Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-06 / 19. szám
1911. május 6 Evangélikus Lap. 19 sz 9. oldal átvettem s kölcsönöztem. Nem tagadom, hogy messze vagyok még ettől de tudom, hogy mentői többen vannak az egyházban, akik saját józan gondolkozásuk által egy bizonyos félreérthetetlen világ- és Isten-nézetet alakítottak maguknak, sokkal buzgóbbak s egyháziasab- ban lettek, mint azok, akik a hagyományos hitbe belenyugodtak s nem törődtek többé vallási ügyekkel. Egy mívelt katholikus körben lévén, a sok mindennapi mendemonda után az egyik jelenlévő egy aktuális vallási ügyre akarta a társaság figyelmét terelni. Hagyjátok ezt a papoknak — mondá a másik — ez nem a mi dolgunk. Hát csak a papnak legyen vallása, meggyőződése, világ- és életnézete a többi ne törődjék vele ? Én pedig röviden megjegyeztem : ,.Ti is választott nemzetiség, királyi papság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, aki titeket a sötétségbőLaz ő csodálatos világosságára hivott“. A reformáció beledobott az emberiségbe egy nagy horderejű elvet: a hit és lelki- ismerétbeli szabadságot. A nagy gondolatok, eszmék és életet átformáló elvek nem azonnal mennek át a népek és nemzetek testébe és vérébe, csak századokon kérész tül lassan érvényesülnek. S így a reformáció sem befejezett tény, hanem útirányitás, melyben haladni keli az emberiségnek. Hát ti reformálni akarjátok a vallást ? Isten ments! Ez sohasem jutott eszünkbe A vallás egyáltalában nem reformálható, mert ez szellemi, mondjuk isteni kijelentés Csak az reformálható, ami a vallásra emberi befolyás és kéz által tapadt. Nem rongálni s romba dönteni igyekszünk a régi bástyákat, mert ami az idők folyamában a népek és nemzetek életében kifejlődött, az annak idejében és az adott viszonyokhoz és műveltséghez képest teljes érvénnyel bírhatott s arra kegyelettel is tekintünk vissza. De mindez nem korlátozhatja soha a szubjektív felfogásnak szabadságát, mert ez egyedül ama tényező, mely az emberi nem minden téren való haladását feltételezi és biztosítja. A magyar protestantizmus az egyházi hitnézetek tiszteletben tartása mellett elejétől kezdve az alanyi meggyőződés szabadságát és sértetlenségét, mint örökérvényű elvet proklamálta. És mert a magyar protestáns egyház ezen elvet vallja és képviseli, magában hordja a különféle népek és nemzetek átalakító és átteremtő erejét. A protestáns tudomány a múlt század végén nagy eredményeket mutatott fel a természettudományi kutatások vívmányainak elismerésével és a modern pszíchologiar nyomozások előtérbe hozásával s azon van, hogy az összes tudományok approbált vívmányainak végeredményét átültessük az életbe és minden emberi intézménybe A másik talán még ennél is fontosabb s ez az, hogy a hívek személyes érvényesülése vallásos ténykedésekben nemcsak jogosult, hanem kívánatos is. Én ettől a mozgalomtól nem féltettem soha egyházamat s vallásomat, mert ez sem vonhatja ki magát a fejlődés törvénye alól. Az arany a tűzben, az eszmék a fejlődés processzusában tisztulnak. Győzzön az egész vonalon az ami jobb, célszerűbb. Nincs tagadás benne, hogy vallás dolgában a külső tekintély megszűnt az egyedül mozgató erő lenni s a szubjektív felfogás lépten-nyomon a legevangé- liumszerübb protestáns országokban is érvényesülni óhajt. Ez pedig a valódi lélek és szívbeli vallásnak csakis előnyére lehet. Két nagy tekintélyt ismerek a vallásban : az egyéni szabadságot és a vallásos bensősé- get s közvetlenséget. És midőn Lutherünk akár a keresztyén ember szabadságáról irt. akár pedig a földi hatalmasságokkal szemben saját lelkiismeretének sugallatára hivatkozott ama erőteljes zárszóval; „Itt állok, másként nem tehetek *, akkor a modern felfogás úttörője s apostola lett, fentartván a vallás dolgában a szubjektív felfogás érvényét mindvégiglen a legtisztább, a szent ige által ihletett vallásos bensőséggel. Nem átallom Őszintén megmondani, hogy én is az itt kifejtett elvek behatása alatt é ek, mozgok és vagyok. Nem szégyenlem Krisztus evangéliumát, nem szégyenlem amellett saját felfogásomat sem, Akinek bátorsága van, dobáljon meg sárral, vagy kövei' itt vagyok, másképp nem tehetek Én Sztehloéknak és Raffayéknak csak gratulálni tudok, amidőn elalélt magyarhoni evangélikus egyhá zunkban elevenebb, pezsgőbb szellemi éietet igyekeznek meghonosítani. Belolwrszky Gábor főesperes. Szociális feladataink/ (/?.) Midőn evang. egyházunk szociális feladatairól elmélkedem, két dolgot kell határozottan kiemelnem. Egyik az, hogy a szocializmus a tudatosan haladó művelt külföldön ma már többé nem az a szertelen és tapogatózó, nem az a lármás és fékezetlen társadalmi mozgalom, amelytől még csak rövid pár év előtt is a fennálló társadalmi rend teljes felforgatását féltettük. Szertelenségei fattyúhajtások voltak csak, amelyek a mohó földből az életerős mag nyomán dúsan kisarjadtak, de ameiyek közepéből lassanként biztatóan emelkedik ki az egészséges vesszőszál. amelynek hivatása, hogy hatalmas termőfává fejlődjék. A másik dolog amit ki kell emelnem azt, hogy evang. egyházunk eddigelé ha meg nem feledkezett is társadalmi feladatainak teljesítéséről, mégsem lépett rá arra az ösvényre, amelyen tudatosan szolgálhatná az új társadalom alakításában reá várakozó hivatását Legyen szabad hát a társadalmi alakulások irányát a mindjobban kiforrani kezdő szocializmus taní* Felolvastatott az egyetemes lelkész-értekezleten, 1910 nov. havában.
