Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 32. szám
2. oldal. 1911. augusztus 5. Evangélikus Lap. 32. sz. a „Világ* című napilap mindjárt másnap teljesítette ezen kívánságot és közzétette a szövetség alapszabályait szószerint úgy, amint azok kormányhatósági megerősítést nyertek. Ha a cikk írója, ki — amint mondja — elmélkedésének megírásakor újra átfutotta annak a vitának anyagát, mely az országgyűlésen lefolyt, ezeket az alapszabályokat alkalmazta volna, nagy tévedéstől kímélhette volna meg magát és nagy megtévesztéstől olvasó közönségét, mert meggyőződött volna arról, hogy a szabadkőmíves-szövetség egyetlenegy vallással és egyetlenegy felekezettel sem áll ellenkezésben hitbeli kérdésekben és azzal, hogy tagjai mily vallásfelekezethez tartoznak, egyáltalában nem törődik. A szabadkőmívesség egy progresszív intézmény, mely a társadalom bajai és hibáival, bűnei és igazságtalanságaival foglalkozik, azokat megszüntetni, a társadalmat magasabb erkölcsi színvonalra emelni és a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméit megvalósítani törekszik. Hű őre akar lenni a szabadságnak a társadalmi alakulás minden formájában és a szellemi téren egyaránt. Követeli a szabad vizsgálódás és kutatáshoz való jogát mindenkinek és széttörni igyekszik azon bilincseket, melyek az emberi szellemet lenyűgözik és fogva tartják. Megvalósítani törekszik a törvény előtti egyenlőséget a törvénykezés és közigazgatás minden ágában, a politikai jogokat kiterjeszteni TÁRCA. Andrae Ernő. 1825—1910. Egy evangélikus polgár arcképe. Emlókbeszód irta : Kovács Sándor pozsonyi ev. theologiai akadémiai tanár. Akadémiánk pályafutásának 29-ik évfordulójára*) ünnepi óránkat Andrae Ernő emlékének szenteljük. Még nincs egy esztendeje, hogy elköltözött soraink közül, e gyülekezetből, amelynek törekvéseihez nem csupán anyakönyvi szálak fűzték, hanem lelkének legbensőbb, legtisztább érzései. E példás ragaszkodás több forrásból fakadt. Pozsonyi polgár1 család sarjadéka, maga is testestől-lelkestől pozsonyi ember; 85 évre terjedő életének nagy részét Pozsony falai közt és a gyülekezetben munkálkodva élte le, *) Ez emlékbeszéd az egyetemes egyház theol. akadémiájának évzáró ünnepén, Pozsonyban, 1911. jún. 18-án olvastatott fel. Mi itt a szerző szívességéből a hely szűke miatt csak kivonatban közöljük. Egész terjedelemben meg fog jelenni a pozsonyi theol. akadémia értesitósóben. kívánja a haza minden polgárára, aki a közterhek viseléséhez hozzájárul. Minthogy pedig a jogok gyakorlatához a műveltségnek egy bizonyos foka szükséges, ennek megszerzéséhez a módot és lehetőséget mindenkinek megadni kívánja. Ezért nem tartja megengedhetőnek, hogy az oktatásügy a vallásfelekezetekre bízassák, hanem követeli az állam szigorú ellenőrzését, hogy azon szembeszökő hiányok, melyek a felekezetek indolenciája vagy erőbeli fogyatkozásai miatt sokfelé tapasztalhatók, mielőbb megszüntessenek. Ezen követelést egyes felekezetek úgy igyekesznek feltüntetni, mintha ez a vallás elleni támadás volna; de ezt a szövetség terhére rónni nem lehet, mert e mögött a szövetség intencióinak szándékos félreértése és félremagyarázása rejlik azon célzattal, hogy a figyelem el- tereltessék azon szomorú állapotokról, melyeket a tanügy terén hívatlan tanerők alkalmatlan taneszközökkel teremtettek. Követeli a szövetség az iskolaügy államosítását, mert azt állami feladatnak tekinti, melyet ha egyes felekezetek vagy egyházak dicséretre méltó buzgalommal az államnak megkönnyjteni igyekeznek is, de maguk részére ki nem sajátíthatják. Feladatának tekinti a szövetség elsimítani azon ellentéteket, és megszüntetni azon ellenségeskedéseket, melyek a faji, vallási és politikai nézetkülönbségekből fakadnak, hogy a haza polgárai békében és testvéri egyetértésben éljenek. Ezt az érzést kívánja a szövetség kifejezésre juttatni de amidőn távol voll is, p. zsonyi maradt, a pozsonyi polgár legsajátosabb lelki tulajdonságaival, főkép azzal a tünemónyszerű tehetséggel, mely a reális gondolkodást az eszmények tiszteletének szolgálatába tudja szegődtetni, anélkül, hogy bármelyiknek lényegét feláldozná. Andrae Ernő Keresztély Pozsonyban született, 1825. november 17-én. Atyja Andrae Keresztély kereskedő volt, anyja Mader Friderika. Vallásos, gondos nevelésben részesült s a szülei ház hagyománya, szelleme holta napjáig érzett Andrae egyéniségén. Köielességtudását, takarékos életmódját az apai házfedele alól hozta magával. Pozsonyban végezte iskoláit, az elemi után a lyceumot, amelyhez nagy szeretettel ragaszkodott. Ez után a bécsi műegyetemet kereste föl, majd a magyaróvári gazdasági akadémián tanúit. A tanfolyam elvégzése után gyakorlatra Ágost Szász-Koburg kir. herceg dürn- kruti, alsóausztriai uradalmába került segédnek. Akkor a szász-koburgi hercegi uradalmak voltak a modern gazdálkodás mintái. Magyar emberre ped»ig más vonzó erővel is bírt a koburgi hercegi szolgálat. Az öreg hercegasszony született Koháry hercegnő, nagy nevű
