Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 52. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 52. sz; 1911. december 23. nak és éreznek társas munkára nem egyesül. Uj kereteket teremteni veszélyes és meddő munka, mert az erők szétforgácsolására, a hasonló törekvések gyöngitésére vezet. Szomorúan kellett ezt tapasztalnunk a protestantizmus küzdelmében. Hol lennénk ma, ha felekezetre nem szakadtunk volna, ha egy tömör testet képeztünk volna a katholicizmussal szemben. Vájjon néktek a jövő nemzedéknek sikerülne az a világra szóló tett, amely nekünk öregeknek nem sikerült, a két protestáns egyház uniójának létesítése Magyarországon. Addig is tartsuk és erősítsük meg legalább azokat a kereteket, amelyek megvannak és a protestáns egyházak keretein belül fejlesszük a keresztyén- séget gyakorlati irányban. Ez a fejlődés biztosítani fog bennünket a szélső irányok veszélyei ellen is. A küzdelem, amelyet ezen fejlesztésnél végezünk a védekezés természetével bir. Erre a védekezésre azonban égető szükség kényszerít bennünket nemcsak az u. n. szabadgondolkodók rombolásával* hanem különösen az ultramontanizmusnak hazánkban is szervezett aggressziv támadásával szemben. Egymásután keletkeznek nálunk katholikus népszövetségek, Mária-kongregációk és a katholikus egyesületek egész légiója. Nem létezik a társadalomnak az az osztálya, melyet az úgynevezett katholikus mozgalom hálójába be nem kerített volna. Általános humanitási törekvések és intézmények katholizáltat- nak és úgy állitattatnak oda, mintha a keresztyén szeretet, a jótékonyság, az irgalom munkái, a keresztyén erkölcs, az istenes élet a római katholicizmus privilégiumát képezné. A keresztyénség restaurálására irányul állítólag ez a mozgalom, de amit a történelem komoly szavú múzsája márványlapokra feljegyzett, azt mi protestánsok nem tudjuk elfelejteni. Minden felekezeti mozgalom magában hordja a türelmetlenség csiráját. Győzelme minket megsemmisüléssel fenyeget, de ha mi protestánsok e hazábanjmegsemmisülünk, megsemmisül velünk minden haladás és minden kultúra és bekövetkezik a második középkor, amely ellen gróf Tisza István legújabban síkra szállt, A középkor restaurálása ellen nekünk magyar protestánsoknak vállvetve a felvilágosodott katho- likusokkal tömörülnünk kell^nem támadásra, hanem védekezésre, Védekezésünkkel nem támadjuk sem a a más vallásuak hitét, sem azon kegyeletet, mellyel vallásuk tárgyai iránt viseltetnek. A ti védekezésiek pedig fiatal barátaim abból álljon, hogy legyetek puritánok az erkölcsökben és szorgalmasok a tanulásban. Sokat, igen sokat tanuljatok, mélyítsétek tudástokat, mi vetődjetek és terjesszétek a világosság fáklyáját ott is, ahol a világosságot nem szeretik. A tudomány hatalom és a tudomány egyesíti azokat is, akiket születés és származás egymástól elválasztott. Az ifjúság intelligenciája lesz a legerősebb védőfal a felekezetiség támadása ellen, az az intelligencia, amelyet oly igen nélkülözött egy élesen látó róm. katholikus püspök a katholikus naggyűléseken. Az intelligencia párosulva a puritán erkölcsökkel és a krisztusi szeretettel, ez legyen a cél, amely után törekednetek kell. Erre tömörüljünk, fiatal barátaim! A kereszt. Göröngyös, síkos az utam, Elfog a csüggedés; Erőm fogy, immár lankadok: A kereszt oly nehéz. A nap hanyatlik és a cél Oly messze, messze még : Vér serkedez lábam nyomán És nincs, nincs itt a vég. Leroskadtam az út felén Végem van, gondolám S im’ egy szelíd, egy glóriás Alak jön én hozzám. Oly ismerős e két szempár, Oly szenvedő, csodás! Ah, semmi kétség nem lehet, Ez ő — a Messiás! „Légy üdvöz Mester!,( — suttogám S ő megfogván kezem, Szelíden így szólott hozzám: ,,Vezetlek gyermekem!“ Oh drága és csodás kezek! Mily áldás kél nyomán! Erővel, hittel — boldogan Megyek a Golgotán. Rudnai Masznyik Erzsiké Schleiermacher a karácsony jelentőségéről. Irta: Dr. Szelényi Ödön. Szent karácsony ünnepe kiválólag az az idő, midőn még a legprofánabb ember lelke szinte önkénytelenül megnyílik a keresztyéngondolat előtt és ösztönszerűen érzi, hogy az emberi élet nemcsak a létért való keserves küzdelem, hanem szeretet is, mely abban leli boldogságát, hogy másoknak szerez örömöt. De ha az ünnep megkapó szépsége férfiakat és nőket, kicsinyeket és nagyokat egyaránt bűvös
