Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 16. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 16. sz. Az országos ág. hítv. ev. tanáregyesület f. évi április hó 11. és 12-én tartott közgyűlése. (Sz- o.) Melyik evangélikus embernek aki egyházának hű fia. nem dobbanna fel a szíve, amikor komoly munkára és oktató eszmecserére látja összegyűlve az összes hazai evangélikus közép- és főiskolák tanárait. Mindannyian életerős munkabíró férfiak és magas műveltségű nők, a gyakorlat emberei, alapos tudással és az életből merített tapasztalatokkal, akik egy anyagi előnyöket nem nyújtó pályán telve ambícióval és önzetlenséggel küzdenek csöndben, minden feltűnés nélkül a nemzeti kultúra és a protestantizmus érdekében. Kezükben van letéve a magyar evangélikus egyház sorsa, annak jövője és boldogulása, mert a protestantizmus léte és boldogulása attól függ, hogy tudja-e fentartani és fejleszteni iskoláit arra a színvonalra, amelyet a tudomány haladása megkövetel és a melyet a jövőben még inkább megkövetelni fog. Nem a szószék fogja győzelemre vinni a protestantizmust hazánkban, hanem a szószékhez és az igaz és termékeny élethez szükséges embereket nevelő iskola, azaz iskola, a mely a magyar protestantizmus tradíciói iránti kegyeletet az ifjúságban megőrzi, mely azt annak öntudatára ébreszti, hogy hazánk jövendő TARCA. r Oíestamentomi balladák. Jefte leánya. (Bírák könyve 11., 30. és köv. v) Uram, ha legyőzöm Ammon nemzetségét, És kezembe adod annak örökségét — Elsőt, mi elém jő hazámnak kapuján, Néked áldozom fel Gileád oltárán. Ezt fogadta Jefte s az Úr meghallgatta, Ammon nemzetségét a kezébe adta; Patakokban ömlött Ammonfiak vére — És hazatért Jefte Gileád földére. Mikor pedig megtért hős Jefte házába, Mispába, hol lakott — saját édes lyánya Jött eléje dobbal, táncoló sereggel, Ölelő karokkal, sugárzó szemekkel. Gyönyörű teremtés hős Jeftének lyánya, Messze földön nincsen e leánynak párja; Jefte hős vezérnek ő volt szemefénye, Ő volt minden kincse, egyetlen reménye. 1911. április 15. boldogulásának legerősebb oszlopa és garanciája a krisztusi szeretettől szaturált protestáns eszmék diadala, mely ezt az öntudatot az evangélikus ifjú lelkében szilárd, tántoríthatlan meggyőződéssé fejleszti és mely az ifjúság tudni- vágyó és minden szépért és jóért hevülő lelkének az erkölcsöt, az igazságot, a jellemszilárdságot és a kötelességtudást ékes tulajdonaivá avatja. A vallás nem lehet meg tudomány nélkül éppen úgy, mint az igazi tudomány nem nélkülözheti a vallást. Minél nagyobb méreteket ölt az emberi tudás, minél szélesebb és mélyrehatóbb lesz az ember látköre, annálinkább szüksége van a vallásnak arra, hogy a tudománnyal szövetkezzék. Az a vallás, amely a tudományt megveti, amely a gondolat szabadságától, az emberi elme kutatásától irtózik, a művelődésben előrehaladó emberre nézve el van veszve. A művelődést dogmák leszögezésével diadal- útjában feltartani nem lehet. A vallás fejlesztésének szüksége együtt halad a tudomány fejlődésével, de viszont a tudománynak is szüksége van vallásos ihletre, mert ha ezt nélkülözi megtörténik, hogy az emberi önzés és önhittség reá fekszik és ezeknek zsarnoksága alá kerül. Miután azonban a tudomány folyton halad, a vallásnak is folyton vele kell haladnia. A reformáció korában a vallási szükségle5 a mint jönni látja Jefte szép gyermekét, Heves fájdalommal széttépi köntösét. Egyetlen leányom! Jaj, mit cselekedtem! Miért jöttél elém szépséges gyermekem! Tudd meg, hogy az Úrnak véres harc hevében, Fogadalmat tettem rettentő szükségben: Néki áldozom fel elsőt, ki elém jő; Szerelmetes lyányom, ime te — az első! A mit megfogadtál, édes apám tedd meg, — Izraelnek üdvét életemmel vedd meg. Nem vagyok egyéb én, mint egy szegény gyermek. Izrael üdvéért szívesen halok meg Jertek a hegyekbe gileádi lyányok, Zsenge szüzességem vélem sirassátok. Kimentek a szüzek: gileádi lyánkák; Zsenge szüzességét zokogva siratták. S valahányszor fordul Jefte áldozása, Izraelben tartja leányok szokása: A hegyekbe sírni négy napra kiszállnak; Emlékére Jefte lyánya halálának.- O. -
