Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-17 / 25. szám

4. oldal

Evangélikus Lap. 25. sz.

1911. junius 17.

rendszerint elfogulttá teszi, az ily bíró indiciuma nem szabad, mert az ügy egész folyamában egészen az ügy befejezéséig oda fog irányulni minden törekvése, igazolni azt, hogy ő nem követett el hibát, amikor a felfüggesztést kimondotta.

Miután pedig a felfüggesztés oly nagy horderejű és oly igen kényes intézkedés, az a bíróság és az a hatóság, amelyet erre a törvény felhatalmaz, a legnagyobb gonddal és lelki- ösmereteséggel és sine ira et studio köteles eljárni.

1. Az első önmagától értetődő, de az E. A. 342. §-ából is következtethető feltétele a bírói hatalom ezen gyakorlásának, hogy a felfüggesztést érdekelt bíró ki nem mondhatja, mert a felfüggesztés is bírói funkció, ez is az ügynek bírói elintézése. Az a bíró tehát, aki az ügyben maga van érdekelve, vagy aki a vádlottal ellenséges viszonyban áll, nem rendelheti el a felfüggesztést.

2. Hibája a mi egyházi alkotmányunknak, hogy a második cím III. fejezetében, amely a felfüggesztésről szól, határozottan el nem rendeli, hogy a felfüggesztés előtt a panaszost meg kell hallgatni. Ennek kifejezetten való elrendelését a törvény talán azért tartotta feleslegesnek, mert már a 357. §-ban elrendelte, hogy ha a panasz oly vétségre vonatkozik, mely egyházi vagy közérdeket sért, a panasz átvételére illetékes tisztviselő a panaszlottat nyilatkozatra hívja fel.

Ha a nyilatkozatra való felhívás a vizsgálat előtt, mely kevésbbé bélyegző, szükséges, annál szükségesebb, sőt el nem engedhető akkor, amidőn a vádlottra a legmélyebben sújtó határozat, a felfüggesztés kimondatik.

3. A felfüggesztést a bírónak sohasem szabad puszta hír, besűgás vagy magánokiratok vagy jelentések alapján kimondani, hanem csakis közokiratokban megállapított tények vagy hivatalos jelentések alapján. Ez következik ugyan a dolog természetéből és az E. A. 389. §-ából is, de visszaélések megakadályozása céljából ezt a törvényben határozottan ki'kellene mondani.

4. A felfüggesztést csak súlyosabb esetekben, vagyis akkor kellene elrendelni, ha előrelátható, hogy a vád tárgyát képező cselekménynek hivatalvesztés lesz a büntetése, mert különben megeshetik, hogy a praeventív intézkedés jobban fogja sújtani a vádlottat, mint az a büntetés, amelyet a bíróság az ügy érdemben való elintézésekor alkalmazandónak talál. Kétség esetében itt is az az elv vezérelje a bírót: „In dubio mitius!“

5. Az egyetemes felügyelőnek, az egyházkerületi és egyházmegyei elnökségnek az E. A. 389. §-a szerint csak , különösen sürgős esetekben vagy ha az egyházi tisztviselő büntető eljárás folytán, jogerős bírói határozattal vád alá helyeztetett'‘ szabad az egyházi tisztviselőt felfüggeszteni. Hogy a szóbeli sértés, lett legyen az bármily súlyos, nem teszi indokolttá a felfüggesztést, következik abból, hogy a köz- erkölcsiségbe még inkább beleütköző bűntett bírói megállapítása sem elég a 389. §. szerint, ha nincs jogerős vád határozattal valószínűsítve, így például a 389. §. szerint nem lehet felfüggesztést elrendelni valamely lelkész ellen, ha a büntetőbíróság őt lopás miatt vád alá helyezte ugyan, de a határozat még nem jogerős. Annál kevésbbé lehet szóbeli sértés alapján, mely nem oly súlyos bűncselekmény, mint a lopás, felfüggesztést elrendelni, midőn arra annyi bizonyíték sincsen, mint a vizsgálat alapján meghozott vádhatározat. Ezzel nincs az mondva, hogy a szóbeli sértést nem kell megtorolni, de ez a megtorlás a fegyelmi bíróság dolga, mely a vád és védelem meghallgatása után ítéletet hoz. Különösen sürgős esetnek azonban egy önmagában álló sértés megtorlása semmiesetre sem, tekinthető.

Miután azonban azon hatalommal, amelyet a 389. §. az egyetemes felügyelőre, az egyházkerületi elnökségre és az egyházmegyei elnökségre ruház, a helyzet impressziója alatt visszaélni is lehet és miután az egyházi törvényszékeket 3—4 nap alatt össze lehet hívni, célszerű lenne az elnöki felfüggesztéseket azokra a legsúlyosabb esetekre szorítani, ahol in flagranti kell intézkedni és a felfüggesztés jogát egészen a törvényszékekre bízni. Azt hisszük, a mi főhatóságaink is szívesen vennék, ha a felfüggesztéssel járó nagy felelősség és odium alól szabadulnának.

Amint az itt kifejtettekben láttuk, a mi fegyelmi eljárásunknak, különösen a védelem garanciáinak szempontjából nagy hiányai vannak. Hogy azokat eddig is eltűrtük és elviselni tudtuk, annak köszönhetjük, hogy főhatóságaink, különösen egyetemes felügyelőnk és püspökeink mindég szem előtt tartották urunk és mesterünk Jézus Krisztus azon parancsát, hogy: a szeretet és türelem vezessen bennünket akkor is, mikor gyarló emberek vétségei felett ítélnünk kell. Az evangélikus keresztyén bíró megtalálja a helyes utat akkor is, ha a törvény gyarló és az is bizonyos, hogy a legjobb törvény sem képes megóvni eltévelyedésektől, ha a bírói tisztségünk gyakorlásában nem a krisztusi szeretet vezérel bennünket.