Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-04 / 6. szám
1911. február 4. Evangélikus Lap. 6. sz. 7 oldal. Ez a porosz követ úgylátszik nincs tisztád ban azzal mit követel. Azt kívánja, hogy a római katholikus egyház feje mondjon le azon alap- elvröl, hogy a katholikus egyház magában foglalja az összes keresztyéneket, tehát azokat is, akik kebeléből bűnösen kiváltak, és akik a „coge in trare“ elvénél fogva különlétre és az egyháztól való különválásra jogosítva nincsenek. Azt kívánja, hogy a pápa, Péter apostol u. n. utódja azon hatalmáról mondjon le, amelyet Jézus Krisztus állítólag Péter apostolnak és utódainak adott, midőn őket az egyház felett való abszolút uralommal felruházta. Ezt kívánja a porosz követ a VII. Gergely, III. Incze és V. Sixtus utódjától azon a helyen, ahonnan évszázadokon keresztül az egész művelt világnak törvényt diktáltak, és ahol a legkisebb ellenszegülésnek kárhozat és halál volt a büntetése. Nagyot fordulhatott a világ, hogy a Vatikánnal büntetlenül így lehet beszélni. A Vatikán azonban ezt a fordulatot, úgylátszik nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni. Úgy tesz, mintha Spanyolországban a II. Fülöpök, Németalföldön az Albák, Németországban a Wallensteinek, Magyarországban a Caraffák még mindig készen állanának vérüket ontani a pápaságért és kiirtani a pápák ellenségeit. Meggondolatlanul szítja az egyenetlenség tüzét. Saját papjait kierőszakolt eskütétellel akarja megkötözni, és asketikus rendszabályaival elkeseríti azokat is, akik legbuzgóbb hívei voltak. A XX. század nem jól kezdődik a római katholicizmusra. Egyházunk jelesei. Pékár Lajos születelt 1810 május 8-án kishont- megyei Pongyelok nevű községben, hol édes atyja lelkész volt. 18 éven át volt távol a szülei háztól, tanulva Osgyán, Rozsnyó, Pozsony, Becs és Berlinben, ez utóbbi városban az orvosi tudomány egyes ágait is hallgatva. Hazatérve egys?erre három egyház akarta birni: Agárd, Kuntapolc és Gömörpanyit. Ez utóbbinak fogadta el meghívását. De csak két évet töltött e helyen, mert 1839-ben a losonci egyház hívta meg lelkészül. Kedves jelenség volt a szószéken, a társadalomban s a családban egyaránt. Szép papi külső mellett theologiai tudományán kívül különösen természettani és orvosi ismeretei tették nevezetessé: Optikai géptani finom müvek előállításához is értett, sőt e téren felfedezéseket is tett. Berlinben hallgatott orvosi tudományok alapján magán- szorgalma folytán homeopata orvossá képezte ki magát úgy, hogy a gyógyszereket az orvosi füvekből maga tudta előállítani s a betegségeket nemcsak felismerni, de sikerrel gyógyítani is. Csak úgy volt keresve, mint akármely diplomatikus orvos, sőt megtörtént, hogy veszélyes beteg felett tartandó konzílium tagjául is meghivatott. Losonci lelkész korában mint az esperesség pénztárnoka működött. Neje Geduly Ottilia a tamási egyház lelkészének leánya, mint kül, mint belső tulajdonaira nézve méltó párja hü osztályosa sorsának. Sok örömet élvezett derék férje mellett, de rettegést kellett szivének kiállania, amidőn férje a harcias időben az .ellenség katonáitól elfogva vagy elvezetve, az ellenséges hadvezérek előtt volt kénytelen állani. A veszélyben hívei s a város érdekeiért élet halálra helyt állott. A veszély után is jópásztorként híven megtette kötelességét. Üsszegyüjté azokat Keservükben vigasztalá s az egyház felépítésén buzgón fáradott. Az Úr e hív munkását a kiáilott próbák után jövedelmezőbb állomásra méltatta, nyugalmasabb helyet rendelvén számára, midőn a szomszéd Tamási egyház által lelkészül választatta. 1856 április havában II. Kor. XIII. 13. igék alapján mondott búcsúbeszéde után hagyta el a losonci egyházat. Mint tamási lelkész a nógrádi ev. egyházmegye főesperesi hivatalát is viselte és pedig többszöri lemondás után ismételten megválasztva. Meghalt Tamásiban 1901-ben. (Margócsy J. „A losonci ev. egyház emlékkönyve").
