Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-04 / 6. szám
6 oldal Evangélikus Lap. 6. sz. 1911. február 4 tánsokkal olyan valami megállapodásra jusson, amely az ő érdekeiket az állam érdekével összeegyeztetni képes. így gondolkozik a minisztérium. Szerintünk a hiba abban van, hogy nem egyenlő viszonyokat egyenlő szabályokkal akarnak rendbe hozni. Nekünk meg van a békés megoldásra a tervünk, de miután a miniszter hajlandónak látszik ebben a kérdésben a protestáns irányadó körökkel tárgyalni, nem akarunk egyéni nézetünkkel egy későbbi tárgyalásnak prejudikálni. Olvasóink azonban valószínűleg még az év folyamán további értesítést fognak kapni a kérdés fejleményeiről. Az egyetemes gyűlés egyébként azon anyagi veszteségek kikerülése végett, amelyek az alapítványokat az alapítványi szabályzatban foglalt elvi állásponthoz való ragaszkodás következtében azokban az esetekben érik, midőn az alapítványok birtokba vétele birói átadástól függ, a jegyzőkönyv 39. pontjába foglalt következő határozatot hozta: ,.Az egyetemes gyűlés kimondja és a püspökök útján az összes egyházakkal közöltetni rendeli, hogy ezután mindaddig, míg a törvényhozás máskép nem intézkedik, minden esetben, amikor a biróság az alapítólevél kormányhatósági jóváhagyásától feltételezi az alapítvány kiadását, az alapítványi hatóságok elvi álláspontunk fentartása és ennek óvásban való kifejezése mellett, a biróság kívánalmának tegyenek eleget az alapítványok jövedelmeit és azok hováfordítását pedig az évi közgyűlési jegyzőkönyvben tüntessék ki és ezen jegyzőkönyvet arra való utalással, hosy a követelt számadási kivonat abban foglaltatik, az egyházmegye, illetve püspök útján terjesszék fel." Ezen határozatra való tekintettel felhívjuk egyházaink figyelmét arra, hogy a bíróságoknak olyan végzései ellen, amelyben tőlünk az alapítványi leveleknek a kormány által történt jóváhagyását követelik, ne éljenek jogorvoslattal még elvi szempontból sem, mert az elvi szempont a közgyűlés fenti határozatával meg van Óva és mert a jogorvoslatnak a felső bíróságok megállapodott gyakorlata folytán úgy sem lesz sikere. Miután pedig a birói letétben lévő alapítványi összegek kiutalása amúgy is sok időt vesz igénybe, célszerűnek mutatkozik, ha az alapítványi hatóság (egyházi közgyűlés) az alapítólevelet nyomban kiállítja és kormányhatósági jóváhagyás végett felterjeszti, hogy arra az időre, amidőn hagyatéki tárgyalásra kerül a sor, a kormányhatóságilag jóváhagyott alapító-levél a hagyatéki bíróságnak már bemutatható legyen. Különösen készpénzalapítványoknál, melyek a letéthivatalban csak 3°/o-kal kamatoztatnak, indokolva van az eljárás ezen gyorsítása. Az alapítványi ügyre vonatkozik az egyetemes gyűlés 40. pontjában kifejezésre talált azon elvi szabály is, hogy az alapító-leveleket nem kell magasabb fórumokhoz hivatalból jóváhagyás végett felterjeszteni, mint az alapítványi hatóság közvetlen felettes fórumához, mert az alapítványi szabályzat 27. §-a szerint a legközelebbi felettes hatóság határoz jogérvényesen. Vagyis az egyházközség alapító-leveleit az egyházmegye, az egyházmegyéét a kerület, a kerületéit az egyetemes gyűlés intézi el jogérvényesen. (Folyt, köv.) II. Vilmos a Vatikán ellen.* (Sz - o) Vannak talán többen, akik nem helyeslik, ha sokat foglalkozunk a római pápával. Mert hiába, a támadó római pápa mindig vörös posztó, amely a protestáns közvéleményt izgalomba hozza. Mi mégis azt hisszük, hogy protestáns lap, mely a klerikálizmusnak egyházunkra nézve életkérdést képező harcát éber figyelemmel köteles kísérni, mulasztást követne el, ha csupa békeszeretetből szemet hunyna és hallgatna, amikor odakint a nagy világban oly nagy dolgok történnek. Annak a nagy és sikeres támadásnak, amelyet a múlt század hetedik évtizedében a vatikáni zsinat idejében a római pápaság érdekében a jezsuiták intéztek a haladás és felvilágosodás ellen, úgylátszik egy fordulópontjára értünk. Amit a jezsuiták nagy ügyesen megcsináltak, azt a dominikánus barátok ime megint elrontották. Mi protestánsok emiatt nem fogunk búsulni. A Vatikán az ő elfogultságában nem érte be azzal, hogy abszolutisztikus állásfoglalásával róm. kath. vallású népeivel és róm. kath. hatalmakkal alaposan összeveszett, hanem jónak látja minden kényszerit ok nélkül a protestánsokat is minduntalan provokálni, és ime amidőn a pohár már csordultig van, odaküldi a protestánsok elismert vezére, II. Vilmos császár Rómába az ő követjét, és az ámuló és rémülő Monsig- noreknak arcába vágja germán nyersességgel a Quo usque tandemet. t „Mikor fogja már magát Róma elhatározni, a német protestantizmust egyenjogú hatalomnak tekinteni?‘ kiáltja oda éles hangsúlyozással II. Vilmos követe a Vatikán képviselőinek. Hallatlan merészség! A fellázadt eretnek azt követeli, hogy Krisztus földi helytartója egyen- jogúnak ösmerje azt a hatalmat, amely a római katholicizmusnak egyenes megtagadása. * Lásd a Hírek közölt „A porosz követ Rómában" feliratú közleményt. . .
