Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 52. szám
1911. december 23 Evangélikus Lap. 52. sz. 11. oldal. a modern bölcseleti rendszerek soha meg nem dönthetik. Van benne valami a pantheista vallásokhoz hasonló misztikus elragadtatásból, az Istennel való egyesülés vágyából; a buddhizmus ön- és világmegtagadásból ; a bűn ellen való Zarathustra-féle küzdelemből s a jónak győzelmébe vetett reményéből, a zsidóság hitéből egy szent és szellemi istenben s az ő országa eljövetelében; Platon bölcseleto erős idealizmusából; a stoikusok világtól való függetlenségéből s erős jellemakaratából s a minden népekre és nemzetekre kiterjedő egyetemes emberiességből, mely istenországának talajává avatja a földet és egy nagy családdá egyesíti az egész emberiséget. Azért mondja találóan Schleiermacher, hogy „a legnagyobb vallási betegség a szeparatizmus*1. A vallás minden maradandó becsű eleme egyesül benne. Egyik történeti vallás — mondja találóan Szelényi Ö. — sem egyesíti magában oly teljes mértékben a vallást és erkölcsiséget, mint a keresztyénség, mely vallási oldaláról az Isten és az ember közötti viszonyt, mint szeretetvíszonyt állapítja meg, s erkölcsi oldaláról az emberek egymáshoz való viszonyát a szeretet motivuma szerint szabályozza. Erről az oldaláról a többi fejlettebb vallásalakok még csak meg sem közelíthetik. Érdekes e tekintetben összehasonlítanunk egy Chamberlain, Harnack vagy Paulsen felséges jellemzéseit Jézusról és az ő evangéliumáról. 8 tanulságosak a modern költészet Krisztusképp is. Elterjedésének oka az 6 belső univerzalizmusa, amelylyel az egész emberi életet átalakította és gazdagította. Véghetetlen alkalmazkodó és akklimatizáló képességével széttörte a választófalakat az emberek, népek, nemzetek, rendek és osztályok között. E jelenségnél fogva a világi életrendet a szabad történeti fejlődésre bízta s azt szabályokkal — a mindeneket fedező és munkáló szeretetet kivéve — meg nem kötötte. S aztán : „Der Gleichheitsgedanke war die weltgeschichtliche sociale Tat Jesu“ mondja találóan hazánkfia Stein, az ismert nevű bölcselő. Éltető eleme a személyes hit által elsajátítandó isteni szellem. Dr. Szlávik Mátyás. Gyermekeknek. Szól a csengő: csingiling! Fényes csillag hirdeti, Künn a hópehely kering, — Angyalsereg kürtöli: Fűkön, fákon zúzmara — Jézuska jő — boldogít, Jön már jön a Jézuska / ' Gyermekarcot felvidít . . Aranydió, arany fa Gyermeksereg alatta — Szól a csengő: csingiling! Jézuska itt van megint.- o — A lelkésztársadalmi kérdés megoldásának érleléséhez. Irta: Krupecz litván. (Folytatás.) Az idei ev. egyetemes gyűlés örvendetes tanúsága, hogy végre- valahára erősen és gyökeresen belement az egyházi köetudat minden rétegébe a tarthatatlan ev. papi javadalmazás elodázhatatlan rendezésének igazsága. Ekkoráig csupán az egyet. ev. papi nyugdíjintézet, az egyházközségek adóalapon való segélyezése s az egyházi közigazgatás — e hármas cél — nyert látható, mert eredményes, istápolást; ez idén rendezte az egyetemes gyűlés a thool. akad. tanárok megérdemelt díjazását is. Ezek után valóban itt az ideje, hogy a szogény papokra is kerüljön a sor, mert ha mihamar nem kerül, akkor — hogy mást ne mondjunk — egyszerűen az történik, hogy nem lesz olyan s annyi theologus, a kiknek képzéséért érdemes volna a theol. főiskolák apparátusát fönntartani. Most mar a világi urak, élükön főleg Sztehlo egyet, ügyészünk, továbbá Szentiványi kerületi s Harcza Géza esp. felügyelők, s a lelkószi karból Gyurátz és Geduly püspökök, kiváltképen pedig Veres József esperes és velők és általok az egész egyetemes gyűlés hangulata s állásfoglalása hangosan bizonyította, hogy mozog a föld s úgy dobog a szív is melegen a lelkészek sanyarú anyagi helyzetének javítása irányában s érdekében. Reméljük, hogy a felvirágzott romény végre izes gyümölccsé érik meg. Am erre természetesen idő kell. És a virágot veszélyek is fenyegetik. így pl. mi lelkészek magunk is gyümölcsképzéskor itt-ott s noha talán nem vigyázunk eléggé a csemotére, némelyikünk teszem azt bizonyára nem akarva ám mégis ferde világításban tünteti fel, s igy kompromittálja a papi kongrua ügyet; egyik-másik testvérünk pedig nem számítva a gazdasági utánjárásnak, más pályán díjazott fáradságot, csak épen a terményárak emelkedése következtében csodálatosan nagyra becsiilgeti a kongruás papi állás javadalmazását, ami csak azt jelenti, hogy ez állások nem egyformák, a fő baj azonban megmarad s ez abból áll, hogy a lognagyobb ily fizetés is csekély, a legnagyobbtól lefelé pedig azután mennek a skálák, melyeknek alján igen bő csoportosulásra akadunk, ha tudniilik ide is, s nemcsak fölfelé tekintünk. Mit mondjunk azonban azoknak, akik egyenesen anyagiaskodással vádolják a papi elégtolen díjazások felemeléséért küzdő testvéreket, mint pld. a „Stráz na Siono“ cimű egyh. tót lap is, 1911. évi 11. számában ezt egy földi lény teszi csekélységem-
