Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-29 / 31. szám

10. oldal

Evangélikus Lap. 31. sz.

1911. julius 29.

leikkel. Még a nézésük is olyan, mint valami megijesztett kis vadállatoké. Könyvek, tanszerek kellenének ; a vasárnapi iskola itt valóságos iskola volna, melyre égető szükség van. Ez a munkám még egészen kezdetleges és tökéletlen.

Egy azonban bizonyos. A hazai egyháznak legerősebb vára a felekezeti népiskola. Egyrészt jobb, sokkal jobb eredménnyel tanítanak, mint az itteni fényes épületekben elhelyezett állami népiskolák, másrészt az Amerikába vándorolt magyarok is azokból hozták magukkal azt a vallásos érzést, mely itt is gyülekezetek alapítására, templomok építésére ösztönzi őket. Megdönthetetlen az a véleményem, hogy a magyar állam az állami népiskolákban soha nem adhat olyan tanítást és főleg olyan nevelést a népnek, mint az evangélikus egyház a felekezeti népiskolákban s hogy az evangélikus egyház lejtőre jut, ha a felekezeti tanítóképzést és a felekezeti népiskolát ki hagyja csavarni a kezéből.

Magamat és gyülekezetemet Méltóságodnak további becses pártfogásába ajánlva maradok

Móltóságos és Főtisztelendő Püspök Urnák,

kész szolgája Németh B. Károly

ev. lelkész.

IRODALOM.

Carl Vogl; Der moderne Mensch in Luther. Eugen Diederichs kiadása. Jéna. Ara M. 4.— = 4'80 K Diederichs könyvkiadó cég azok közül az üzleti vállalatok közül való, amelyek az üzleti hasznot egy szellemi irányzat szolgálatával kötik össze. A cégnek ^gtöbb kiadványa modern vallásos eszmeket propagál. Nála jelennek meg Kierkegarad megrázó hatású munkái nemet fordításban, ő adta ki Kalthoff műveit, nemcsak a hírhedt „Christusproblem“-et, hanem azokat a prédikációkat is, amelyekben nem forma a fő és modern, hanem a tartalom s amelyek között a Nietzsche világnézetével viaskodó „Zarathustrapredigten“ c. kötet a legérdekesebb. 0 fogta pártját a modernizmusnak s nála látott napvilágot Drews „Christusmythe“-je is s a Nietzsche irodalmat is gazdagította. Az ülő oroszlán, a cég jelvénye, a könyveken valóságos Programm. Kritika, a kultúra és vallás mélyítése s a jövő számára való alapvetésre irányuló törekvés jellemzik őket. Aki „haladni akar a korral“ s ismerni akarja a modernek vallásos hangulatait, nehezen fogja nélkülözni ezeket a kiadványokat. Vogl munkája azokat érdekli, akik Luther jelentőségével akarnak tisztába jönni. Nekünk Luther feltétlen tekintély. A kath. történetírás az egész reformációt tisztátalan erkölcsi és önző egyéni motívumokból származtatja, egész természetes, hogy polemikus jellegének megfelelően Luther értékét is nagyon, de nagyon kevésre, sőt határozottan „negative“ becsüli. Vogl egyik táborhoz sem tartozik. Ismerve a modern embernek az ellenszenvét, mellyel a „tekintélyek“ iránt viseltetik, jelentős dolog, hogy Vogl Lutheit nem sorozza az

idejüket múlt nagyságok és tekintélyek közé, hanem bizonyítja, hogy jól megállaná helyét ami világunkban is. (De meg ám 1 . .) Mert nem voltak előítéletei s mindenben szabadon, igazán s egyéni módon gondolkodott, sőt jellemében s nézeteiben — Nietzschei vonásokat is vél találhatni! — A könyv a modern ember jellemzésével kezdődik. Aztán rátér a középkor életideáljára, a sokszor undorító „szent“-sógre, amelynek .legkiválóbb megvalósítói hónapokig nem mosakodtak, a megevett ételeket újra kipiszkálták magukból, férgek közt henteregtek, hogy „megöldököljék testüket, s annak kívánságait“ s akik örökös extázisbán szerettek volna élni, mennyei örömöket élvezvén. Luther szakit ezzel az üdvözülési szisztémával. A korában már rendszerré vált hazugságokkal leszámol s törvényen, szokáson, tekintélyen tul- téve magát, új világot teremt magának. Gondolkodása, nézetei sokszor meglepően modernek. Ezt Vogl több példával igazolja. (Vagyon, házasság, állam, egyház, szabad akarat, egyetemes papság stb.-re vonatkozó nézetei.) Csak a szociális kérdésben (parasztlázadás) nem tudott megértő álláspontra helyezkedni.

Szóval Vogl egy „modern Luther“ képét rajzolja meg s hámozza ki Luther Írásaiból és nyilatkozataiból. Maga is jól tudja, hogy ez nem az „egész Luther“. De azt állítja, hogy joga van a képhez illő vonások összekeresgéléséhez és egybeállításához, mert a magát mindenen túltevő, magát senki által korlátozni nem engedő, teljesen a maga útján járó, reformáló Luther az igazi Luther!. . . Egyenes, önálló s minden megalkúvás nélküli véleménynyilvánítása s állásfoglalása ma is például szolgálhat. Ennek a Luthernek ma is megvan a maga missziója. — Az egyszerű köntösű könyv megérdemli, hogy azok, akiknek szánva van, el is olvassák.

!(&■ L.)

HÍREK.

Olvasóinkhoz. Sajnálattal jelentjük, hogy Raffay Sándor, lapunk eddigi főmunkatársa a lap szerkesztésétől visszalépett. Ezzel szemben van szerencsénk az „Evangélikus Lap“ olvasóit tisztelettel értesíteni, hogy munkatársakul dr. Masznyik Endre theológiai akadémiai igazgató urat, továbbá Hornyánszky Aladár theológiai akadémiai tanár urat sikerült megnyernünk. Az Evang. Lap szerkesztősége.

Magas kitüntetés. Gyurátz Ferencnek, a dunántúli evang. egyházkerület püspökének a király őfelsége az egyház és a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a másodosztályú vaskorona-rendet díjmentesen adományozta. Ez oly magas kitüntetés, amilyenben még eddig evangélikus püspök nem igen részesült. Az evangélikus egyházban, ahol Gyurátz Ferencet, ezt a fenkölt lelkű, ideális gondolkodású és terhes hivatalában a legnagyobb odaadással és buzgósággal működő főpapot mindenki szereti, ez a kitüntetés mindenütt a legőszintóbb örömet okozza.

A tolna-baranya somogyi egyházmegye (Dunántúl legnagyobb esperessége) julius hó 11. és 12. napjain tartotta Szekszárdon rendes évi közgyűlését. A közgyűlést a szokásos előértekezlet előzte meg 10 én