Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-28 / 44. szám

1911. október 28.

Evangélikus Lap. 44. sz.

felvett tárgyak számára és főleg a rájok szánt időnek mennyiségére hivatkozni. Az evangélikus lelkész egyik legfontosabb kellékénok, a szónoki képességnek fejlesztésére az új Rendszer három teljes esztendőt fordít, heti 1, illetve 2 órában. Három évet heti 2 órával vesz igénybe a prédikálja első feltételében, az építő bibliamagyarázásban való gyakorlás is és pedig olyanformán, hogy ezt magok a tanítványok végzik, míg a tanár csupán az útbaigazításra és megbírálásra szorítkozik, ami a mostani eljárással szemben szintén ujításszámbu megy. Egy-egy semes- teren át heti 1. illetőleg 2 órában tartanak a liturgiái és katechetikai gyakorlatok. Az énekgyakorlatok, amelyek mindenki számára egyenlően kötelezők és amelyeket külön e célra alkalmazott énektanárok vezetnek, mind a 4 évre kiterjednek. Emellett kötelezővé teszi az új Rendszer a jelenlegi tantervben hiányzó zenét is és annak gyakorlását szintén az egész tanulmányi idő alatt megkívánja.

Az érvényben levő berendezés szerint a gyakorlati tárgyak csupán a III. és IV. évfolyamban jutnak szóhoz. Ez, amint a tapasztalat mutatja, általában elkedvetlenítőleg hat a tanítványokra. Az Akadémiára jövő fiatalembert első sorban pályájának praktikus oldala, különösen a lelkész aktiv ténykedése érdekli és az ifjúsággal járó felhalmozódott energia szinte türelmetlenül várja, hogy megnyilatkozhassék és a szokásos cselekvónyeket maga is végrehajthassa. Az eddigi szabályzat nem számolva a fiatal lélek ezen vele adott sajátosságával, akként osztja be a tanulmány menetet, hogy az első 2 évbon hermetice elzárja a ideológust nemcsak a lelkészt teendőkben, közelebbről a szónoklásban való gyakorlástól, de még azok elméletének megismerésétől is. A I. és II. évfolyamban manapság kizárólag szigorúan tudományos tárgyakból, túlnyomó részben filozófiai és filo logiai disciplinákból áll a tananyag. A helytelennek bizonyult beosztás teljesen megváltozik az új Rendszerrel. A Lelkészképzők párhuzamosan haladnak a tulajdonképpeni Akadémiákkal és mint ezek, mind a négy évet felölelik. A theologus belépve az intézet kötelékeibe rögtön megkapja a módot, hogy a gyakorlat iránti érdeklődését kielégíthesse, arra irányuló hajlamait érvényesíthesse és ezen módnyujtás megszakítás nélkül tart egészen a tanulmány befejezéséig. Természetesen fokozatos egymásutánban és folytonos figyelemmel az Akadémia tanmenetére. Az I. éves hallgató csupán a szónoklási gyakorlatokban vesz részt és ott nem saját rhetorikai termékeit viszi társai élé, hanem kiválónak elismert, mintaszerűnek elfogadott beszédeket olvas, boncolgat, analizál, azután megtanulja, utoljára elő is adja azokat. A II. évfolyam tanrendjében már több a praktikus anyag. A növendék hallgatja a népiskolai tanügyről szóló előadásokat, repetitor'amban a fentebb elmondott

7. oldal

szempontból újból átveszi az I. ill. II. évben az Akadémián tanult egyháztörténelmet, elkezdi az építő irásmagyarázást és folytatja a szónoklási gyakorlatokat még ugyanúgy, ahogy az I. évben tette. A III. évfolyamban az építő bibliamagyarázás mellett a bel- és külmisszió ismertetése és a homiletikai gyakorlatok jönnek sorra, amelyekben a theologus többé nem idegen, hanem maga készítette egyházi beszédeket mutat be és ad elő. A IV. évfolyam végül, amely az Akadémián már hallgatta a dogmatikát és a gyakorlati theologiának elméletét és az egyházjogot éppen hallgatja, a praktikus tárgyak egész hosszú sorozatával foglalkozik, az egyházi közigazgatással és a lelkészi irodavezetéssel, építő irás- rnagyarázással és a dogmatika repetálásával, liturgiái és katechctikai gyakorlatokkal.

Vizsga a Lolkészképző-szemináriummal kapcsolatosan nem tartatik. Az itt szerzett ismeretekről és készségekről a theologus csak később, az intézetből való kilépés után tesz bizonyságot az Akadémiák körén kívül eső papivizsgán.

Az új intézmény beállítása kétségkívül erős haladast jelent a gyakorlati lelkeszképzés szempontjából. A tananyag gazdagsága, sokoldalúsága és változatossága, az elsajátításra szánt időnek bősége, a tanmenetnek didaktikailag kifogástalan felépítése, a tanerőknek helyes megválasztása teljes mértékű biztosítékot szolgáltat, hogy theologusaink ezentúl a gyakorlati tudnivalók terén is oly készültséggel fognak az életbe kilépni, amely még a kényesebb igényeket és fokozottabb követelményeket is kielégíti. Amit az új Rendszer a gyakorlati képzés fejlesztése érdekében nyújt, az mindenesetre a legjobb, de egyúttal a legtöbb is, amit Akadémiáink az adott viszonyok között és voltaképpeni rendeltetésük megtagadása nélkül nyújthatnak. Bár a revíziós Bizottság nem így gondolta a teendő változtatásokat, az új Kendszer megoldási módja a revíziós Bizottság kívánalmainak is hiány nélkül megfelel. A 4 esztendőre szabott studiumidő marad, mint volt idáig; az elméleti és gyakorlati disciplinák egymástól csakugyan elkülönülnek; a tanulmányi idő végső szakasza főleg a gyakorlati képzésre fordíttatik és a lelkészavatással kapcsolatos vizsgát a szabályzat nem érinti. Bersze, vannak az új rendnek is hibái és gyengéi, amelyeket nem lehet titkolni és elhallgatni. Ezeknek egyike a kötelező heti óraszámnak felette magasra emelkedése. A Lelkészképzővel kibővített Akadémián a hallgató hetenként átlag 26—27 órát tartozik az iskola padjain tölteni. Ez a túlnagy lekötöttség, hozzávéve az előkészületekre szükséges időnok növekedését is, még inkább apasztja, talán meg is semmisíti a reményt, hogy theologusaink önmunkássága, komoly tanulmányozása, a forrásokba való elmélyedése, ami pedig ugyancsak fon