Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 44. szám
1911. október 28. 3. oldal Evangélikus Lap. 44. sz. A harc alapja az a bizalmatlanság, amelylyel a népiskolák felügyeletére hivatott állami és megyei tisztviselők a nemzetiségi vidékeken fenálló egyházaink és azok vezetői irányában viseltetnek ; az az aggodalom, hogy a nemzetiségi vidékeken egyházaink iskolái a magyar államnak ellenségeket nevelnek, hogy útját állják állami nyelvünk terjedésének és ezzel nemzeti államunk megerősödésének. Ez a harc oda vezetett, hogy például a túróczi egyházmegyének 40 iskolája közül 12 már államosítva, vagy községivé lett; kettőre vonatkozólag folyamatban van az államosítás iránti eljárás; egyben szünetel a tanítás az államsegély hiánya miatt; és csak 25 iskolát tartanak most fenn az egyházak, ezek közül hármat minden államsegély nélkül. Egyetemes tanügyi bizottságunk megbízásából ezidén Blatniczky Pál érdemes lelkészünk több túróc- megyei iskolánkat meglátogatott és azt az örvendetes jelentést tette, hogy nemcsak általánosságban, hanem állami nyelvünk tanításának eredményére és a meglátogatott iskolák hazafias szellemére nézve is teljesen kielégítő tapasztalatokat tett. Kétségtelen azonban, hogy egyes iskoláknak egyszeri látogatása nem elégséges arra, hogy az uralkodó bizalmatlanságot és az abból fakadó veszélyeket m gszüntesse, de arra sem, hogy egyetemes egyházunknak biztos alayot nyújtson iskoláinknak tekintélye egész súlyával való megvédésére. Erre meggyőződésem szerint csak egy mód van : az, ha az egyetemes egyház tanügyi bizottság útján a nemzetiségi vidékeken működő iskoláinkat úgy általánosságban, mint különösen államnyelvünk tanítása és hazafias szellemben való működésük tekintetében ellenőrzi és irányítja, a kir. vallás és köz- oktatásügyi minisztertől pedig kieszközli, hogy a kir. tanfelügyelők saját látogatásaik alkalmával felmerülő kifogásaikat az egyetemes tanügyi bizottsággal közöljék, hogy az, az alapos kifogások megszüntetése iránt eljárhasson. Meggyőződésem szerint ez lóvén iskoláink megtartásának egyedüli módja: az egyetemes tanügyi bizottságban következő megkeresés javaslatba hozatalát fogom indítványozni: Nagyméltóságú k. Miniszter Űr! „Évek óta számos panaszt terjesztenek fel is- kolafentartó egyházi hatóságaink egyetemes közgyűlésünkhöz, amelyekből elszomorodva látjuk, hogy nemzetiségi vidékeken működő felekezeti iskoláink nagy része államosíttatott, vagy községivé tétetett, jelentékeny része tekintetében eziránti eljárás folyamatban van és több iskolánknál az álllamsegély elvonatott vagy annak r.egadása nehézségekbe ütközik. Tudjuk, hogy ez nem a vallásos nevelés vagy ág. hitv. ev. egyházunk iránti ellenszenvnek eredménye, hanem abban találja magyarázatát, hogy az iskolák állami felügyeletével megbízottak — helyenként talán nem indok nélkül — a gyermekeknek hazafias szellemben és állami nyelvünk tudására nevelését nem vélik biztosítottnak. De sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy a felügyeletre hivatott világi hatóságok és az iskolafon- tartó hatóságok közti összeütközések nem mozdítják elő azt a fontos és magasztos célt, hogy az anyanyelv szeretete az állami nyelv szeretetével és tú- dásával összhangba jöjjön, sőt helyenként az üldö- zőttség érzetét, — a hazaszeretet, az összetartozóság megölőjét — ébresztik. Egyetemes közgyűlésünk, amely toljesen átórzi hazánk nemzeti megerősödésének és államnyelvünh terjesztésének fontosságát és szükségét és amoly át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy hazánkban működő minden intézménynek, különösen pedig minden népnevelő intézménynek o magasztos célt előmozdítani kell: eddig az anyagi eszközök elégtelensége miatt nem foglalkozhatott népiskoláink beható felügyeletével, hanem arra volt kénytelen szorítkozni, hogy a felterjesztett panaszokat elintézze. Ma tartott közgyűlésünk azonban elhatározta, hogy — egyelőre nemzetiségi vidékeken — népiskoláinkat beható felügyelet és irányítás alá veszi, ha Nagyméltóságod o törekvésünket támogatni szíveskedik. Azt reméljük, hogy ezzel — legelőbb a legtöbb esetben — elhárítjuk azokat az összeütközéseket, amelyek a fontos állami érdekek biztosítását nehezítik és lassítják, másrészt megőrizzük egyházunk részére a nevelési és iskolatartási missziót, amelynek teljesítésében hervadhatatlan érdemeket szerzett a múltban és amelynek ezentúli teljesítésére magunk is nagy súlyt helyezünk. Tiszteletteljes kérelmünk az, méltóztassék a királyi tanfelügyelő urakat arra utasítani, hogy nemzetiségi vidéken működő — bármely — fenhatósá- gunk alatt álló ágostai hitvallású evangélikus iskola vagy annak tanítója ellen felmerülő észrevételt és kifogást egyetemes tanügyi bizottságunkkal is azonnal közölni szíveskedjék, hogy ogyházhatósági felügyeleti jogunkat idejében gyakorolhassuk. Talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy állam- felügyeleti jogát kisebbíteni nem kívánjuk, hanem csak alkalmat keresünk arra, hogy egyházi főhatósági jogunk gyakorlása által az államnak és egyetemes egyházunknak azonos törekvését iskoláink megtartása mellett, megvalósítsuk.“ ♦ * *