Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-11 / 46. szám
2. oldal. 1911. november 11. Evangélikus Lap. 46. sz. visszatérést jelenti. A reformáció egyik jelszavaként ki kell emelnünk a puritánizmust. E szó kettőt jelent, jelenti a visszatérést az evangéliomi tanításhoz a maguk tisztaságában és jelenti a törekvést az élet külső vonatkozásaiban, az evangéliomi egyszerűség felé. Valóban látjuk, hogy azokban az országokban, melyekben a reformáció nemcsak gyökeret vert, de irányadó tényezővé lett, annak hatalmas társadalmi átalakító hatása abban is nyilvánul, hogy a külsőségek túlságos kultuszától eltéríteni igyekezett az embereket és az egész életet egyszerűbbé, nemesen egyszerűbbé igyekezett tenni. (Élénk tetszés.) Ama nagy átalakulás mellett, amely jelenleg a közgazdasági élet minden körében észlelhető, s amelyet ev. egyházunkban is érzünk, nem tartom elmellőzhetőnek azt, hogy magyarhoni ev. egyházunknak egységes törekvése legyen az élet minden vonatkozásaiban a puritán szellem megőrzése. Régen meg is volt még a társadalmi életben az az inkább csak árnyalatnak látszó különbség, hogy az evangéliomi hithez ragaszkodó családok körében a hasonló társadalmi körökkel szemben bizonyos egyszerűbb vonás volt észlelhető. Ezt szeretném megőrizve látni az egész vonalon, különösen pedig egyházi közigazgatási intézményeink körében szeretném a puritánizmusra való törekvésnek érvényre jutását. Erre utalva a megjelenteket még egyszer üdvözlöm és az egyetemes gyűlést megnyitom. (Hosszas éljenzés) A felügyelői megnyitóbeszédnek a jegyzőkönyvbe való beiktatása el lett határozva. A jegyzőkönyv hitelesítésére Szentiványi Árpád, Hit — Vallásosság. A vallástalanságnak és az egyház iránti ragaszkodás csökkenésének okait kutatni s azok felett okoskodni annyira fontos feladata úgy a vallásos testületeknek, mint minden egyesnek, aki a közjó iránt érdeklődni szeret, hogy nem kell elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hol ez a kérdés felvetődik, a kise- gitő gondolatok továbbfonására. Nem egy esetben hallottam olyan egyének ajkairól, kik legalább is középiskolát végeztek, vagy még magasabb képzettséggel is bírnak s így kétségkívül a műveltebb osztályhoz számíthatók, azt a nyilatkozatot, miszerint „én hiszek Istenben, de vallásos nem vagyok.“ Ez az ellenmondásos (paradox) állítás azon téves felfogásból származik, miszerint vallásosság alatt nem a halandó viszonyát értik általában az Istenséghez, hanem valamely vallásos testület tanításainak, szertartásainak és egész hitéletének gyakorlását. Már pedig ők ezen tanítások (dogmák) közt olyanokat is találnak, amelyek nézetük szerint magasabb mívelt- ségi állapotukkal, a kor általános, tudományos színvonalával nem egyeztethetők össze. A szertartások egynémelyikével se tudnak összebarátkozni, vagy Scholtz Gusztáv, Scholtz Gyula, Szeniczey Géza, Kaczián János, Sztehlo Kornél és Raffay Sándor küldettek ki. Felolvastatott az elnöki jelentés, melyben az egyetemes felügyelő a múlt év halottairól: báró Bánffy Dezsőről, Zelenka Pálról és Sárkány Sámuelről meleg szavakkal megemlékezett. Az elhunytak emléke a jegyzőkönyvben megörökíttetni határoztatott. Sajnálattal tudomásul vétetett Zsilinszky Mihály bányakerületi felügyelő lemondása és elhatároztatott, hogy az egy. gyűlés átiratot intéz a lemondott felügyelőhöz, amelyben a gyűlés szeretetének és ragaszkodásának kifejezést adva, Zsilinszky Mihálynak az egyházi téren szerzett érdemeiről megemlékezik. Az évi jelentés megemlékezik arról, hogy a tisza- kerület püspökévé Geduly Henrik nyíregyházi lelkész lett megválasztva, kit az egyetemes felügyelő új hivatalában üdvözöl. Geduly püspök köszönetét mond az üdvözlésért és hosszabb beszédben jelzi feladatának és püspöki hivatásában követendő működésének elvi álláspontját, ígérvén, hogy igyekezni fog, mint Krisztus jó vitéze az igazság, a szeretet és a béke munkájának szolgálni. Az évi jelentés megemlékezik arról, hogy Lasz- káry Gyula és Baltik Frigyes püspök, mint a dunán- inneni kerület elnökei a kerületben hivatalos működésük 50 évének emlékére eszközölt és Laszkáry Gyula 1000 koronás adománya és a felgyűlt kamatok által 5000 koronára felszaporodott összeget a bemutatott alapító- levél szerint egy a Pozsonyi Theologiai Otthonban lételegalább is azt kívánnák, hogy azok formáját, módját a műveltebb igényekhez kellene alkalmazni. A hitélet nyilatkozataiban is vannak szokások, vannak bizonyos, a vallásos testület egyéniségéből származó jelenségek, amelyeket vonzóknak egyáltalában nem lehet mondani, amelyek a műveltebb lelkületű egyháztagot inkább elidegenítik, mint építenék. Mint-" hogy pedig ezeknek az embereknek az a felfogásuk, hogy aki nem úgy érez, nem úgy gondolkodik, nem oly módon és azon szertartásokkal elégíti ki vallásos érzelmeit, mint ahogy azt az ő egyházuk megköveteli, az nem vallásos ember, ebből azt következtetik, hogy ők bár hisznek Istenben, az ő törvényei szerint igyekeznek élni, megnyugosznak az ő akaratában, mindamellett a vallástalanok sorába kell magukat számítani. A hivatalnokoknak, műveltebb kereskedőknek, iparosoknak, földbirtokosoknak, szóval a középosztálynak alkalmasint igen nagy száma jutott korunkban erre az álláspontra. Hitteljes lélekkel ragaszkodnak a mennyei Atyához, szívük mélyéből érzik, hogy a végeden mindenséggel szemben a halandóra nézve nélkülözhetlen életszükséglet, pótolhatatlan létfeltétel a gyermeki bizalom az isteni gondviselésben,
