Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 44. szám
2. oldal. 1911. október 28 Evangélikus'Lap. 44. sz. az egyetemes egyháznak az 1848: XX. t.-c. 2. és 3. §§-ainak végrehajtása is. Szinte sablonszerűvé vált az ezen kérdést érintő ügyeknek a protestáns közös bizottsághoz való utasítása. De mintha ez a bizottság munkájába belefáradt volna. Báró Bánffy Dezső súlyos megbetegedése óta egyetlen ülést tartott és most teljesen beszüntette működését. Bizonyos, hogy ennek a bizottságnak Báró Bánffy Dezső volt az éltető lelke. Azt sem tudjuk, ki fogja átvenni az ő ve- zéri szerepét. Báró Bánffy Dezső erős kálvinista volt, de azért lelkes híve volt a protestáns érdekközösség elvének. Ha a közös bizottság elnökségét gróf Tisza István elvállalná, nyugodtan nézhetnénk a jövő elé, de ha ő nem vállalja, akkor ezen bizottság jövendőbeli működésétől sok eredményt nem várhatunk. Sajnálatos tünemény az is, hogy a kálvinisták részéről bizonyos féltékenykedés nyilvánul ezen bizottság hatalomköre tekintetében. Megtagadják a bizottságtól az önálló határozathozatal és intézkedés jogát. Csakis tanácskozó és véleményt- adó közeggé akarják degradálni. Ez a törekvés is megbénítja a közös bizottság tevékenységét. Ezekre való tekintettel célszerűnek véljük, ha az azokat az ügyeket, amelyeket eddig a protestáns közös bizottság elé utaltunk, magunk is tárgyaljuk és ezekben magunk is önállóan intézkedjünk. Különösen áll ez a protestáns közös theologiai fakultás kérdéséről, amelyet illetőleg már az utolsó közös bizottsági ülésen református részről oly törekvésekkel találkoztunk, melyek nem mutatják célirányosnak azt, hogy mi az állammal szemben ebben a kérdésben a reformátusokkal közös akcióba lépjünk. Az államsegély kérdése a jövő évi költség- vetésbe felvett 4 millió koronával úgylátszik — legalább úgy mondják iránytadó körökben — nyugvópontra jutott és az ismételve Ígért fokozatos emelés abból állott, hogy az állam 3 millióról 4 millióra emelte a segélyt. Hogy ez sem a mi szükségleteinknek, sem az 1848. évi XX. törvénycikk által elvben kötelezett állami hozzájárulás mérvének, de még a külömböző kormányok által tett ígéreteknek sem felel meg, azt mondanunk sem kell. Itt az ideje, hogy ezen felfogás ellen erélyesen felszólaljunk! De ha az államot a dotáció emelését illetőleg pénzügyi szempontok kényszerítik is arra, hogy a kormányai által tett ígéretek beváltását megtagadja, semmi kényszerítő ok nincsen arra nézve, hogy azokat a sérelmeket, amelyek az 1848: XX. t.-c. 2. §-ában kimondott egyenlőség és viszonossági elv dacára még mindig fennállanak, törvény által ne orvosolja. Az evangélikusok még mindig fizetnek a r. kath. lelkészeknek és kántoroknak párbért és más egyházi szolgáltatásokat, az evangélikusok földjét még mindig dologi joggal terheli a r. kath. egyház kegyúri joga, az állampolgárok valláskü- lömbség nélkül még mindig adójukból tartják fenn kegyúri teher címén a róm. katholikus egyházat, a szerzetes tanítók és apácák még mindig ki vannak véve az állam fegyelmi hatalma alól, holott a mi tanítóinkat a törvény teljesen kiszolgáltatta a miniszter fegyelmi hatalmának. ki elmúlt évben nem jutott düllőre — amint reméltük — az alapítványok jóváhagyásának kérdése sem. A vallásügyminiszter meghallgatta ebben a kérdésben a közös bizottság által kiküldött bizalmi férfiakat, de úgy látszik nem akarja osztani azok elvi álláspontját, amely szerint egyházi alapítvány létesítéséhez nem szükségeltetik kormányhatósági jóváhagyás. Nem marad tehát más hátra, mint az, hogy ezentúl is a passzivitás álláspontjára helyezkedjünk, miben lényegesen segítségünkre van az a körülmény, hogy a m. kir. Curia ezidőszerint álláspontunkat osztja. (Folytatjuk.) A nemzetiségi vidéken létező evangélikus elemi iskolák megmentése. Dr. Wagner Géza úrtól mint az egyetemes tanügyi bizottság előadójától a következő sorokat vettük : Tisztelt szerkesztő Úr! A közeli napokban az egyetemes tanügyi bizottság, majd az egyetemes közgyűlés — egyéb nagyfontosságú kérdések mellett — oly kérdéssel is foglalkozni lesz kénytelen, amelyet egyházi és tanügyi szempontból a legfontosabbak közzé sorolok és melynek érdemleges, beható elintézése elől igénytelen nézetem szerint nem térhetünk ki. Helyén valónak vélem, ha e kérdést és arra vonatkozó igénytelen nézetemet ismertetem — és ha annak alapos megfontolása előzi meg tanácskozásainkat. Ez okból kérem nagybecsű lapjában a következők ismertetését; Nemzetiségi vidékeken sok helyen éles harc folyik ág. hitv. ev. felekezeti népiskoláink ellen azok államosítása, vagy községivé tétele érdekében. Nem a radikális elemek harca ez, akik a népoktatást kizárólag az állam kezébe kívánják egyesíteni és akiknek végcélja minden vallás kizárása az iskolákból. Nem is reakcionarius elemeké, akik egyházunk népoktatási működését felekezeti szempontból kívánnák szűkebb térre szorítani.
