Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-28 / 44. szám

8. oldal

Evangélikus Lap 44. sz.

1911. október 28.

tos óhaja a tudományt szolgáló Akadémiáknak, a jövőben gyarapodni és erősbödni fo*. Egy másik, a mi körülményeink között nagyon is számbaveendő szépséghibája az új Rendszer javaslatának, hogy pénznélkül ezt se lehet megvalósítani. A Lelkészképzők átlag 12—13 óratöbbletet jelentenek hetenként, aminek ellátása a legszerényebb számítás szerint is szemeszterenként 1200—1300 K-t, évenként 2400—2600 K-t követel minden egyes Akadémián külön-külön. Vájjon megvan-e a készség és képesség az Egyetemes Egyházban ezen összegeknek előteremtésére?

A Lelkészképzők szervezése az új Rendszernek leglényegesebb intézkedése és legszembeötlőbb sajátja, érihető és természetes tehát, ha az érdeklődés különösen ide központosul. De ezzel az eszközölt változtatásoknak csupán egyik felét érintettük. Vannak az Akadémián a tudományos képzésben is fogyatkozások, melyek javításra várnak és amelyek szintén nem kerülték el az új szabályzat egybeállitóinak figyelmét. Emlékezetes, hogy a mostani berendezésnek nem jelentéktelen hibáját a történeti momentumnak túltengésében láttuk, a múlttal való törődés elő- térbehelyezósében, a történeti tárgyak erős halmozásában, aminek következménye, hogy viszont a mai embert élénken foglalkoztató, a modern életet mozgató kérdések és tudományágak szinte teljesen kiszorulnak az Akadémiák tananyagából. Az új Rendszernek törekvése egyebek mellett arra is irányul, hogy ez egyoldalúságot megszüntesse és a jelenkor aktuális problémáinak kellő szerepet juttasson lelkésznevelésünkben.

Az ó- és újszövetségi exegesist a hozzájok tartozó mindenféle segédtudományokkal, a keresztyén evangélikus theologus stúdiumának gyökerét és törzsét az új Rendszer nem érinti, sőt igen helyesen azoknak még az eddiginél is intenzivebb és szélesebb körű művelését óhajtja. Nemcsak hogy az újtestá- mentomnak magyarázása ezentúl is mind a 8 féléven át folyik heti 4 órában, az ótestamentomé 4 szemeszteren keresztül heti 3 órában akárcsak idáig, de az ószövetségi theologia mellé most belép a tanrendbe az újszövetségi és Jézus életével és az apostoli kor történetével, azután a bibliai bevezetés és hermeneutika is részint mint kötelező, részint mint szabad, de okvetlenül hirdetendő tárgy. A többi történeti disciplinák azonban szűkebb korlátok közé szorulnak, a számukra megállapított idő lényegesen restringálódik.

Az egyetemes egyháztörténet előadása ma négy félévet vesz igénybe, a magyar protestáns egyház- története kenőt. Az új rendszer előbbit három, utóbbit egy félévre korlátozza. A bölcsészettörténet, a neveléstörténet, a vallástörténet, a mostani gyakorlat szerint egész éves tárgyak, az új rendszer tradálásukra egy félévet is elegendőnek tart, igaz avval a módosítással, hogy a bölcsészettörténetnek jelenleg előirt heti óraszáma (3) az új tanrendben csaknem a duplájára (5-re) emelkedik. Tagadhatatlan, hogy mindez erős összevonás. De az is bizonyos, hogy az említett tárgyak nem oly természetűek, amelyek némi szűkebbre fogást meg ne engednének és el ne viselnének. Az egyháztörténet és bölcsészettörténet hatalmas anyagának előterjesztésére annak, aki a részletekbe kiván bocsátkozni, az eddigi időmennyiség se volt elegendő, mig tervszerű, csupán a kiemelkedőbb mozzanatokra kiterjedő beosztással a szorosabbra mért idő alatt is igen szépen elérhető a kivánt eredmény. Amellett nem szabad elhallgatni, hogy a megrövidítés jórészt csak látszólagos. A neveléstörténetnek előadására szánt egy teljes év idáig is lúlhosszúnak bizonyult; az általános vallástörténet a maga kiegészítését Izrael vallástörténetében találja meg, ahol a vallás fejlődésének és alakulatainak megismertetése a biblia népének példáján illusztrálva terjedelmesen tárgyaltatik; a bölcsészettörténet pedig az órák számának emelésével úgyis megfelelő kárpótlásban részesül. (Folyt, köv.)

A reformáció 400 éves jubileumának megünneplése.

A múlt évi egyetemes gyűlés egy országos irgalomház létesítésének, illetve, alapkőletételének a tervét vetette fel. Ez volna a jubileumhoz méltó alkotás. Ezért elrendelte, hogy a jubiláris alap javára a reformációi istentiszteletek alkalmával minden egyes „egyházgyülekezetben“ offertórium s azonkívül a lelkészek által házankénti gyűjtés tartassák.

A terv a hivatalos eszmék szomorú sorsában osztozik: nem igen lelkesednek érte, sőt a dunán- inDeni egyházkerület közgyűlése határozottan ellene nyilatkozott. Komoly kifogás a terv ellen nem emelhető, mert ha a gyógyíthatatlan betegek ellátása a család, a község vagy az állam kötelességévé tehető is, ez még nem menti fel az egyházat az alól a kötelessége alól, hogy maga is ne igyekezzék segítségére sietni azoknak, akiknek legnagyobb nyomorúsága az, hogy a legközelebb állóknak útjában állanak s szeretetlen bánásmódban részesülnek. A szeretet egyházához méltó feladat volna, hogy szeretetteljes gondozásában részesítse az emberiség eme hajótöröttjeit. Az azonban nagy kérdés, összegyűlne a fenti forrásokból annyi pénz, a mennyi egy országos intézmény alapítására és fentartására szükséges lenne. Vau 700 egyházunk. De számítsuk hozzájuk az összes leány és missziói egyházakat is. Együttvéve 1141-et tesznek. Tegyük fel, hogy évenként minden ilyen egyház átlag 50 korona offer-