Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-14 / 42. szám
1911. október 14 Evangélikus Lap. 42. sz. 5. oldal. javára fizetés s korpótlók rendezés céljából nagylelkű belátással lemond. Az 1912. évi ezen netáni akciótól eltekintve a lelkészfizetésügyi bizottságok állandó s tág működési mezeje volna a lelkószi javadalmazásnak — mindenféle seereett togoknak az alkalmazottakra nézve teljes tiszteletben tartásával — olyatén rendezése, hogy az e célú államsegély biztosításának jelen s jövöre nézve fő szemmeltartásával ezen fizetésekben — akár a Lombos Alfréd-féle akár a papi fizotést a tanárival egyformára tervező Veres-féle kontempláció vagy esetleg egyéb fölmerült s fölmerülendő munkálatok alapján a munkatöbblet kellő, mert megérdem- lett külön díjazásával (nagyobb egyházakban stóla stb., fentartása, a püspökük, espeiesek s más köz- igazgatási tisztviselők s munkálkodó egyéb hivatalok és méltóságoknál tiszteletdíj alakjában) a külső országokban dívó példa szerint igazság, rend s egyöntetűség állapíttassák meg; mind megannyi fontos és nehez jövendőbeli kérdés! Mindezen s egyéb idetartozó s vonható dolgok végrehajtására nézve pedig bátorkodom indítványozni, a mélyen tisztelt egyetemes evangélikus papi értekezlet válasszon s küldjön ki kerületenkint 2—2, összesen s elnökkel 9 lelkésztagból álló kezdeményező s tagfelkérő ideiglenes bizottságot, amelynek fontos feladata s megbízása volna a százas nagy- és a huszonötös kisbizottságba a tagokat kerületenkint 24-et (összesen 96), illetve 6-ot (összesen 24-ot) mandátumvállalásra és működésre fölkérni és a 96, illetve 24 tagon kívül külön még a nagybizottság elnökét, a kisbizottság elnökét, a nagy bizottság alelnökét és a két bizottságban munkálkodni hivatott 1 — 1 jegyzőt, összesen 5 egyént ugyancsak a 11 tagú bizottság bizalma, az összes papi értekezleti tagok nevében és utólagos hozzájárulása reményében, az illető tisztség betöltésére szintén megkeresni és fölkérni, qui alio quin — mint a tavaly jubilált zsolnai zsinati szellem végzésének 14-ik idejátszó pontja mondja — protectionem suam denegare non debent“. Íme szerény nézetem s indítványom, ajánlom az illetékes tisztelt körök s szeretett lelkésztestvéreim becses és gondolkodó figyelmébe az idei evangélikus egyetemes papi értekezlet alkalmából, melynek zöld asztalára e pontozatokat ezennel leteszem. Krupec István, honti evangélikus alesperes. Értesítés. Az egyetemes lelkészi értekezleten a soproni alsó egyházmegyei lelkészegylet kívánságára fölvesszük a tárgysorozatba azt az indítványt, mely szerint a lelkészi fizetés rendezését sürgetni küldöttség menjen a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Orosházán, 1911 okt. 6. Veres József. Báró Radvánszky Antalnak székfoglaló beszéde, mellyel J9U szeptember Í7-én a zólyomi egyház felügyelői székét elfoglalta. Örömmel látjuk, ha ősi protestáns családjaink egy-egy ifjú sarja, a család régi tradícióihoz híven azokba a nyomdokokba lép, amelyekben nagynevű ősei haladtak és jelét adja, hogy tudatában van annak, hogy egy ősi névnek birtoka kötelességeket is ró a család minden tagjára. Azon családok közül, amelyek a reformáció óta evangélikus egyházunknak mindig hű támaszai és védnökei voltak, kiváló szerepet foglal el a Radvánszky család. Ez a család a hazai protestantizmust ért üldözések korában vérével pecsételto meg az ágost. hitvallású evangélikus egyházhoz való hűségét. A kétszáznegyven óv előtt vértanúhalált szenvedett Radvánszky György hulló vére áldásthozó volt a magyar evangélikus egyházra, mert a megdicsőült ős magasztos példája a legszentebb kötelékkel a vértanú halála iránti kegyelettel fűzte a családot egyházunkhoz és megteremtette a család tradícióját, a magyar haza és az evangélikus egyház iránti hűséget. Örömmel üdvözöljük ezen nemes család nagy reményekre feljogosító ifjú tagját, báró Radvánszky Antalt, legújabb egyházi hivatalában, a zólyomi evangélikus egyház felügyelőségében és annak a bizonyságára, hogy csak „sast nemzenek a sasok“ a nagy báró Radvánszky Antal unokájának székfoglaló beszédéből a következő általános érdekű részletet közöljük ; „Ha mint uj tagja az itteni egyházközségnek még nem is ismerem teljes részletességgel ezen egyház belső struktúráját és összes intézményeit, egyről azonban múltjának futó pillantásából már is biztosítékot szereztem magamnak, hogy a letűnt évszázadok küzdelmeit, viharait kiállva, kell, hogy eme egyházközség annyi életerővel s energiával bírjon, mely őt a legszebb reményekre feljogosíthatja jövő aspirációinak megvalósításában. Nem közönséges múltra tekint vissza ezen egyházközség és eme város is, amelynek falai között egyházunk a fejlődés mai fokát elérhette. Anonymus, Béla király névtelen krónikásának feljegyzései szerint Bors és Borsod vezérek emelték a honfoglalás idejében a zólyomi várat az északról betörő ellenséges csapatok ellen való védekezés céljából, ami
