Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 31. szám
1911. julius 29. 9. oldal Evangélikus Lap. 31. sz. híványaink rendezése s az egyháztól járó fizetésünk kérdése kell, hogy eldőljön, a másikat pedig kevesebb zajjal és mégis több utánjárással és elszántsággal az állammal szemben a kongnia emelésért. És mert nem a hírlapi cikkek és a közvélemény fellármázása segítik elő a dolgot, hanem helyén és idején való cselekvés, arról kelleuo gondoskodnunk, hogy erre valakinek mandátumot adjunk. Aki megállapítaná kívánságainkat és igényeinket és egyöntetűen formulázná is őket s gondja volna rá, hogy a zsinat javítson a mai helyzeten, aztán pedig az állammal szemben való kijárás és sürgetés fáradságos és hálátlan munkájára vállalkoznék. Lehetne pap is. D$ mi természettől s helyzetünk miatt is, méltóságos mozgáshoz vagyunk szokva. Lőhetne olyan világi is, aki más igazának kijárásáért nem sajnálna sok sok fáradságot. Pl. egyetemes egyházunk ügyésze, aki ügyvéd, theologus és jobb diplomata nálunk. S hozá velünk is érez.* Hitsorsosaink Amerikában. Gyurátz Ferenc püspök ur, aki amerikai magyar hitsorsosaink ügyét az ő megszokott krisztusi szerete- tének melegével igen a szívén hordja, átengedte nekünk közlés végett a New-Brunswicki ág. hitv. ev. magyar egyházközség lelkészének, Németh Károly- nak hozzá legújabban intézett levelét, melyet kóz érdekű voltánál fogva olvasóink szíves figyelmébe aiánlunk. A levél szövege a következő: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Hálásan köszönöm gyülekezetem nevében is becses levelét, melyben irántunk való szereteténok és jóindulatának újabb bizonyítékát látom. Méltóságodnak minden egyos leveléből újabb erőt merítek annak a munkának folytatására, amelyet csak most látom milyen nehéz körülmények között kezdettem meg, de amely Isten segítségével nagyon szép eredményekkel biztat. Ma kaptam kézhez Sztehlo Kornél úr szívességéből az Evangélikus Lap 24. számát, melyben Becker lelkész úr cikkére vonatkozó írásom megjelent. Igen köszönöm Méltóságodnak, hogy szíves volt cikkemet e lapban elhelyezni. A múlt héten nt. Veres József úrtól is kaptam egy levelet, melyben arra kér, hogy közöljem vele indítványaimat, amelyet ő egy bizottság elé fog terjeszteni. Nem tudom miféle bizottságról van szó. De azt gondolom, hogy az efélo bizottsági munkálatoknak meglehetősen theoretikus értékük van, s bár ón szívesen hajlandó vagyok a magam részéről egy köve* Köszönöm a bizalmat, de egy ember kevés ahhoz. (Szerk.) tendő eljárásra vonatkozó programraot kidolgozni, de meggyőződésem az, hogy a legjobb programmok munka közben alakulnak ki. A kerületi gyámintézethez intézett kérvényt két példányban kiállított Bevallási ívvel együtt, továbbá az egyetemes gyűléshez intézett csatlakozási kérvényt ezen levelemhez csatolva bátorkodom küldeni azon alázatos kéréssel, hogy kegyeskedjék azokat Méltó ságod az illetékes fórumok elé terjeszteni. Hasonlóképen mellékelem gyülekezetemnek április és május hónapokra szóló jelentését, melyeket magam állítottam össze és magam a saját kézi nyomdámon nyomattam ki. A nyomdai kiállítása ezeknek a jelentéseknek még nem tökéletes, de egyrészt nincs elegendő betűm (már írtam ez ügyben Kiss Tivadar úrnak) másrészt elegendő gyakorlatom. Az egyház tagjainak érdeklődését remélem ébrentarthatni. Nem tudom mikor lesz a kerületi és egyetemes gyűlés. Az egyetemes gyűlés idejére az egyetemes gyámintézethez szóló kérvényt is el fogom küldeni. Ha személyes jelenlétem szolgálatára lenne gyülekezetem ügyének, a tetemes költségek dacára is hazamennék. Ha ez nem szükséges, akkor még várok a pihenéssel. Nem dicsekedésből, csupán eddig végzett munkámnak jellemzéséül hozom fel, hogy az én gyülekezetem jóllehet csak nyolcszáz dollár állott ezelőtt tiz hónappal rendelkezésünkre, ezen tiz hónapban 2500 dollárnál többet fizetett ki, s jelonleg van templomunk és 400 dollár készpénzünk, bár támogatást sehonnan nem kaptunk. Tessék* elhinni nehéz dolog volt, s idegeimet gyakran próbára tette a quot capita tot sententiae latin közmondásnak a saját esetemben való gyakorlati bebizonyodása, a sokszor becsapott amerikai magyarságnak bizalmatlansága, a civakodás és a közöny. Bár kérvényeinknek volna meg az óhajtott sikerei Akkor megnyugvást találnék abban a tudatban, hogy maradandót alkottam, ellenben ha továbbra is magamra hagyatva izoláltan kell küzdenem, csak annyit látok, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel lábamon tudok ugyan állani, de haladni, vagy gyökoret verni nem lehet; a gyülekezetnek létezése csak egyik hónapról a másikra van biztosítva Sok apró gyermek van a gyülekezetben, akik maholnap iskolakötelesek lesznek. Az angol iskolában, mivel szüleik odahaza nem segíthetik az iskolai tanítást, keveset tanulnak, azt is angolul. Vallásból nem tanulnak semmit, magyarul nem tanulnak meg sem írni, sem olvasni. Vasárnapi iskola és templom nélkül el van olőlük zárva minden forrás, melyből lelkűket gazdagíthatnák. A múlt vasárnap jött a vasárnapi iskolába két gyermek, akik Pennsilvaniából, valami félreeső bányászfészekből kerültek ide a szü-
