Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 16. szám
1911. április 15. 3. oldal Evangélikus Lap. 16 sz tek kielégítésére elég lehetett a szentírásra, mint befejezett isteni kinyilatkoztatásra hivatkozni, ma már nem elég. A maradi, megcsökönyösö- dött vallás az emberiségre nézve értéktelenné válik. Csak rá kell mutatnunk a tényekre. Mit ér ma még a keresztyén vallás annak a 100 millió franciának, olasznak, spanyolnak és portugálnak, amely a kor haladásával és a tudomány fejlődésével nem törődve, sőt azt elnyomni iparkodva a középkor világfelfogásához csökönyösen ragaszkodik. A tekintély előtti vak meghódolást feltétlenül megkövetelő, a szabad kutatást elfojtó irány ma már csak azoknál a népeknél tud diadalmaskodni,amelyekintelligencia dolgában visszamaradtak, vagy ahol — mint nálunk— hatalmas anyagi eszközökkel rendelkezve, az anyagias irányú kor gyermekeit ha nem is a vallás részére megnyerni, de vallási közönyüket a maga részére felhasználni képes. Hazánkban — ezt sajnálattal kell konstatálnunk — ez az irány az utolsó évtizedekben erősen hódított, de ennek nagy részben mi protestánsok vagyunk az okai. Sok a bűnünk, de nem a legcsekélyebb az, hogy mi az utolsó évtizedekben a protestáns iskolát igen elhanyagoltuk, azt — megengedjük, főleg anyagi szegénységünk miatt — a kor színvonalára nem emeltük. De nem kell kétségbe esnünk. Még néni késő! Aki a mai napon Sopronban összegyűlt tanárainkat, azok komoly törekvését, áldásos munkáját figyelemmel kiséri, abban erős a remény, hogy a protestantizmust hazánkban is új életre fogja ébreszteni a protestáns tudomány. Egyetemes egyházunknakazonbannem szabad szűkkeblűnek lenni és nem szabad fukarkodni. A protestáns iskola fejlesztése a protestáns egyházak elsőrangú szükséglete Ha az iskola egy nemzedéket fog nevelni, amely egyházát szereti és amely azt szellemileg és anyagilag támogatni kész, amely nem lesz közönyös egyháza iránt, annak a kongruás lelkésznek is — akit most az iskolától elvont fillérekkel kell segélyeznünk — jobb dolga lesz. A protestantizmus felvirágzásához nem elég a vallás és vallástanítás anyagi támogatása. A vallásnak tudományra is van szüksége. Azzal a jelszóval üdvözöljük tehát tanárainkat : „Tudomány a vallásnak!u Az evangélikus tanárok és tanárnők már április 10-én este gyülekeztek a Pannónia szállóban ösmerkedési estélyre. Többen elhozták nejüket, leányukat, akiknek kedves és bájos megjelenése elevenítette és fűszerezte a társalgást. A megjelentek között ott láttuk: Gyurátz Ferenc és Véssey Sándor egyházfőket, az egyetem tisztikara részéről ott volt ezen lap szerkesztője. Régi írások. Vili. A királynőnél való audiencia végeztével a báró úr [Zay] és Prónay úr iegott egyenest a felséges császárhoz indultak és bebocsáttatást nyerve, alattvalói üdvözlés után előadták, hogy: ugyanazt a folyamodványt, melyet az ágostai hitvallású evangélikus közösség nevében ugyanebben az órában a királynő Őfelségének is átnyújtottak, ő császári felségének is mint természetes uruknak és társuralkodónak s következéskép fő-fő miniszternek legalázatosabban előterjesztik. A folyamodvány átvétele után először is ezt kérdezte: A császár Őfelsége: „Miféle elv alapján határozhatnak vagy állapíthatnak meg valamit az evangélikusok közös néven, együttesen ?“ A követség felelete erre az volt: „Az evangélikusok négy superintendenciába vannak foglalva, melyek mindegyikének megvan a maga superitendense és inspektora, akik szabadon, az eddig folytatott szokás szerint is össze szoktak jönni vagy levelezni szoktak s így gondozzák kölcsönös tanácsokkal a szükséghez s a felmerülő ügyhöz képest vallásunk dolgát“. A császár; „Mit tartalmaz ez a folyamodvány?“ A követség: „A szabad vallásgyakorlat állapotába való visszahelyezést kérjük“. A császár: „Az evangélikusokat Magyarországon egyesek csak mrgtürteknek tartják“. A követség: „A mindkét hitvallású evangélikusok az ünnepies bécsi és linci békekötések által szabad vallásgyakorlattal visszafogadtattak és egészében a ka- tholikus rendekkel egyenlőkké tétettek, aminek bizonyítéka a palatínus-jelölésben és más jogokban máig megvan“. A császár. „Az evangélikusok az azután következő törvények által, pl. az 1715. évi által* megkötve, azoktól a kiváltságoktól elestek “. «4 követség: „Kétoldali szerződéseket, amilyenek a békekötések voltak, egyoldaliak, t i. diaeták és rendeletek által eltörölni a nemzetközi jog elvei szerint nem lehetett, még pedig annál kevésbbé, mert úgy az 1681. mint az 1687. országgyűlésen a vallásügy rendszere megállapíttatott. Amely articulusok pedig ugyanott az evangélikusok hátrányára hozattak, azok csak az egyez-» mények elegyengetésére törekesznek De azok ellen is mint olyanok ellen, melyek nem adnak teljes satisfac* E szerint nincs. ev. közösség s csak egyenek folyamodhat- hatnak a felséghez.
