel az egész bizottságnak imponálnak — akarnak. Mi nem hogy sokalljuk, de keveseljük azt a hatáskört, mellyel ez a közös bizottság felruházva van. Sok ügye és sok intézménye van a két evangélikus egyháznak, melyet egyesült erővel jobban lehetne fejleszteni. Ott van mindjárt a magyar protestantizmus erős védbástyája, az anyagi erők hiányában hanyatlásnak induló protestáns iskola, az apró középiskoláknak, a felsőbb leánynevelőintézetek, a még csirájában lévő fiúinternátusoknak, a tanítóképezdéknek egyesítése és egyesült erővel való fejlesztése, ott van a közjótékonysági és irgalomügy, a patronage-ügy, az özvegyek- és árvákról szóló gondoskodás, a diakonista intézmény, a dias- porákban a hitoktatás ügye, a protestáns sajtó ügye stb. Nem kell mindjárt arra a mumusra, az Unióra gondolni, ha felvetjük azt a kérdést, nem lehetne-e ezeket a közös ügyeket egyesült erővel, testvéri szeretettel táplált közös munkálkodással mindkét egyház érdekében előbbrevinni és egy közös szervet létesíteni, amely mint a két egyház teljhatalmú mandatariusa ezen ügyekkel foglalkoznék és ezeket ellátná? ezekben kezdeményezne, sőt a megfelelő anyagi erők rendelkezésére való bocsátása mellett határozatait végre is hajtaná. Igen ám, de az ilyen dolgok véghezviteléhez a jó akaraton kívül kettő kell: lelkesedés és kitartó munka. Ezekre pedig egyházi ügyekben mai nap nem igen számíthatunk. De hát csak tartsuk fenn egyelőre a közös bizottságot. Hiszen ez is valami! Legalább addig működjön, míg a protestáns egyházak és az állam közötti viszonyok rendezve lesznek. Kívánatos lenne azonban, ha ezen bizottság nyilvánosan tartaná üléseit, mert közérdekű dolgokat a nyilvánosság kizárásával, zárt ajtók mögött tárgyalni és oly ékes felterjesztéseket szerkeszteni, amelyek soha napvilágot nem látnak, igazán nem helyén való dolog. Kívánatos volna talán az is, hogy a bizottság tagjai azt a kölcsönös becsülést és testvéri érzést, amelyet a közös tanácskozás közös ügyben felkölteni képes és tényleg fel is költött, az összejövetelek alkalmával társadalmi utón is fejlesztenék, mert ahhoz, hogy a magyar ember közös célra szorosabban egyesüljön, az is meg- kívántatik, hogy a testület tagjait ne csak a zöld asztal közössége, hanem a barátság melegebb kötelékei is egymáshoz fűzzék. Jelenleg a közös bizottságnak csupán egy érdemleges restanciája van. Ez a n.-gerezsdi egyesség módosítása, illetve kibővítése abból a célból, hogy a két testvéregyház községei vagy alkalmazottjai között fenforgó vitás kérdések egy közös bíróság, mint utolsó fórum által legyenek elbírálhatók. Ebben a kérdésben az albizottság előadója már a múlt nyáron elkészítette és illetékes helyre beküldöttc a javaslatot. Azóta nyugszik a dolog. A közös bizottságnak főteendője, az 1848. évi XX. törvény végrehajtásának megstirgetése kérdésében úgy látszik egy holtpontra értünk. Ezt a dolgot akarja újból életre hozni az „Evangélikus Lap“ által megkezdett és egyelőre a vallásügyminiszter megkérdezésében nyilvánult akció. Néhány szó egyházunk és lelkészei helyes, törvényes elnevezéséről. Sokszor mosolyogtam, sokszor pedig bosszankodtam már afelett, amidőn vallásbeli hovatartozásomról és egyházamról lévén szó, más vallási! embertársaim részéről a legkülönfélébb elnevezésben részesültem. De
