Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 39. szám
8. oldal Evangélikus Lap 39. sz. 1911. szeptember 23. A monismus és kulturproblémái. Ezen cím alatt a Pester Lloyd tegnapi esti lapja a következőket hozza: „Ezen a címen tartott a bécsi bölcsész, Jodl Frigyes tanár Hamburgban a minapi monista-kon- gresszuson egy figyelemreméltó előadást, amely tartalmánál és céljánál fogva a monismus programm- nyilatkozatát, mint művelődési hatalmi tényező jövő feladatának meghatározását képezi. Jodl a monis- must a szellemi és szociális élet különböző nézőpontjaiból a szemlélet azon magaslatára vezeti, amely a szabad, haladó, filozófia tulajdonképeni birodalmát képezi. Kultúránk központi kérdései és gócpontjai a valláshoz, a szociális hatalmakhoz és a kultúrának az egyéniségen túli jelentőségéhez való viszonyunkban kulminálnak. A monismusnak nem szabad egy adag természettudománynak maradni, világfelfogássá kell válnia, feladata megösmerésének fogalmi világából, abból a törvényszerűségből, mellyel a világot és az életet felfogja, az ember világát, a szociális kozmost megalkotni. Az életalakítás utáni nagy küzdelemben mint átölelő filozófiai világfelfogásnak egy szociális Endemonismus szolgálatába kell lépnie és egy szellemi világot megalkotnia; a legmélyebb feladat, moly a monismusra vár, az ethikai. Ezen világfelfogásnak teendője az eszmények képzése és a természettudományoknak az eihikával való egyesülése nyitja meg az utakat annak a tudománj os munkának, amely az igaz tudás értelmét és alkotó szociális hatalmát megérteti. Csak az az idealismus képes sértetlenül megállani és igazán termékennyé lenni, mely a valónak lehetőleg realisztikus megítélésén épül fel. Es az ezzel teljesen ellentétes nézetekkel szemben azt mondja: A gyakorlatban nem lehetünk eléggé idealisták, az elméletben nem elég realisták. A beszéd fényes előadással bevilágít a szociális kérdések bensejébe, egy az iskolának és az életnek szolgáló naturalisztikus ethika megalkotásának és kifejlesztésének feladatába. A kultúra gazdag feladatai iránti izzó szeretet világítja meg ezeket a fejtegetéseket, amelyek az állami és társadalmi élet némely kérdéseit majd felvetik, majd megoldják. Az egész egy szellemnek rövidre összefoglalt programmja, amely teljes szabadságban, egy ethikai hit teljes birtokában az emberiséget a legnemesebb kuhurhitre nevelni akarja.4, így a közlemény, nem akarunk most a monismus alapvető eleveivel polémiába bocsátkozni, csak azt kérdjük, ha a monismus főfeladata egy szellemi világ megalkotása, melynek főcélja az ethika uralomra jutása, akkor miért távolodott el a keresz- tyénységtől? miért Jézustól, aki e földön ugyanazt akarta, azzal a külömbséggeJ, hogy az ethika birodalmát Isten országának nevezi. Az, amit Jézus alkotott az készen van, Jézus ethikáját Haeckl maga tökéletesnek mondja, hát miért akarják ők azt más alapon újból megalkotni? Az a körülmény, hogy Jézus alkotását utóbb megrontották és eredeti tisztaságától megfosztották, nem ok arra, hogy az egész épületet romba döntsük, mert hiszen a javítás lehetséges, azt a javítást már a reformáció kezdte és mi folytatni akarjuk. A monismus a maga túlradi- kális reformtörekvéseivel a liberális protestantizmusnak van leginkább ártalmára, melyet békés munkájában akadályoz és a hitetlenség rémképét felidézvén, a protestánsok félénkebb és kevésbé önnálló elemeit a katholicizmus világfelfogásába vissza tereli. A monistáknak ethikai felfogásával csak meg tudnánk valahogy békülni, mert hiszen az nem egyébb, mint Jézus erkölcstanának plágiuma, de nem Istenfogalmukkal. A monisták filozófiája az Isten fogalmát és az embernek az Istenhez való viszonyát illetőleg lényegesen eltér a keresztyónség világfelfogásától. Ez azonban a monismusnak leggyöngébb pontja. Teremtő és fentartó erőt ismer el, amely az anyag, az erő és az érzés együttműködésében nyilatkozik meg és ez a monista Isten. Öntudatlanul, de törvényszerűen működik, ámde a törvényt ki alkotta? Erre feleletet nem tudnak adni. Hiszen ez éppen nem volna baj, mert hiszen sokra mi sem tudunk feleletet adni. De ezt őszintén megmondjuk és nem arro- gálunk magunknak tudást. Az Isten létezéséről való meggyőződésünk azonban nem alapul hypothesiseken, mint a monisták Istenhite, hanem a saját magunk és ez emberiség sok ezer éves tapasztalatán és ezen alapuló tudásán, — és ha eltérnek is nézeteink az Isten lényéről és tulajdonságairól, egyet lehetetlennek tartunk, e£ az, hogy a világot teremtő és fentartó Isten öntudattal ne bírjon. (Sz—o.) Panasz evang. elemi tanítók ellen. A közlő szerint aki nevét és egyházmegyéje nevét elhallgattatni kéri, egyházmegyéjében nagyfokú a tiszteletlenség a tanítók részéről a lelkészekkel szemben. Azt állítja, hogy ez másutt is gyakorta észlelhető. Szemelvények gyanánt beküld egy pár goromba levelet, melyeket miután erős világot vetnek az ügyre, a következőkben közlünk: Tek. (!)... i ág, bitv. ev. lelkészi hivatal! Ennek kiséretében küldöm, már vagy négyszer visszautasított f. évi január havi államsegélyes nyugtámat, s értesítem a lelkészi hivatalt, hogy nékem már minden hó 1-én jár egy olyan nyugta, mellyel én az államsególyes fizetésemet díjtalanul felvehe- tem . . . kérem a t. lelkészi hivatalt tessék folyó év
