Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-20 / 21. szám
3. oldal 1911. május 20. Evangélikus Lap. 21. sz volna találni az öröm és gyász érzésének megnyilatkozására, mint ahogyan azt most megtalálni sikerült. A fődolog azonban mégis az, hogy a tiszakerületi pü<pökavatás lefolyása sok részletében egyenesen lélekemelő volt. Magyarhoni evangélikus egyetemes egyházunk élő lelkiismerete nagyon jól kiérezte, hogy ez a püspökavatás országos jelentőségű dolog. Egyetemes felügyelőnk a maga mélyen járó gondolkodásával nemcsak felismerte ezt a körülményt, hanem szép és jellegzetes szavakban kifejezést is adott ennek üdvözlő beszédben. Nálunk a püspöki tisztségre mindig föltétlenül érdemes, de rendesen már el is fáradt embereket választanak meg. Nem is lehetne ez ellen kifogást emelni, ha a püspöki tiszt csupán korona volna, amely ékesit és jutalmaz De amikor a püspöki méltósággal a munkának óriási tömege jár együtt, akkor a tiszai kerület eljárását hogy munkabíró, lelkes, erős, testileg és lelkileg arrava'ó püspököt állított a munka mezejére, mindenképpen nagyjelentőségű, az egyetemes egyház szempontjából is fontos dolognak tartjuk. Az egyetemes egyháznak nemcsak főtisztviselői (egyetemes felügyelő, egyetemes tanügyi bizottsági elnök, egyetemes theol. akad. küldöttsége stb), hanem az egyes kerületek kül döttei is nagy számmal vettek részt a tiszakerület ünnepében. így emelkedett ki a házi ünnep kereteiből ez a püspökavatás. Amily szép volt és kedvező benyomást tett a református testvéregyháznak nagyszámú képviselete, továbbá a görög katholikus és a zsidó lelkészek hivatalos megjelenése, éppen olyan sajnálkozást keltett a római katholikus egyház együttérzésének elmaradása. Miért ez a tüntető testvérietlenség, amelyet nem kiélezni, hanem takargatni volna kötelesség — a krisztusi szellem birtokában ? Annál melegebb volt a város lakosságának ünneplése. Felekezeti különbség nélkül mindenki együtt örült az örvendezőkkcl. Az óriási vendégsereget a város intelligens közönsége a legnagyobb örömmel igyekszik házába fogadni. Igen jó benyomást tett az ünnepség folyamán mindenütt tapasztalható rend és fegyelem. A rendezés mintaszerű volt s oly szépen volt előkészítve, hogy fennakadás sehol sem rontotta a hangulatot Ami rontotta, az csak a szívesség készségének pazarlása volt Már az előző esti hangverseny, amelyet a Besscnyei-kör rendezett, nemcsak kései kezdetével, hanem túlhalmozottságával is ártott annak a célnak, amelyet szolgálni akart s amelyet művészi színvonalával szolgált is, a vendégek gyönyörködtetésének. Ugyanazt mondhatjuk a püspökavatás templomi ünnepélyéről is. Részleteiben, egyenként minden szép és lélekemelő volt, de négy órán át lehetetlen egyforma élvező lélekkel végigülni egy bármüy változatos menetű szertartást A püspökavatás lefolyásának két órán belül meg kell történnie, különben a kívánt hatás elmarad. Hogy a templomi szertartás oly végtelenül sokáig húzódott, annak egyik legfőbb oka az volt, hogy a keretében orgonahangversenyt rendeztek. Kétségtelen, hogy Sugár Viktor zenetanár, orgonamfivész csakúgy, mint Poppininé és Durigo Ilona Őnagysága művészi élvezetet képesek nyújtani — más alkalmakkor, de éppen a művészet érdekében kívánatos, hogy ilyen ünnepségeknél, ahol a lelkeket egészen más kérdések foglalkoztatják s minden művészet csak a mellékes töltelék szerepét kénytelen betölteni, ami pedig se a művészetnek, se az ünnepségnek nem lehet érdeke, a tisztán művészi elemeket a minimálisra szorítsák Sokan voltak abban a nézetben, hogy a templomi komoly aktusnak első sorban egyházias motívumokkal kell bővelkednie. Egyházias jellegűek voltak ugyan úgy a művészi orgonaszámok, mint a gyönyörű magánének is, de éppen azért kár, hogy nem a beiktatástól függetlenül, külön templomi hangversenykép élvezhettük azokat. Egyébként ismételten és szívesen emeljük ki, hogy úgy a Bessenyei-kör esti hangversenye, mint a templomi orgonaszámok és énekek kivétel nélkül mű vészi színvonalon állottak. Maga a pfispökavatás, istentisztelet és közgyűlés kombinációja keretében folyt le. Az istentisztelet Kor- bély Géza eperjesi lelkész kezdte meg igen szép imádsággal. Majd Szentiványi Árpád kerületi felügyelő nyitotta meg a közgyűlést. Elnöktársul a betegeskedése miatt elmaradt Terray Gyula püspökhelyettes után legidősebb főesperest, Gyilrky Pált kérte fel. A két Ízben megtartott szavazás jegyzőkönyveinek felolvasása után kijelentette az elnöklő felügyelő, hogy a tiszai evangélikus egyházkerület püspöki székébe Geduly Henrik kerületi főjegyző, nyíregyházi lelkész választatott meg. A megválasztott püspököt küldöttség hívta meg a közgyűlésre. Az egész közönség felállással és dörgő éljenzéssel fogadta a püspököt, aki a felügyelő felhívására határozott hangon a imponáló öntudatossággal jelentette ki, hogy a kerület bizalmának engedve, a püspöki széket, mint Isten kegyelmének egy újabb zálogát, elfogadja. Ezután Gyürky Pál főesperes feladta az uj püspöknek az úrvacsorát. Majd Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök tartotta meg felavató beszédét, vázolva benne a munkatér komoly és fenséges voltát. Szép és megható jelenet volt, amikor a jelenlevő kilenc főesperes az eskü letétele és Scholtz püspök áldása után kézfeltétellel megáldotta az uj püspököt Ezután következett az uj püspök székfoglalása, amely egy órás beszéd keretében történt meg. E beszédet nemcsak a szónoki hév és a gondosan kidolgozott forma, hanemahelyzet jól átérzett komolysága jellemezte. Meglátszott a beszéden, hogy az uj püspök tisztán látja teendőinek egész körét, de igyekszik meg-
