Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-20 / 21. szám
4. oldal Evangélikus Lap. 21. sz. 1911. május 20. találni az utakat és az eszközöket is, amelyeken célját elérheti. Beszédében kitért a püspöki hivatást érintő kérdések és munkatervek mindenikére. Nyilatkozata nagy öntudatosságról tanúskodtak és általánosan jó és kedvező benyomást keltettek. Voltak azonban olyan mozzanatai is, amelyeknek meg nem érintése (pl. a vá lasztásoknál történt visszaélések) vagy amelyeknek érintése (pl. a világiak és egyháziak viszonya) a beszéd értékét még inkább növelték volna. De a nagyon fáradt közönség az órás beszédet még igy is a legnagyobb figyelemmel hallgatta meg. A beszéd után az üdvözlések következtek. Ezek közül az egyetemes egyházé (Dr. Prónay Dezső) a ref. egyházé (Dr. Antal Gábor), a szász egyházé (Dianiska Frigyes), a dunáninneni kerületi (Laszkáry Gyula) stb. a templomban történt. Legmeghatóbb volt Gyiirky Pál üdvözlése a kerület nevében. Gyürky, mint ellenjelölt, oly szép bizonyságát adta e beszéddel az ő emelkedett szellemének, hogy mindenki lelkében csak fokozta azt a tiszteletet, amely őt eddig környezte. A templomi istentisztelet és közgyűlés után az iskola helyiségeiben folytatták a végeszakadni nem akaró tisztelgést, amit a testben lélekben erőteljes ifjú püspök hősies kitartással és mindig lelkes és tartalmas beszédekkel küzdött végig. A beiktatót követő diszebéden 860 teríték volt. Hogy szép és jeles beszédekben itt se volt hiány, az magyar temperamentum és az ünnepély természetéből következik. Jelenvolt. A vallás szerepe a nevelésben. E címen tartott f. hó 9-én az egyetem kupola- csarnokában, nagyszámú előkelő közönség előtt érdekes előadást Sadler E. M., a manchesteri egyetem hírneves tanára, akinek nevére bizonyára nálunk is fognak egyesek még emlékezni azon tudósítások alapján, amelyeket nagyobb lapjaink az 1909. évben Angliában megtartott morálpedagogiai kongresszusról közöltek, ahol Sadlernek is igen előkelő szerepe volt. A jeles tudós részt vett a minap Konstantinápolyban a keresztyén diákszövetség kongresszusán s onnan hazautaztá- ban a magyar keresztyén diákegylet felkérésére tartotta meg előadását Budapesten. Lapunk olvasói bizonyára szívesen fogadják azt, hogy az előadást részletesen ismertetjük. A tudós tanár abból a megállapított tényből indult ki, hogy a vallásos oktatásnak helye a nemzeti nevelésben a legfontosabb politikai probléma, amely minden országban foglalkoztatja a legkiválóbb államférfiakat. Franciaországban e kérdés vitatása rendkívül éles és heves Két párt áll egymással szemben: az egyik a római katholikus hagyományos nézethez ragaszkodik, a másik az államtól csupán a világi erkölcstanítás elismerését kívánja. Németországban is nagy nyugtalanság észlelhető a vallásos nevelés kérdése körül. Világhírű pedagógusok, mint W. Rein, Eucken hirdetik, hogy a jövő vallásos nevelésének más utakra kell térnie. A brémai tanítók emlékiratokban a nyilvános kötelező vallásoktatásnak eltörlését kívánják. Az amerikai Egyesült-Államok nyilvános iskoláiban nincs vallásoktatás, ámbár szellemük nem mondható keresztyénségellenesnek. Angliában a vallásoktatás kérdése jelenleg a legégetőbb politikai kérdések egyike. Hogy ezt hallgatóinak megmagyarázhassa az előadó, ki kell térnie az angol iskola-ügy történetére. A középkorban Angolország kitünően volt ellátva felsőbb tanintézetekkel. Nem egy ezek közül mind a mai napig is megszakítás nélkül működik. Oxford és Cambridge már a XIII. században is egyetem számba mentek, szervezetüket megtartották s az a vallásos szellem, mely ala pítóikban élt, ma is meg van bennök. Az angol vallásos mozgalmaknak valóságos melegágyai voltak ez intézetek. Ma mindenféle hitű ember előtt nyitva állnak kapuik s ez a körülmény csak fokozza a két egyetem vallási életét. E kettő mellett a leghíresebb iskolák Winchester, és Eton. Winchestert a XIV. században alapították, hogy a fekete halál pusztításai után új nemzedéket neveljen. Eton a fiókja volt, Mikor mintegy hatvan évvel ezelőtt a nevelés-ügyet újra szervezték, ez intézetekre különös tekintettel voltak s így az angol közép és főiskolák szervezetükben a középkori eszméket tartják fenn. Az elemi iskolák a XVI. században a reformáció következtében nagy részt elpusztultak, mert az állam nem vállalta magára az iskola-ügyet. Angliát akkor a vallási vitakérdések pártokra szakgatták, melyek a XVII. században a polgárháborút eredményezték. A puritánok, anglikánok és más protestáns felekezetek különböző eszméknek hódoltak, ámbár céljuk egy volt. A XVIII században a pietiz- mus hatása alatt, mind több és több testület állított elemi iskolát s így a legtöbb iskola egyházi kézben volt. Az állam óvakodott ezek ügyeibe beleszólni, mert félt a polgárháborútól. A XVIII. század óta Wesley és Withefield mozgalma’ következtében a nevelés-ügy újra feléledt, vasárnapi iskolák keletkeztek, Oxford és Cambridge is átalakultak és más iskolákban is komolyabb vallásos élet kapott lábra. A francia forradalom az angol nevelés-ügyre is óriási hatással volt. Azt kezdték hangoztatni, hogy a nevelés ügye az állam ügye; az angol közvélemény két pártra szakadt: az egyik az állam, a másik az egyház kezébe kívánta adni az egész nevelés-ügyet. A mintegy harminc évig tartott vitának kompromisszum lett a vége 1833-ban! az állam támogatja a nevelést a testületi iskolákban. Ez az állapot 1875-ig tartott és minden iskolában volt vallásos oktatás. Ekkor azonban a Gladstone-kormány tagja Forster az állami oktatást vezette be, de lehetővé tette
