Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 52. szám
8. oldal Evangélikus Lap 52. sz. 1911. december 23 theologiai álláspontját nevezi frivolnak (amiben mi is teljesen egyetérthetünk vele), de sejteti azt is, hogy az még fejlődőben van. Vajha a Schleiermacher „karácsonya“ keltette gondolatok is hozzájárulnának a mi karácsonyi hangulatunk mélyítéséhez, ez ünnep fenséges jelentőségének igazibb átértéséhez, hogy minden fényesség mellett az ünnep mindennél jobban tündöklő lelki tartalmában: a Megváltóban és a megváltásban találjuk örömünket! A Deák-téri templom jövője. Irta: Kaczián János. Alig van valaki vidéki híveink közül, aki Budapesten jártában nem látta volna a Deák-téri templomot s egyikét-másikát valamely kedves emlék ne fűzné hozzá. Ez évi junius hó 2-án múlt száz esztendeje, hogy a templomot sok-sok kísérletezés és számtalan akadály elhárítása után, akkori hitbuzgó elődeink magasztos hivatásának átadták. Annak idején az „Evangélikus Lap“ bővebben foglalkozott a templom történetével s az ünnepi közgyűlésen elhangzott beszédekkel, amelyek közül különösen kitűnt a közgyűlés ünnepi szónokának báró Prónay Dezső egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek eszmékben gazdag beszéde s az az érzésteljes meleg hang, mellyel a templomnak mostani alakjában való fenmaradását kívánatosnak jelezte. Bár evangélikus egyházunknak sok tagja szívesen gondol erre a százéves templomra és fővárosi híveink ma is kegyelettel emlegetik a nagy Székács, a szelidlelkű költő Oyöry s a hatalmas szónok Horváth neveit, azonban a haladó idő s a változott viszonyok sok oly eszmét s terveket vetnek felszínre, melyek szinte lehetetlenné teszik az egyetemes felügyelő s általunk is kívánatosnak tartott fenmaradását. Első sorban számolni kell azzal a körülménynyel, hogy a székesfőváros tanácsa a Deák-tér és környékének szapályozását lehető rövid időn belül végrehajtatni akarja. Városrendezés szempontjából ilyen terv mellett úgy a magánosok, mint a testületek érdekei háttérbe szorulnak. Minket az érdekel leginkább, hogy mi lesz a templommal a szabályozás esetén ? Megmarad-e mostani helyén és mostani alakjában vagy pedig újjá kell-e azt építeni s ha ott nem, hol? Erre nézve a szakértők már eddig is több komoly tervet dolgoztak ki. Az egyik terv, a templomot s a mellette levő egyházi épületeket egészen elveszi, hogy ezzel a Deák-tér terjedelmét növelje; a másik terv szerint csak a templomnak jut hely, de papiak néikül; a harmadik kifelé a Váci-kőrút tengelyébe, a negyedik befelé a központi városház (régi Károly-kaszárnya) északi sarkába helyezi a templomot. Szerencsére végleges tervnek még egyik sem mondható, mivel a székesfőváros épitkezéseire felügyelő közmunkák tanácsának végleg megállapított tervet még nem adott. Az azonban bizonyos, hogy a templom elhelyezésének, illetve felépítésének kérdése igen rövid időn belül szőnyegre kerül s a magyar és német testvéregyházakat e kérdés már is foglalkoztatja, de addig semmiféle elhatározó lépést nem tehetnek, míg maga a székesfőváros tanácsa erre nézve nem határozott s végleg megállapított tervvel nem lép elő. Az egyházat érintő nagy finánciális érdekek fűződnek a megállapított tervhez. Ha a mai helyén épül fel, a most rendelkezésre álló több százezer korona templomépitési tőke vajmi csekély, a helyzet által az egyházra parancsolt monumentális templom felépítésére s anyagi képességét messze túlhaladó áldozatot követelne tőle, egyrészt a szemben álló „Anker-udvar“ óriási méretei, másrészt a szomszédságában építés alatt álló s három utcára néző nagyarányú épület miatt. Másodsorban számolni kell a reformáció négyszázados emlékének 1917 október 31-én beköszöntő nagy ünnepére. Az egész ország evangélikus népe méltó módon készül e napon ünnepelni. Az egyetemes közgyűléstől kezdve minden kerület, egyházmegye, egyházközség valami maradandó emlékkel óhajtja-e napot megörökíteni. A fővárosi testvéregyházakhoz az lenne a legméltóbb, ha e nagy napon új templomának alapköveit rakhatná le, amely szimbóluma is lenne az evangélikus egyház tekintélyének, kimagasló őrtüze az evangyéliumi világosságnak. A kilencvenes évek közepén, mikor a szomorú emlékű „Újépület“ a főváros tulajdonába ment át, szó volt arról, hogy ennek — helyén palotáktól körülvéve — építtessék fel cserébe a Deák-tériért az új templom. Bárkitől jött is ez az eszme, az egyház szempontjából szerencsés volt, mert a székes- főváros egyik legelőkelőbb helyén, az Országház, a Curia s a minisztériumok tőszomszédságában épült volna fel s egyike lehetett volna a főváros legszebben elhelyezett templomainak. Ez az életre való eszme akkor azon dőlt meg, hogy ez a hely (a mostani Szabadság-tér) akkor még messze kiesett a for- lomból s hogy különösen a VII., VIII. és IX. kerületekben lakó evangélikus hívők által nehezen lett volna megközelíthető. Az azóta bekövetkezett események igazolják, hogy az egyházra nézve ez volt egyike a legszerencsésebb eszméknek, mert a templomkérdést egyszersmindenkorra megoldotta volna s mert ma, sem a IV., sem az V. kerületben alkalmas templomtelek nincs többé.
