Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 44. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 44. sz. 1911. október 28. drágaságban, sem falun, sem városban megélni, gyermekeinket kellőképen felneveltetni — Isten látja lelkünket — lehetetlen. Ha ez így megy tovább és a papságon kellőképen segítve nem lesz, baj lesz. Amúgy is kevés a pap, ezentúl még kevesebb lesz. Pásztor nélkül pedig a nyáj eltéved és elvész. Tehát itt az ideje. Tettre készen, és ha kell: tettre fel! Krupecz alperes úr indítványa legnagyobb részében igen helyes, elfogadhatónak és elfogadandónak tartom. Az indítvány egy részére azonban aggodalmaim vannak. Keresztülvihetetlennek tartom azt, hogy az egy. közgyűlés, illetve, az összegyház mondjon le a papi fizetések javára a közigazgatás és egyh. adóteher könnyítésére szánt államsegélyek egy részéről, teszem azt 50%-áról. Az egy. egyház ebbe nem megy bele, azt hiszem a kormány sem. A 3 millió K államsegély 3 célra lett adva. A kerületek, esperességek, egyh. községek már a kapott segélyek szerint rendezték be háztartásaikat. Változtatás esetén nagy zavarok támadnának. E helyett indítványozom: a bizottság vegye fel programújába: 1. a 3 millió koronán kívül évenként az egyházak részére azontúl adandó államsegélyek, amelyek évenkint fokozódnak, az 1912. évi orsz. költségvetés szerint is az ilyen segély több mint 900.000 K nagyobb, addig, míg a lelkészi fizetés rendeztetik, a lelkészek fizetésére fordíttassanak, mert az egyes egyh. kerületek háztartása már rendben van, 2. az akciót mindjárt az egy. gyűlés után kezdje meg oly irányban — nagyon helyes erre nézve az „Evangélikus Lap“ t. szerkesztőségének álláspontja — hogy az egyh. maga gondoskodjék a lelkészek, lelkivezérel korszerű és tisztességes fizetéseiről ÓS megélhetéséről, mert a lelkész legelsősorban az egyházé, mert még sem lehet mindent az államtól várni s mert a 2400 K minimum korpótlékostól semmi- képen sem felel meg az ev. lelkészi kar társadalmi állásának és igényeinek, 3. amennyiben a bizottságok vagy maga a lelkészi értekezlet külön, a lelkészek érdekeit szolgáló lapot indítani és fentartani képtelenek volnának, a bizottság, illetve az egy. lelkészi értekezlet kérje fel Sztehlo Kornél Öméltóságát, az ,,Evangélikus Lap“ nagyérdemű szerkesztőjét, hogy tegye b. lapját a lelkészek orgánumává.*) Meg vagyunk győződve, hogy a nagyérdemű szerk. úr, aki már évek óta annyit fáradozott a közügyek terén és egyházának annyi hasznos szolgálatot tett, s hasznos szolgálatait és nagy érdemeit a ^legmagasabb helyen is méltatták, amidőn királyunk Őfelsége udvari tanácsosi méltósággal tüntette ki, amihez mi lelkészek és munkatársai ez úton *) Ezt szívesen megtesszük. (Szerk.) is őszintén gratulálunk, szívesen megteszi ezt a szívességet s helyet ad lapjában a lelkészi fizetésjaví- tására vonatkozó közleményeknek. Bánluzsány, 1911. okt. Vitéz Lajos. Az új Theológíaí Tanügyi Rendszer»*) Irta: Hornyánszky Aladár. A pozsonyvidéki pap-konferencián f. évi junius 9-ón tartott előadás. (Folytatás.) A Lelkészképzők tananyagának elsajátítása kétféle módon történik, előadások és gyakorlatok tartása útján. Előbbiekben a theologus először is részletes kioktatást nyer a gyülekezet ügyeit intéző lelkész működéséhez szükséges külömböző ismeretekben. Szakszerű útmutatás mellett behatóan foglalkozik a lelkészi irodavezetéssel, a népiskolai tanügyi rendszerrel, az egyházi közigazgatással, a bel- és kül- misszióval. Egy másik feladata ezen előadásoknak, hogy a hallgató a theologia egyes fődisciplináit átismételje és feldolgozza a gyakorlati értékesítés szempontjából. Az új Rendszer két ily repetitoriumot állít be a tantervbe, az egyháztörténelmit és a dogmatikait, de megengedi, hogy helyettük esetleg más tárgyak kerüljenek sorra. A vezető lelkész tanár végig megy az illető tudományágon és mindenütt megmutatja növendékeinek, miként ültetendő át a theoria a praxisba, hogyan kell az elméletet a gyakorlatban használható anyaggá tenni. Végül az előadások gondoskodnak arról is, hogy leendő lelkészeink a kellő nyelvi jártasságot megszerezzék. A hazai evangélikus theologus számára nélkülözhetetlen összes nyelvek tanítását, azokét is, amelyek a stúdiumnál, azokét is, amelyek majdan hivatalban kívántainak meg, az új Rendszer a Lelkészképző-szemináriumok munkakörébe utalja. így a héber, görög, latin nyelvben való képzés is ezentúl itt fog végbemenni. Különös hangsúly nyugszik azonban az istentiszteleti nyelveken, a németen és tóton. Elütőleg az eddigi szokástól, amely csupán két évi kötelező hallgatását irta elő e nyelveknek, az új rendszer megköveteli, hogy valamennyi theologus mind a négy éven át tanulmányozza azon nyelvek sajátosságait, amelyen később az egyházi szolgálatot végezni szándékozik. Ezen üdvös intézkedés remélhetőleg vajmi hamar megszünteti a káplánok nyelvi készületlensége és tájékozatlansága miatt sűrűn hallható panaszokat. A felsorolt előadások mellett a tananyagnak másik részét a gyakorlatok képezik. Az új Rendszer igen bő alkalmat és tág teret nyújt, hogy egyházunk jövendő funkcionáriusai a lelkészi pályán szükséges készségeket magokévá tehessék. Elegendő ennek igazolásául a *) A bizottság által kidolgozott tervezet szövege, amely az Ev. Lapban megjelent, a lap kiadóhivatalában megkapható.
