Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-03 / 23. szám

1911. junius 3

Evangélikus Lap. 23 sz.

5. oldal

túl a kritika szabadsága nem terjedhet. Mi a határt magában Jézus evangéliumában találjuk, persze elvéve abból azt, amit emberek hozzáadtak és ami Jézus tanításának szellemével meg nem fér.

Amíg a kutató az evangéliom alapját el nem hagyja, nem szűnik meg protestáns lenni, még akkor sem, ha a hitvallásokban elösmert egyes dogmákkal szakít. A materializmus, mo- niznius stb. tényleg elhagyták az evangéliom alapját, pantheisztikus és atheisztikus világnézeteikkel, ezek a nézetek tehát a protestantizmus alapjaival is ellentétben állanak, de amíg ezek a materialisztikus nézetek csak az intellektuális mozgalom keretében maradnak, nem képeznek veszélyt a velük intellektuális harcban megbirkózni tudó protestantizmusra nézve. Legkevésbé képeznek veszélyt a konzervatív szellemű magyar népnél, mely nem szeret olyan különben is nehezen megemészthető szellemi eledellel táplálkozni, amilyenekkel egy Hückel, egy Nietzsche, egy Guyau boldogítják az emberisé- séget. Nem szeretnők, ha félreértenének, nem azt akarjuk mondani, hogy ezekkel az irányzatokkal ne törődjünk, csak azt, hogy azok ránk nézve nem képeznek oly imminens veszélyt, hogy miattok rendkívüli eszközökhöz kellene nyúlni.

Fejtegetésünk eredménye tehát röviden az, hogy nekünk a keresztyénellenes áramlatok elleni védekezés céljából szövetségre szükségünk nincs.

Ezen álláspontunk nem zárja ki azt, hogy mi a magyar liberális katholikusokkal a vallási béke megzavaróival szemben a legszorosabb fegyverszövetségre ne lépjünk,

Ámde hol vannak ezek a magyar liberális katholikusok?

Az ultramontánok erősen tiltakoznak az ellen, ha katholikus között különbséget teszünk. Szerintük vagy római katholikus valaki és akkor eo ipso klerikális és ultramontán, vagy ha ez nem akar lenni, akkor csak névleg katholikus, tényleg azonban — modernista.

Hát bizony Magyarországnak az a baja, hogy a modernizmust, amely a katholicizmust az ultramontanizmus befolyása alól kiszabadítani akarja, itt még nem ösmerik és a vallási közönyben elmerült liberálisan gondolkodó katholikus laikusok vallási kérdések iránt egyáltalában nem érdeklődnek.

A modernizmus a katholicizmusnak a pápaságtól való felszabadítása. Egy független nemzeti katholikus egyház felállítására törekszik. A korunkban mindinkább terjedő vallástalanság

ellen az ultramontanizmus nem tud gyógyszert, sőt amint a nyugateurópai államokban látjuk, csak provokálja a vallásellenes irányt. A Galilei Kör sem keletkezett volna, ha nem előzte volna meg a Szent Imre Kör és a keresztyén ifjúságnak felekezeti szervezkedése. Katholikus államban a modernizmus hozhatja meg a katholicizmusnak a vallásosságot, mindnyájunknak pedig a vallási békét. Talán utat fog neki egyengetni a katholikus autonómia.

Hátra van még, hogy az eszközökről beszéljünk, amelyekkel mi protestánsok a destruktiv elemek ellen küzdjünk?

Csakis azokkal küzdhetünk, amelyekkel Urunk, mesterünk Jézus Krisztus küzdött, midőn megparancsolta tanítványainak: „Elmenvén e széles világon, hirdessétek az evangéliomot minden teremtésnek“. Márk 16, 15, Máté

28, 19.

. Az evangéliomot pedig a szeretet munkájával hirdessük és ebben a munkában szövetkezhetünk a liberális katholikusokkal, de semmiképpen sem az ultramontanizmussal, melynek céljai mások, melynek eszközei mások, melynek egész gondolatvilága egészen eltér a mienktől.

Sztehlo Kornél.

Az erdélyi ev. szász egyházkerület Geduly püspök beiktatásán.

A május hó 15. és 16. napjain Nyíregyházán lefolyt Geduly Henrik megválasztott és beiktatott ttsza- kerüleii püspök szép és valóban lélekemelő ünneplésül e lap olvasóközönsége értesült már az arról szóló refe- rádából. Nem erről akarok szóllani jelen soraimban, megtette azt e lap képviseletében ott jelenvolt fő- munkatárs.

Másról, nem csupán egy helyi, kerületi, hanem egyetemes, országos közegyházi kiemelkedő mozzanatot, mely bizonyára nemcsak az én, de az ott jelenlevők érdeklődő figyelmét is megragadta, kívánok ezúttal e lap hasájbain leszögezni, erre a jelen nem voltak becses figyelmét is felhívni s arra vonatkozólag egy pár megjegyzést tenni.

Ismeretes e lap olvasóközönsége előtt ez a viszony, mely fennáll az erdélyrészi országos szász ev. egyházkerület s nemcsak a tiszai egyházkerület, hanem a magyarországi ev. egyetemes egyház között. E viszonyról minden elmondható, csak az nem, hogy benső, egységes, közvetlen, egyesítő volna. Hogy miért van ez igy, ne keressük ezúttal annak okát, nehogy úgy az egyik vagy a másik részt, sőt esetleg mindkét részt és félt vádolni kellene, annyit azonban minden vádolás;