Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-23 / 52. szám

1911. december 23.

Evangélikus Lap. 52 sz.

9. oldal

Ily körülmények között legalkalmasabb helyül kínálkozik a székesfőváros tulajdonát képező s feladni készülő Mária Terézia-laktanya helye, az Üllői- út és Ferenc-körút sarkán. E hely mellett szólnak a székesfőváros 1905. évi nópszámlási adatai, melyek szerint a VIII. és IX. kerületben tizenkét ezernél több evangélikus hivő lakik.

Tekintettel a két városrésznek a Deák téri templomtól való nagyobb távolságára s arra, hogy mind a két városrészben a katholikus intézetek és templomok nagyobb számmal vannak — minden egyéb más fontos s e helyen feszegetni nem alkalmas okok miatt is — legcélszerűbb az Üllöi-út és Ferenc-körút sarkán építeni fel az új templomot, még az esetben is, ha a Deák-téren sikerülne templomot újjáépíteni. Ez a hely, alkalmas közlekedési eszközökkel minden oldalról könnyen megközelíthető s a hitélet fejlesztésére és ébrentartására is igen alkalmas.

Korunknak úgy szociális mint gazdasági viszonyai — különösen oly nagy városban, mint Budapest — egyenesen megkövetelik, hogy az egyház menjen a maga hívei után s a nekik legalkalmasabb helyen nyújtson módot lelki szükségleteik kielégítésére. Ha ezt nem teszi, önmagától idegeníti el híveit, sőt egyenesen az ellenség karjaiba kergeti.

Hisszük, hogy a székesfőváros tanácsa s ennek ólén álló zseniális és nagyszivű polgármestere Bározy István dr., méltányolni fogja a pesti evangélikus egyháznak egy századon át a haza és a főváros javára hozott — nem egyszer erejét meghaladó — nagy kulturális áldozatokat s nem fog elzárkózni egy évszázad által megszentelt s már fogalommá vált Deák-téri templomnak a mostani helyen való felépítésének lehetőségétől. S ha nem lesz lehetséges, a kerten belül — nagyszámú hívei körében — építse meg Isten dicsőségének hajlékát.

Egy regi emlék.

Irta: Kovács Sándor.

A magyar reformáció történelmében tisztes helyet vívott ki Bornemissza Péter, a Mátyus föld első püspöke. Nemcsak rettenthetetlen és bármely pillanatban harcra, szenvedésre kész apostola az evangyéliomnak, hanem egyúttal az új egyház leghasznosabb Írója. Úgy áll előttünk, mint a fogságból visszatért templomépitő Izrael, egyik kezével harcol, a másikkal épit, lankadatlan serénységgel. Polemikusnak is elsőrangú, Postillájával, Énekes- könyvével pedig alapvető munkát végzett. Az ő munkásságát úgy tekinthetjük, mint épületes irodalmunk kútfejét, a fejlődés kiinduló pontját. Érdome szerint még nem méltatták o páratlan munkásságu

embert, bár több historikust vonzott érdekes egyénisége. Bizton hiszem, hogy ő is megtalálja élotiróját, aki nemcsak összegyűjti a reá vonatkozó anyagot, hanem lelkét is megérti és megérteti.

Bornemissza az olygarchiának o klasszikus korában, amikor az ország területének 3A része 15 főúri család birtokában volt, a reformáció ügyét csak úgy szolgálhatta, hogy egy hatalmas magyar dinasztia szárnyai alá helyezkedett. A reformátor előtt más választás nem volt, mint vngy egy város vagy egy főúr pártfogását kérni és elfogadni. Mivel Bornemissza a magyarság reformátora akart lenni s általában a magyar fajú lakosság megtérítésére szánta magát, nem a városokban keresett pártfogókat, hanem egy főúri családhoz szegődött. Ő a Balassa- család oltalmához folyamodott s leginkább Balassa .János udvarában élt, de megfordult Andrásnál, a hírhedt Menyhértnél is, akinek országra szóló csalafintaságait az irodalomtörténetből is ismert „Comoedia“ is átszállatta az utókorra

A Balassák nem tartoztak a legvagyonosabb családok közé, de épp ez időben az emelkedés és gazdagodás biztos útján voltak. A nagy szerzőknek és törtetőknek a reneszánsz korát jellemző tulajdonságai a család minden tagjában jelentkeztek: a szivóság, családi összetartás, a politikai viszonyok ügyes felhasználása és az eszközök feltalálásában nyilvánuló leleményesség. A szerencso és siker azonban irigyeket nevelt és már Balassa .János életében megkezdődött a család hanyatlása, (azóta, hogy összeesküvéssel gyanúaitották) fia, a költő, Bálint alatt pedig ez az ág úgyszólva teljes romlásra jutott. „Mint az éhebek a koncot, sokan úgy lesik, hogy ki javát kaphatják“ olvassuk egy egykorú levélben.

Bornemissza jó korán Balassáékhoz került udvari papnak, utóbb pedig a gyermekek nevelője lett. Bálint bizonyára az iró Bornemisszától kapta az első indítást a költői kísérletekre. Bár nem tartózkodott állandóan a családnál, mert téritő buzgalma sokfelé elvitte, a zaklatás elől mindig a fedelük alá menekült, de akkor is velők maradt ritka hűséggoi, amikor a Balassa-családnak volt szüksége vigasztalóra, főképp az apa János rabsága idején. Igazi lelki atyjuk tudott lenni a csüggedőknek, ő tartotta fenn bennök a reménységet és bizalmat. Az úrnő, Sulyok Anna kiváló finom lelkű nő volt, aki a szenvedés tőrét kétszeresen érezte s ezért vallásossága is a szív legmélyéről fakadt. Melius és Bornemissza magasztalja áhitatosságát az evangyélium- hoz való rendületlen hűségét.

E belső baráti viszonynak egy érdekes emléke maradt ránk Bornemissza énokeskönyvében, mely 1582-ben, Detrekő várában, szintén Balassa-oltalom alatt jelent meg. Az énekes reformátor egy „énekecs-