Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 44. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 44. sz. 1911. október 28. Kötelességemnek tartom megtenni ezt az indítványt, mert 1. az egyházi közigazgatás lényeges részének tekintem a tanügy igazgatását; ez okból jogosultnak és természetesnek azt, hogy az egyházi közigazgatásra is állami dotációból a tanügyi igazgatás hatályosabbá tétessék; 2. mert ellentétben azokkal, akik a felekezeti népoktatást, utóbb majd a felekezeti középiskolai oktatást is az állam kizárólagos jogkörébe kívánják utalni: egyházunk életkérdésének tekintem oktatási missziójának teljes mérvben való folytatását; mert ennek elhanyagolásával oda fogunk jutni, hogy nem lesznek világi egyháztagjaink, akik az autonom jogaink gyakorlásához szükséges tiszteletbeli hivatalokat betöltsék; mert 3. hazánk jól felfogott érdekében is szükségesnek tartom a protestáns iskolák fentartását, mint olyanokét, amelyek a vallásosságot a liberalizmussal, a keresztény szellemet a kölcsönös türelemességgel egyesítik és terjesztik más felekezetű és más val- lású polgártársaink között is és a tudományt nihilizmus nélkül mivelik; mert 4. sok iskolánk elvesztése arról győz meg, hogy eddigi tanügyi igazgatásunk elégtelen ; elégtelen arra, hogy iskoláink működését hatályosan ellenőrizze, elégtelen arra is, hogy iskoláinkat, nevelési missziónkat megvédje; 5. mert nézetem az, hogy magyarhoni ágostai hitvallású egyházunkban csakis egyesek (még pedig kevesek) terrorizmusa okozza azt, hogy helyenkint egész egyházközségek jutnak a pánszlávizmus vagy pángermánizmus gyanújába és mert az a reményem, hogy az egyetemes egyház súlya, tekintélye és egyházi törvényes fenhatósága könnyebben fog az államosítás veszélyébe jutó iskoláinkba törvényes állapotokat megvalósítani mint közvetlen felügyeleti hatóságaik, amelyek itt-ott ugyanazon befolyás alatt állanak; 6. mert azt reményiem, hogy az állam, amely állami érdek szempontjából nagyobb költséggel készül iskolát államosítani, vagy állami érdekből elvonja segélyét: az állami érdeknek biztosítása esetében egyházaink hiányzó anyagi erejét pótolni fogja; végül mert 7. egyetemes egyházunknak meggyőződésem szerint joga is, kötelessége is, legfőbb felügyeleti jogát gyakorolni oly esetekben, amelyekben azt az egyház fontos érdekei szükségessé teszik. * * * Ezek az indokok indítanak javaslatom megtételére, habár, tudom, hogy lesznek olyanok, akik javaslatomban az egyházközség, az egyházmegye és egyházkerület jogkörének sérelmét, centralizációra való igyekvést fogják látni. Elismerem őszintén, hogy nemzetiségi vidékeinken azért is szükségesnek tartom az egyházegyetemnek a cselekvés terére lépését: hogy ne legyen hazánkban egy ágostai hitvallású evangélikus iskola sem, amely ne tekintse fontos és kedves feladatának a hazafias szellemnek és a magyar államnyelvnek terjesztését. De szükségesnek tartom főképpen azért, hogy e cél ne erőszakosan, ne iskoláink elvesztésével, ne is az anyanyelv elleni harccal és ne az egyháztagok közötti gyűlölködéssel valósíttassék meg; hanem azon szellem győzelmével, amely az ágostai hitvallású evangélikus egyházakat mindenütt áthatja, amely a múltban hazánkban is minden egyházközségünket áthatotta; az a szellem, amely azonosítja magát azon nemzet aspirációival, nemes törekvéseivel és megerősödési vágyával, amelynek kebelén működik. Az egyetemes egyház meglevő, törvényes felügyeleti jogának tényleges gyakorlása azonban nem csorbítja az alsóbb fokú egyházi hatóságok jogkörét, csak meg fogja akadályozni, hogy azt helytelen irányban gyakorolják és lehetővé fogja tenni, hogy az egyházegyetem egész súlyával megvédje a világi hatóságokkal szemben is a helyes irányban működő iskoláinkat. Dr. Wágner Géza, az egyetemes tanügyi bizottság elnöke. Az evangélikus lelkészek anyagi helyzete. Az egyetemes lelkészi értekezlethez Lombos Alfréd zombori evangélikus lelkész a következő indítványt küldötte be: A lelkészi fizetésrendezés kérdése gyűléseink állandó tárgyát képezi s bár mindig annak mielőbb való gyakorlati megvalósítását követeljük, elvi hangoztatásánál nem jutottunk tovább. Ennek oka pedig az, hogy e kérdés a kongrua emelésével megoldva nincs, mert a fizetések korszerű rendezése korpótlékokat is feltételez, már pedig fizetéseinknek szerfelett való különbözősége mellett a korpótlék kérdése csak úgy általánosságban odavetve, olyannyira megnehezíti a vallásügyi miniszternek munkáját, hogy e kérdés megoldása vagy nem fog általános megelégedésre szolgálni, vagy hosszú esztendőket vesz még igénybe, vagy pedig, ami nagyon is félő, a pénzügyminiszter legutóbbi expozéjából következtetve, nem is fog megvalósulni. Ezért üdvözlöm Krupecz István azon indítványát, hogy permanens bizottságok alakíttassanak, melyek evidenciában tar-
