Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 39. szám
1911. szeptember 23. Evangélikus Lap. 39 sz. 9. oldal január havi nyugtámat hivatalból a m. kir. tanfel- ügyelőségnek megküldeni s nekem azt úgy megküldeni, hogy a fizetésemet azonnal felvehessem. Ellenkező esetben én kénytelen lennék a tayiitást abba hagyni s saját magam ellen a fegyelmi eljárást megindíltatni, még pedig nemcsak ezen esetben, hanem mindannyiszor, valahányszor a lelkészi hivatal részéről fizetésem felvétele tekintetében stándékosan és rosseakara- tulag akadály gördítteinék. Egyben értesítem, hogy tessék a teniplomszolgát, aki egyszersmind iskolaszolga is, arra utasítani, hogy a szóbeli és írásbeli utasításokat adja át pontosan, s hogy ő neki mint iskola- szolgának kötelessége iskola ügyben utasításaimnak eleget tenni, mert ellenkező esetben én sem fogok tőle úgy szóbeli, mint irásbelileg küldött utasításokat át venni. Dátum és aláírás; még azt som írja, hogy tisztelettel. Ugyanez a tanító, akit az esperes már figyelmeztetett, hogy a lelkésznek a „tisztelendő* cím jár; Tiszteletű A. h. ev. Iskolaszéki Elnökség X-on. Értesítem a tiszteletű iskolaszéki elnökséget, hogy a kir. közjegyzőséghez örökösödési ügyben való meg- idéztetésem miatt, f. hó 24 én tanítást nem tarthatok. X , 1911 máj. 26 Y. Z. tanító. Egy másik tanító, 27 éves, aki különben az ortográfiával is hadilábon áll, a 70 éves köztiszteletben álló alesperesnek emigyen ír: NagytÍ8zteletű N. N. urnák ev. lelkész Helyben. A fenti körözvényl*) nem veszem tudomásul miután rossz akaratát láttom benne ; azért mert egy telejesen histákolt és kidobott tanító ön előtt több mint egy N. N. Kérem tisztelettel, vagy igazságosan eljárni vagy csekélységemet akkor egészen mellőzni; és ilyen átiratot mint a fentit nekem többé ne kézbesíteni. Vagyok tisztelettel. Datum, névaláírás kántortanító. Hát bizony, ha ezek nem sporadikus esetek, akkor az Apponyi törvénye már teremni kezdi gyümölcsét. Azt hiszik ezek a tanító urak, miután őket az állam is fizeti, nekik már az egyházi hatóság nem parancsol. De ezt nem szabad ám a béke kedvéért eltűrni. Ilyen fegyelmetlenség megtorlása nem a megsértett lelkész vagy esperes magánügye, hanem az egyház közérdeke. Tessék az egyházi hatóságnak az ily tanítók ellen fegyelmi eljárást indítani l Hadd tanulják meg, hogy azért mert az állampénztárból néhány száz koronát kapnak, még nem szűntek meg az ev. egyház alkalmazottjai lenni. •) Ke a körös vény az espereaségi gyűlésre szóló meghívó volt. IRODALOM. A „gyülekezet“ fogalma Ritschl theologiájában. A „Theol. Studien und Kritken c., jelenleg Katten- busch és Loofs halle-wittombergi egyet, theol. tanárok által szerkesztett folyóirat f. évi 2 füzetében egy igen mélyen járó és felette tanulságos dogmatikai tanulmány jelent meg „ Begriff und Bedeutung der Gemeinde in Ritsehls Theologie“ c. alatt, Conrad tollából. Főbb gondolatait a következőkben ismertetjük: A „gyülekezet“ (Gemeinde) fogalmának központi érvénye és jelentősége van R. theologiájában. Maga is mondja róla, hogy „tanának fődarabja“. Szerző tanulmánya mindenekelőtt körvonalazza annak fogalmát az „istenországa“ s az „egyház“ fogalmával szemben, majd ismerteti annak „funkcióját“ a hitélet terén, h végül méltatja a gyülekezet fogalmának jelentőségét Ritschl theologiájában. E tekintetben a ref. theologiának olőnye a lutheri fölött, hogy „jobban domborította ki a hivők gyülekezetének gondolatát“. A gyülekezet s az istenországa közötti különbség lényege abban van, hogy előbbi mindig „jelenvaló empirikus valóság“, utóbbi „egy a jövőben megvalósítandó cél és feladat“. Tárgyilag véve az istenországa „az emberiségnek extenzive és intenzivo legterjedelmesebb szerves közössége, amelynek összekötőkapcsa a szeretet motívumából eredő erkölcsi cselekvőség“. Mint feladat a legfőbb jó, vagyis célfogalom, s a kér. vallásos hit és remény tárgya, mig ezzel szemben az egyház „az istentiszteleti cselekvőség közössége“. S itt K. nagy jelentőséget tulajdonít az egyházfogalom dogmatikai, ethikai, szociális és jogi jellege közötti megkülönböztetésnek. A közösségi lellegű „gyülekezet“ tehát tágabb fogalom az „egyház“ fogalmával. Röviden összefoglalva: tárgyilag tekintve teljesen divergál az istenországa s az egyház fogalma, mivel előbbit annak ethikai célja, utóbbit annak kultuszi cselekvősége meghatározza. S aztán első a gyülekezet, mely önmagából szüli az isteni ige szolgálatát s a jogilag szervezett egyházat, és nem megfordítva. Az istenországa az utolsó célfogalom, mig logikailag véve a gyülekezet fogalma a legáltalánosabb fogalom, mivel abban egyesítve van az ethikai és kultuszi elem. E Krisztus által alapított gyülekezetnek igen nagy jelentősége van a megigazulás és üdvelsajátítás vallasos-erkölcsi folyamatában. Nem az egyes hivő keresztyén, hanem a gyülekezet a megigazulás objektuma, vagyis nem alapja, hanem csak helye e meg- igazulásnak. Alapja csakis az Isten könyörülő kegyelme lehet, míg a gyülekezet „az üdvigéretek hordozója“, ami mindenesetre megszorítja a Krisztushoz való személyes vallásos életviszonyt, — tehát a reformátorok egyik centrális vallási fogalmát. Majd rátér a szerző a Ritschl-fóle gyülekezet-fogalom gyökereinek és „tendenciáinak“ ismertetésére. Mindenesetre e fogalom Schleiermacher behatása alatt keletkezett, de míg Schleiermachernél a Krisztussal való egységes és személyes életközösségen, addig R.-nél a gyülekezeten van a hangsúly, ami bizonyára alapvető jelentőségű ellentét a két felfogás között. De meghatározza továbbá R. gyülekezetfogalmát a racionális theologiához való ellentétes viszonya s az ő theologiájának gyakorlati ethikai vonása. R.-nél minden történeti vallás közösségi, gyülekezeti jellegű, s éppen ebben van nagy érdeme, hogy a vallást a gyakorlati életfeladatok körébe vonta bele. Dogmati-
