Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-04 / 6. szám
8. oldal Evangélikus Lap 6. sz. 1911 február 4. Régi írások* ** Audienciára való készülődés Mária Terézia korában, 1744 Julius 15-én nagy fejtörésben találjuk együtt az evangélikusok és reformátusok követeit Bécsben Szilágyi református ágens (ügyvivő) szállásán. Ott voltak Ottlik András, Radvánszky István, Ocsovszky Ádám, Mocsáry Balázs, Gyulaffy Ferenc, Rátonyi István, Szabó Zsigmond, Gyürky István, Szattmáry György követek és Kuntz Jakab evangélikus ágens. Gyürky István és Ottlik András türelmetlenül néznek az ajtó felé: Ráday Gedeon — velők együtt az általánosságban való folyamodás szószólója — késik ; pedig jó volna, ha itt volna, mert a két ügyvivő, Szilágyi és Kuntz erősen hajtogatják, hogy Őfelsége nem fogja fogadni a követséget, ha az összes magyar protestánsok nevében akarnak beszélni. Ráday meg nem jön. Épp most jelentik, hogy gyászeset miatt sürgősen hazament, megbízóinak írásait itt hagyta a többi követ uraknak. Nélküle indult meg tehát a tanácskozás. Volt ott sok szép szó jogokról, sok megható panasz sérelmekről, sok szép nekilendült merészség és sok szép tűz, de az óvatosabbaknak, hidegebben látóknak ajkáról szomorúan röppent el az 1715. 30. artikulus s az 1741-iki esztendő. Az ágensek is kénytelenek voltak az urak hevét lehűteni azzal, hogy az 1715/30. szerint nincs protestáns közösség s hogy a Nagyasszony 1741- ben is elutasította a protestánsok követségét s minden egyes alkalommal szigorúan kijelentgeti, hogy csak magános panaszosokat fogad. Mit tegyenek hát? Előttük van Prónay Gábornak egy folyamodvány-tervezete, melyet már az egész országban köröztek s amely nagyon tetszett az uraknak. Ez nagyon megfelelt volna, de hát — ha egyszer általánosságban tárgyalja a sérelmeket s ez nincs megengedve !... Végre egy szerencsés egyeztető indítványra elhatározták, hogy a Prónay-féle általános kérvénybe beleillesztik a részleges és magán-sérelmeket. Hadd legyen hát az egyéni panaszok révén magánjellege is a felségfolyamodványnak! Nehezen jött a gondolat, de még nehezebb volt végrehajtani. A legtöbb küldött nem számított erre, * Az Egyetemes Ev. Levéltár la 13; 14. számú irata alapján. Ez az írás azok közül való, amelyek Schedius Lajos levéltáros halála után maradtak s kerültek a Levéltárba. Különben egykorú vagy nem sokkal fiatalabb másolat Ottlik András latin naplójáról, mely az 1744. julius és augusztus hónapban Bécsben járt ev. és ref. közös követségnek vallásunk érdekében kifejtett agitációjáról szól. Nem éppen állandó, de ismétlődő rovat. Egyházunk történetére vonatkozó régebbi írásokat ismertetünk majd benne tartalmilag vagy közlünk magyarul. Nem tudós célzattal, nem tudományos használatra. A bemutatások hangjával s a közlendők kiválasztásával inkább szórakoztatásra törekszünk s arra, hogy szórakoztatva keltsünk olvasó közönségünkben érdeklődést egyházunk múltja iránt. kénytelenek voltak tehát írni megbízóiknak, hogy küldjék az egyesek, a községek s a megyék részletes panaszaikat. Ezek összegyűjtésével Szattmáry Györgyöt t íz- ták meg. Ez a munka is sokáig eltartott. Nem ment az akkoriban olyan könnyen. Huszonnegyedikére megszaporodott a követség. Torkos István, Ostffy Mihály. Szemere László, Csejtey Zsigmond, Dobozy és Péli urak jöttek meg. Most Kuntz ágens úrnál jöttek össze a folyamodványba beletették a beteendőket kellő megvitatás után s átadták a tisztá— zóknak. Több példányban kellett, mert az udvari főembereknek is át akarták adni, hogy külön-külön minden tényezőt imformáljanak. Kuntz Jakab ügyvivőt megbízták a német fordítással, hogy Őfelsége folyamodványuk matériáját annál könnyebben megértse. Ezeknek a munkálatoknak készülése közben jött Zsitkovszky István s később Jeszenák János. Mind a ketten nagyon aggódtak beszélgetés és tanácskozás közben a folyamodvány sorsán, ők se tartották azt eléggé magánosok, egyesek folyamodásának. Jeszenák különösen ráijesztett a deputátus urakra: Batthyány magyar kancellárius őexcellenciájától jön. A Felség haragszik, hogy ennyien jöttek össze az evangélikus és református urak s hogy titkos gyülekezéseket tartanak. Én nem remélem — ismételgette Jeszenák, — hogy a mi mostani dolgunk jó végre megyen... Ottlik András, nyitramegyei evangélikus nemes, s különösen a református urak, félve, hogy a követség nagynehezen megalkotott munkája hiábavaló volt, pattogtak: Nem engedünk ! Nem állunk el az általánosságtól! Hát már oda jutott a protestánsok dolga, hogy meg se hallgatják őket?!... Jeszenáknak tetszett a hév s minden jót kívánt. De az uraknak az ő híreitől még melegebbjük lett s nem nyughattak. Elküldték tehát Szilágyi ágenst Batthyány kancellárhoz, hogyesz közöljön ki nekik őexcellenciájánál kihallgatást. A követek szorongva várták a kancellár válaszát. Ezalatt aggasztó hírek szállingóztak az udvar felől: A burkus egyre mozog és kellemetlenkedik. Az udvar Pozsonyba fog menni. Az urak összenéztek: Ez min denre jobb idő mint a mi folyamodásunkra. Őfelsége bizalmatlankodik s rossz perceiben azt hiszi, hogy a protestáns porosszal érzünk. Nehéz, hosszú volt a várakozás. Végre jött Szilágyi jelentve azt, amit már Jesze- náktól is hallottak s hogy holnap, azaz julius 30-án délután 4 óra körül fogad Őexcellenciája. De csak három vagy négy ember jöhet, a többi deputátusok pedig ez alatt az utcákon csapatosan ne mutatkozzanak, hanem szállásaikon tartózkodjanak. Az urak fellélegzettek s szétoszlottak. Dr. Szolár Ferenc.
