Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-17 / 25. szám
Evangélikus Lap. 25. sz. 5. oldal A Materny-eset. Materny Lajos fegyelmi ügyében, amelyről lapunk utolsó számában megemlékeztünk, a tiszai kerület elnöksége a következő végzést hozta: Tiszamelléki evangélikus püspök. Nagytiszteletü Materny Lajos főesperes, egyházkerületi számvevő úrnak, Debrecen. Az Egyházi Alkotmány 389. és 392. § ai alapján tudomására adjuk, hogy a mai naptól számítandó érvénnyel az illetékes egyházi bíróság Ítéletéig főesperesi és egyházkerületi számvevői állásától felfüggesztjük, a főesperesi teendők ideiglenes ellátásával Bortnyik György alesperes urat, az egyházkerületi számvevői teendők ideiglenes ellátásával Homola István kassai lelkész urat bíztuk meg s felhívjuk, hogy a birtokában levő ügyiratokat további intézkedésig nevezett megbízottaknak felhívására nekik azonnal rendelkezésére bocsássa. Egyben értesítjük, hogy utasítottuk az egyházkerületi pénztárt a Nagytiszteletüségednek főesperesi és kerületi számvevői címen járó tiszteletdijak kétharmadának (*/*) junius 1-től leendő visszatartására. Indokok: Materny Lajos főesperes, egyházkerületi számvevő az Egyházi Alkotmány 324. §-ának dj, g) és h) pontjaiba ütköző hivatali mulasztással és az egyházkerületi közgyűléssel, a püspökavató ünnepéllyel szemben szóbelileg kifejezett sértései következtében a közrenddel, jóerkölcsökkel hivatali kötelességteljesitéssel szemben oly éles ellentétbe jutott, maga ellen, úgy az egész ünneplő közönség, kerületi gyűlési tagok, mint főként a tiszavidéki egyházmegye számottevő tényezői részéről a megdöbbenésig fokozódó oly éles elítélést váltott ki, hogy felfüggesztése az egyházban kívánatos béke, közerköics, jóhirnév, hivatali rend szempontjából s azért is sürgősen teljesítendő közérdeket képez, mert a tiszavidéki egyházmegye legszámottevőbb tényezői a tudomásukra jutott tények alapján az ő elnöklete és vezetése alatt az egyházmegye ügyeinek elintézésében semmi körülmények között nem hajlandók közreműködni. Kelt Sajógömörön és Nyíregyházán, 1911 május hó 24. A tiszai egyházkerület törvényszékének elnöksége Geduly Henrik s. k. (p H ) Szentiványi Árpád s. k. püspök. ' * ** egyházkerületi felügyelő. * A napilapok szerint a Materny Lajos által elkövetett szóbeli sértés abból állott, hogy a tanítók előtt „Barnum cirkuszinak nevezte a nyíregyházai püspök- felavatási ünnepélyt Materny egy hozzáintézett kérdésünkre így adja elő a dolgot: „Az iktatás előtt egy-két nappal Nikodemusz Károly káplánom bejött az én irodámba, ahol kettőnkön kívül senki sem volt jelen s engedélyt kért tőlem, hogy a 1911. junius 17. beiktatásra elmehessen. Az engedélyt megadtam azzal az utasítással, hogy csak mint magánfél s nem mint hivatalos kiküldött vehet azon részt. Nikodémusz Károly ekkor kijelentette, hogy csak mint látványosságot akarja megnézni. Erre azt mondtam: „Megnézni mindent szabad, még a Barnumot is“. Mit adott tovább a káplán, nem tudom. Én sem a tanítókkal, sem senki mással erről a dologról nem beszéltem.“ Materny a felfüggesztő végzés ellen felebbezést adott be Ez felülbírálás céljából a tiszai egyházkerületi törvényszék által ez ügyben való eljárással megbízott szepesvárosi esperességi törvényszékhez tétetett át. Luther kedvenc olvasmánya. („Eyn Deutsch Thcologia.u) Irla: dr. Szetényi Ödön, theol. akad. tanár. Sűrűn olvassuk a nagy emberek szellemi fejlődés- rajzában, hogy egy-egy olvasmány, egy-egy könyv milyen mély befolyást gyakorolt az illetők lelkiile- tének átalakítására, szellemi irányuk meghatározására, munkásságuk megindítására. A mai irodalomtörténet gondosan fel is használja az ilyetén adatokat, tudva azt, hogyha egy-egy ilyen könyv nem is jelent mindig döntő fordulatot valamely nagy személyiség életében, mindig véghetetlenül fontos adalék bárkinek szellemi arcképéhez, hogy mik voltak kedves olvasmányai. Az igazi lángelme ugyanis csak azt teszi magáévá, ami leikével homogén; ami nem az, azt vagy átidomitja magához, vagy ha ellentmondásra készteti, csak azért foglalkozik vele újra meg újra, hogy vele szemben saját álláspontját pontosan körvonalozza. Kedvenc olvasmánya tehát a nagy személyiségeknek az, ami lelke uralkodó vonásának megfelel. Nem jellemző, hogy Arany a világirodalom nagy époszirói mellett a bibliát és az úgynevezett népies magyar iskolát kedvelte, Petőfi pedig a szahadságharc előtt a francia forradalom történetét és Shelley-t forgatta; Goethe Spinozát szerette, Carlyle Goethét, Haeckel Darvint, Schoppenhauer az Epaniszidokat, Wágner Richárd* Schoppenhauert, Maeterlinck Ruysbroeck-öt olvassa stb. ? Ily szempontból akarunk egy kis müvet ismertetni, melyet egyházunk nagy hérosza Luther nemcsak hogy nagyon sokra becsült, de egyenesen arra is méltatott, hogy kiadja. Staupitz volt az, aki a misztikus írókra irányította a Luther figyelmét és ez egész lélekkel merült el ezen a kedélyvilágával oly rokon gondolatkörbe. 1516-ban történt, hogy egy névtelen, misztikus, épitőirat akadt a kezébe. Annyira meghatotta, hogy még ez évben kiadta egy részét vagy kivonatát „Ein geistlich edles Büchleinu cím alatt. Két évvel rá ped'g az egészet „Eyn deutsch Theologiau címen. Azóta is ezen a néven szerepelt a könyvpiacon. Az előszóban kijelenti Luther „hogy a biblián és szent Ágostonon
