Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 32. szám
1911. augusztus 5. Evangélikus Lap. 32. sz. 3. oldal azáltal is, hogy tagjai egymást testvérnek szólítják és testvérekül tekintik. A szövetség kizárja tanácskozásaiból a napi politika és a vallás kérdéseit. A tagok magánbelső ügyének tekintik azt, hogy mely feleke- zethez tartoznak vagy mely filozófiai rendszer hívei. Tagjainak felvételénél nincs tekintettel azok vallására s csak a jellemet, a szellemi erőt, az anyagi és erkölcsi függetlenséget, az önzetlenség és kitartó munkásság bizonyságait keresi és vizsgálja. Kényszert nem gyakorol; de megkívánja, hogy tagjai a polgári életben is bizonyságot tegyenek azon erkölcsi követelményekről, melyek révén a szövetség kötelékébe jutottak. Akikben csalódik, azokat kilépésre ösztönzi, sőt ha kell, kizárja kebeléből. Azoknak, akik erkölcsi integritásuk sérelme nélkül kénytelenek megválni a szövetségtől, igazolványt állít ki. Cikkírónak az a jellemzése, mely szerint a szabadkőmíves-társulat egy vallas nélküli kultúrintézmény, oda módosítandó, hogy egy vallási jelleg nélküli kultúrintézmény, mely embersze- retetet kíván anélkül, hogy az Isten-szeretet valamely formáját kötelezővé tenné; követeli a jócselekedetet anélkül, hogy annak gyakorlójától hitvallást kívánna és a felebaráti szeretet tényeit elfogadja anélkül, hogy számonkérné, hogy az adományozó gyónt és áldozott-e? S ezt a teremtöhöz intézett közvetlen fohásszal, vagy valamelyik lelki atya közvetítésével és nyilvános gyülekezetben végezte-e? Annyi bizonyos, hogy aki a keresztyén, zsidó, mohamedán vagy buddhista közt emberi szempontból különbséget kíván tenni és a felebaráti szcretetet csak egy vallás híveire kívánja kiterjeszteni, az nem nyerhet felvételt a szabad- kőmívesek szövetségébe; de az is bizonyos, hogy a belépőnek nem kell levetkőznie vallá sát, eldobnia felekezeti jellegét; azt megtarthatja anélkül, hogy szabadkőmívesi pályafutása alatt azon a legkisebb csorba esnék. A cikk írója abból, hogy a szövetségen belül felekezeti korlátok nincsenek, arra következtet, hogy ott az Isten, haza, vallás, egyház alárendelt jelentőségű fogalmak, mintha bizony a felebaráti szeretet fogalma megtűrné a felekezeti korlátokat; mintha a társadalom bajainak és nyomorúságainak gyógyítása és megszüntetése felekezetek szerint volna elérhető; mintha a szabadságot és egyenlőséget felekezeti adagokban lehetne kiosztani és igazi testvériség volna az, mely ember és ember közé felekezeti korlátot von és felekezet szerint osztályoz. Aki valamely ismeretlen hegycsúcs megmászására indul, annak nem fogunk szemrehányást tenni azért, hogy szalonruhát nem visz magával. A szabad kőm íves-szövetségtől seni lehet azt kívánni, hogy hívei felekezeti köntösben jelenjenek meg akkor, mikor a gyermekhalandóság, vagy az alkohol által előidézett pusztícsaiádjának utolsó sarjadéka, minden izében magyar asszony volt, aki kegyelettel őrizte nemzetisége régi emlékeit s férjhezmenetelekor kikötötte, hogy a család tagjai a Koburg név mellett az ősmagyar Koháry nevet is viseljék. A fiatal hercegnő, Ágost herceg neje, Klementina, Lajos Fülöp francia király leánya, az európai dinasztiák egyik legvonzóbb nőalakja, akinek női erényei, páratlan bölcsessége és férfiakat is megszégyenítő szívóssága Európa szerte szinte ellenmondást nem tűrő tekintélyt szereztek. C is megszerette a magyarokat hűségükért és lova- gias gondolkodásukért. Dürnkrutban érte Andraet az 1848-iki tavasz forró lehellete. A nemzet megtámadásának hírére elhagyta biztos állását és honvédnek csapott fel. Gyengélkedése miatt alkalmatlan volt a külső csapatszolgálatra, azonban nagy hasznát vették gazdasági szakismereteinek a hadbiztosságnál a hadsereg élelmezése körül. Őt küldte Kossuth a kincstári jószágok átvételére kiküldött kormánybiztos mellé gazdasági szakértőnek ; a nagy évben ez ügyet szolgálva úgyszólva egész Magyarországot bejárta s főhadnagyságig vitte. Utóbb betegségo miatt meg kellett válnia a szolgálattól, hazatért Pozsonyba gyógyulni, de honvédkora éltének legkedvesebb, leg- dedelgetettebb emléko maradt s a midőn élte napja alkonyodéra fordult, ifjú korának, szíve e nagy föl- hovülésének emlékeit, atilláját, csákóját a pozsonyi lyceumnak hagyta, mintegy zálogául annak, hogy hű tanítvány volt. A szabadságharcot következő nehéz időkben, annyi reményo-vesztett jelesünk példájára visszatéri az eke szarvához. Terlingi birtokán Modor mellett gazdálkodott húsz esztendőn át 1882-ig, amikor birtokát eladta s Pozsonyban, szülővárosában telepedett meg. Csöndes öregkort, szép időt ért, amelynek egyházi munkásságával, jótékonyságával, utazgatással szerzett változatosságot. 1910 október 1 én halt meg s 3-án temettük oly részvét közepett, amely csak ritka jellemek, közhasznú egyéniségek koporsóját szokta kisérni. Andraet azok, akik ritkábban s többnyire csak a közélet mezején látták, rideg, zárkózott embernek tartották, aki talán még a barátság értékes földi áldása iránt sem fogékony. Ez azonban csak látszat s majdnem mindennapi jelenség oly embereknél, akik nagyon gazdag belső életet élnek.
