Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 26. szám
8. oldal 1911 junius 24 Evangélikus Lap 26. sz. csak részt vehetnek, hanem részt is kell venniök. De legfőbb bizonyítéka egyesület voltának az, hogy meghatározott helyen és időben formaszerű gyűléseket tartanak s e gyűléseken határozatokat is hoznak. Viszont titkosságnak ismertető jele, hogy a tagoknak tilos a hozott határozatokat nem tagok előtt elárulniok. Iskolai szabályaink szerint azonban itt csak oly egyesület állhat fenn, melynek felekezeti és nemzetiségi külömbség nélkül mindenki tagja lehet. És ime egy egyesület, mely tisztán egy feletkezeibeliek számára áll fenn, sőt még ez egy felekezetnek sem valamennyi tagja léphet oda be. Mire való ez elkülönítés, mely kicsinylés és lenézés érzelmét váltja ki a tagokban azokkal szemben, kiket az egyesületbe felvenni nem tartottak méltónak. Igaz, más vallásu tanuló nem is akarna egy katholikus egyesületbe belépni — bár eieg sajnálatos, hogy állami intézetben par excellence kath. egyesület is van — de mivel indokolják és mentegetik a kath. tanulók zömének kizárását? Nem számolnak az alakítók a gyermeki léleknek különösen e fajta megszégyenítésekkel szemben megnyilatkozó érzékenységével melynek áldatlan következményeivel már a közvélemény is oly gyakran kénytelen foglalkozni. De ellenkezik a kongregáció és a titkos volta pedagógiai elveinkkel is. Mi egyenes, szókimondó jellemeket akarunk nevelni, kiknek szive előttünk nyitott könyv. Ifjakat, kiknek érzelmei önként és akadálytalanul lódulhatnak ajkaikra, mert a jót, a nemest nyilvánítani nemcsak megengedettnek tanítjuk, hanem kötelességükké is tesszük. És ime az egyesület tagjait titkosságra, ha nem is titkolódzásra készteti, visszaszorítja ajkaidról azt, mit szivükben hordoznak. Miért? Nem közeleső-e az a gyanú, hogy talán nem eléggé „spruchreif“ kimondhatój vagy hirdethető az, amit az egylet céloz ?, Nem mondjuk legtávolabbról sem, hogy úgy van, de nem zárkózhatunk el annak lehetőségétől, hogy úgy lehet. Ez a puszta lehetőség pedig már elég ok arra, hogy bennünk aggályokat támasszon az egyesület üdvös voltában. De ellenkezik a kongregáció a V. K. M. 1887. évi 751. sz. rendeletével, mely szerint a belügyminiszterrel történt megállapodás értelmében iskolai egyesületek alapszabályai jóváhagyás végett a V. K. M.-hoz térj esztendők fel s ilyen egyesületek csakis önművelődési, önsegélyezési, testedzési és szórakozási célokra alakulhatnak és csak 40 nappal a felterjesztés után kezdhetik meg működésüket. Ellenkezik továbbá a Rtt. 26. pontjával, melynek értelmében iskolai egyesület üléseit csak az intézet épületében tarthatja. A kongregáció alapszabályait felső tanhatóságunk jóváhagyó záradékkal el nem látta, hivatalos helye pedig a karmelita templom emeleti kápolnája s ideje a kisebb kongregáció számára szombaton x/26—727-ig, közel ahhoz az időhöz, mikor kivált téli időben a gyermek már otthon tartozik lenni. A kong. helye tehát nem az intézet helyisége Hogy egyeztethetik ezt össsze az alakítók a Rtt.- sal ? Élénken emlékezhetnek még, — hisz a közelmúltban történt — mennyire féltve őrizzük ifjainkat minden külső behatástól. Hisz hírlapi polémia stb. sem tántoríthatott el igazunktól, pedig akkor nem tanítványaink jellemének és belső életének képzéséről volt szó, csak sportról, melynek keretén belül nem ronthatott volna tán annyit az idegen környezet. Újra hangsúlyozzuk, nem azt akarjuk mondani, hogy kételkedünk az irány nemes voltáról, de kétel-' kedhetnénk és e kétely lehetősége már ellene szól a kongregációnak. A törvényen alapuló rendelet és a Rtt. szabályaink ily flagráns megsértése pedig egy tanári testület lelkiismeretes működése előtt nem lehet közönyös. íme kételyeink és aggodalmaink a kongregációval szemben. Ám lássáK az alakítók a következményeket. Újólag és bensőleg ajánljuk figyelmükbe ellenvetéseinket. Ne emeljenek égig (emelkedő válaszfalakat ifjaink lelkében, ne adjanak tápot már itt az iskolában annak az áldatlan harcnak, mely közéletünk minden ágát meddőségre kárhoztatja: a felekezeti türelmetlenségnek. Minden felekezet papja neveljen ifjaiból igazi erkölcsös polgárokat és vallásos hazafiakat, de ne akarjon gyermekekből felekezeti érdekek szolgálatára harcosokat, az egyház részére vitózlő katonákat képezni, kik türelmetlenek másokkal szemben, ^elkülönödnek a többiektől és útját állják annak az egységes szeretetnek és munkásságnak, melyre mi minden ifjút mindenféle különbség nélkül egyaránt nevelünk. Sokkal inkább tudatában vagyunk annak, mily nagyfontosságú hivatásunk teljesítésében: a célok tekintetében egyetértő, az eszközök megválasztásában és alkalmazásában összhangzatos tevékenység a testület minden tagja részéről, semhogy elmulaszthattuk volna a testület figyelmét ráirányítani a létesített társulatnak éppen ezt az egyetértést és összhangot veszélyeztetni képes, aggályos voltára. Köteles nyíltsággal ki kellett tehát fejtenünk ez aggodalmainkat, nem azért, hogy figyelembe nem vételök esetén itt az intézet kebelében vegyük fel a harcot ellene — majd megvívjuk e harcot más porondon, más fegyverekkel — hanem elmondottuk emlékezetes tanulságul az utókor számára, hogy ha már hirünk-tudtunk nélkül alakult meg a társulat, legalább utólag mégis felemeltük óvó szavunkat ellene. Egy indítványt azonban a törvényen alapuló miniszteri rendelet és Rt. értelmében kötelességünk megtenni. Minthogy a középiskolai római katholikus
