Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-06 / 19. szám
10. oldal Evangélikus Lap. 19 sz 1911. május 6. tása szerint csak úgy nagy kontúrokkal rövidesen vázolnom s egyúttal nagyjából azokat a teendőket is megjelölnöm, amelyek a társadalmi kialakulásban evang. egyházunkra várnak. A szocializmus, mint a társadalom átalakítására irányuló törekvés a XIX század harmincas éveinek terméke. Keletkezésének első korszaka még az utópista álmok ködébe vész. Owen, Saint Simon, Proudhon, Fourier, Cabet még szinte gyermekes, fantasztikus tervekkel foglalkoztak Ez volt a szocializmus álmodozó gyermekkora Sokkal komolyabb irányzat volt a Marx féle gazdasági szocializmus, amely a vafó élet poros országijára tért és komoly célokra törekvő vándorul mutatta be magát. A Marx-féle szocializmus határozottan forradalmi jellegű, mert amint maga a mester mondja, az a küzdelem, amely a munkás és a munkaadó, a tőke és a munka, a szerzés és a nyereség között megindult, nem szűnik meg addig, „amíg a felhalmozódott feszítőerő osztály és osztály között össze nem zúzza ezt a mai szociális szervezetet és meg nem indítja az új kort“. A Marx-féle szocializmus a társadalmi osztályok harcát indította meg. Ez a harc ma is folyik. De a Marx-féle szocializmus mégis helyt ad lassanként egy új irányzatnak. Ma már mindinkább tisztázódik az az igazság, hogy a szocializmus nem egyoldalú gazdasági mozgalom, nem is csak társadalmi kérdés, hanem a kulturális kérdések kielégítő megoldására irányuló törekvés. Azt hiszem, hogy csak a Marx-féle irányzatnak kézzelfogható céljai és egyoldalú túlhajtásai az oka, hogy a szocializmus még mindig csaknem kizárólagosan gazdasági problémaként áll előttünk. Pedig a szocializmusban az erkölcsi és kulturális kérdések egész tömege is megoldását várja s éppen itt van az érintkező pont közte és a vallás között. Wells (Új világ a régi helyén. I. 10) azt mondja: „A szocializmus tfagy szellemi folyamat, vágyak és eszmék fejlődése, amely az emberi társadalomnak új és jobb alapokon való újjászervezését tervezi“. De hát nem ugyanezt akarja-e az evangeliom egyháza is. A józan szocialistáknak kezet kellene fogniok az evangéliom egyházával, mert közös célra törnek. Szinte csodálatos hát, ha u. a. Wells azt mondja a vallásról: „ ... Az felel meg legjobban a szociálista államnak, hogy az istentisztelet gondját bízza rá teljesen magánemberekre; álljanak össze tetszésök szerint, természetesen észszerű holtkéztiltó törvény mellett, béreljenek földet, építsenek, javadalmazzanak és tartsanak fenn templomokat és kápolnákat, oltárokat és szenthelyeket és imaházakat, gondoskodjanak papokról és ájtatos szertartásokról. Ezt annál könnyebben megtehetik, mert ezt a súlyos szociális terhet, amely manapság nyomja a vallási testületeket, teljességgel ie fogják venni a vállukról. Nem kell szegények támogatásáról, iskolák, kórházak, ápoló-testvérek ellátásáról gondoskodnak; a civilizáció haladása át fogja vállalni a nevelés és emberszeretet ama kötelességeit, amelyeknek elgondozására a kereszténység tanított meg bennünket először. Éppen így valószínűleg nem fogja kifogásolni és akadályozni a szociálizmus a vallási házakat, a zárdákat, kolostorokat stb., amennyiben ez intézmények összeférnek a személyes szabadsággal és a közegészséggel; de persze a gyári törvények és az építési szabályok ki fognak terjedni ezekre a helyekre is és a köztörvények és a szerződésbeli korlátozások erősebbek lesznek a fogadalmaknál, ha a rendtagok megbánják, amit vállaltak. Szóval a szociálizmus, amint látjuk, nem fogja érinteni a vallás dolgait és aki Isten szolgája, annak épp olyan dolga lesz, mint manapság, csak kevésbbé terhesek lesznek a parochiális kötelességei“. (11. 219—220.) E kijelentésekben nagy tévedés az, mintha a vallásnak egyéb teendője se volna, mint az istentiszteletek és ájtatossági gyakorlatok rendezése. Nagy tévedés az is, mintha a vallásnak egyéb szociális jelentősége nem volna, csak az, hogy a társadalmat a tulajdon életének megfigyelésére és megértésére megtanítsa. A vallásnak irányító, korlátozó és nevelő szerepe van a társadalomban. A vallásnak mindenkor egyik legfontosabb hivatása marad, hogy necsak szóval, hanem példaadással is hirdesse az igaz boldogságra vezető utakat. A vallás mindig helyfelen útra téved, ha akár esztétikai hatásokra, akár misztikus titokzatosságok képviseletére, akárcsak a másvilági boldogsággal való biztatásra fekteti a fősulyt. A legtökéletesebb vallás isteni mestere nemcsak igehirdető volt, hanem az emberekkel együttérző testvér is. Nemcsak egy eljövendő boldogság színes képeivel édesgette magához az embereket, hanem megragadta a való élet küzdelmei közt vergődő embert és egy magasabb életcélnak, egy nemesebb életiránynak az útjára emelte föl A vallásnak igen ko moly szociális feladatai vannak s el fog jönni az az idő. amikor az elméleti keresztyénséget merőben a gyakorlati keresztyénség váltja föl El fog jönni az idő, amikor az öntudatra ébredt népek a vallásokat tisztán és egyedül szociális jelentőségük szerint bírálják el. Ennek jelenségeit a francia és a portugál fordulatokban már tisztán fölismerhetjük. Arisztokratikus, kapitalista és heverő papokat tartó egyházakra egy olyan társadalomnak, amely azt követeli, hogy mindenki munkájából éljen és a közösséget illető mindennemű javakból mindenki a munkáját megillető mértékben vehesse ki a maga részét, semmi szükség nincsen. A jövendő szociális államában a vallásnak ugyanaz lesz majd a hivatása, ami ma is hivatása minden egészséges lélekben, hogy a különböző mederben mozgó törekvésekbe, a szétágazó vágyak sokféleségébe, az emberiség, érző, gondolkodó lelki világába a harmóniát bevigye és fen- tartsa. Levehetik a vallás vállairól az összes szociális természetű teendőknek a terhét, azért az irányító, lelkesítő, önzetlenségre tanító, alkotó erőforrása mégis mindig a vallás marad. (Folyt köv.) Egyetemes adóalap! szabályrendelet.* (Folytatás.) 16. §. Minthogy a 12. §. értelmében a megállapítandó százaléki arányszám csak törtnélküli kerek szám lehet, előreláthatólag évenként kiosztás alá nem kerülő kisebb vagy nagyobb összeg fog fenmaradni. Az ily fenmaradó összegekből, valamint az adóalapnak időközi kamatjövedelmeiből tartalékalap létesítendő, amely gyü- mölcsözőleg elhelyezendő. 17 § A tartalékalapból: a) évről évre a négy egyházkerületnek egyenként 2000—2000 korona adandó ki, oly célból, hogy ezen összeget csakis missziói egyházak fentartására és létesítésére fordíthatják — eljárásukról az adóalapi bizottságnak beszámolnak; b) amennyiben a 15. § ban foglalt esetek beállta követ* Félreértés okából megjegyezzük, hogy ezen munkálat, amelynek elejét a 17. számban közöltük, csak bizottsági javaslat, amely ősszel kerül az egyetemes gyűlés elé. (Szerk.)
