Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-25 / 13. szám
4. oldal 1911. március 25. Evangélikus Lap. 13 sz. tésére irányuló indítványát, mert ezen szakaszokban nem magyarországi egyházról, hanem „magyar államról“ és „magyar állampolgárságról“ van szó, amely kitételekben az „illetve horvátországi“ szavak beszúrása merőben közjogellenes volna Az E. A. 305. §-ának helyesbbítésére vonatkozó indítvány pedig azért vetendő el, mert ezen szakaszban amúgy is a helyes „magyarhoni“ kitétel van kivételesen alkalmazva. ad /. 3. Az E. A. 197. és 324. §§ ai a „magyar haza“, „magyar király“ és „magyar nemzet“ kifejezéseket használják. Ezen kitételeknél a horvát-szlavon esperes a „magyar“ szó után az „illetve horvát“ szavak beszúrását indítványozza. Minthogy azonban a „magyar haza“, a „magyar király“ és a „magyar nemzet“ oly egységes közjogi fogalmak, amelyek Szent István koronájának összes országaira vonatkoznak, e részben módosítás szükségét fen- forogni nem látom, de egyúttal megjegyzem, hogy nem látok aggályt fenforogni arra nézve miszerint a „magyar haza“ helyett „magyar állam“ kifejezés használtassák. ad.II. 1. és III. 1. A lelkész és tanítóválasztási szabályrendelet szövegében előforduló „magyarországi“, „magyarhoni“, „magyar“ kitételeket a horvát-szlavon esperes „magyar, illetve horvát“ kitétellel javasolja pótolni. Erre vonatkozólag észrevételeim és indítványom ugyanazok, mint amelyeket ad I. 2., 3., alatt előterjesztettem. Vagyis a „magyarországi“ kitételt „magyarhoni“ kitétellel vélem pótlandónak, valamint megengedhetőnek tartom, hogy „magyar haza“ helyett „magyar állam“ kifejezés használtassék. A „magyarhoni“, „magyar állam“, „magyar honpolgár“, „magyar nemzet“, „magyar király“ kifejezések ellenben változatlanul fentartandók. ad IV. A theologiai szervezetet tárgyazó egyetemes szabályrendeletet illetőleg azt javasolja a horvátszla- von esperes, hogy az egy XVII. cikkel egészíttessék ki, amelyben kimondandó, hogy a horvátországi ág. hitv. ev. theologusoknak, tekintettel arra, hogy magyarul nem tudnak, megengedtetik, hogy a külföldön is tanulmányozhatnak és vizsgázhatnak. A felavatás joga azonban azon kerület püspökét illeti meg, amelyben az illető theologus alkalmaztatik“. E javaslat szövegét nem tartom szerencsésnek, mert egyrészt nem szabad általánosságban azt a dekla rációt tenni, hogy a horvát ág. hitv. ev. theologusok nem tudnak magyarul, mert ellenkezőleg kívánatos, hogy a horvát-szlavon egyházmegyének, mint a magyar ág. hitv. ev. egyházegyetem integráns atkotórészének lelkészei az egyházkerületekkel és az egyházegyetemmel való érintkezés fentartása és közvetlensége érdekében a magyar nyelvet a lehetőséghez képest bírják, másrészt pedig az sem célszerű, hogy tanulmányaikat és képesítésüket kizáróiag a külföldi theologiai intézetekben szerezhessék meg anélkül, hogy oklevelük valamely magyarhoni evang. theologiai főiskola által megerősíttetnék és ennek kapcsán felülbiráltassék, hogy tudásuk és képzettségük megfelel-e azon kellékeknek, amelyeket a magyarhoni ág. hitv. ev. kerületi egyház theologiai tanügyi szervezete megkíván“. E helyett tehát támaszkodva a bécsi egyházmegyei elnökség e részbeni javaslatára, annak kimondását javasolom és pedig magában az E. A.-ban, annak 64. §-a második bekezdése gyanánt, hogy „Horvát-Szlavon- országok területén a jelen szakasz első bekezdésében meghatározott egyéb feltételek fenforgása esetén lelkészül választhatók olyanok is, akik a hittanfolyamot valamely külföldi főiskolán végezték, tartoznak azonban lelkészi képesítő oklevelüket valamely magyarhoni ág. hitv. evang. theologiai főiskolán, illetve fakultáson ho- nosítatni (nostrifikáltatni). Ezen törvényes intézkedésnek megfelelőleg volna aztán módosítandó, illetve kiegészítendő a theologiai szervezetre vonatkozó egyetemes, valamint a lelkészek alkalmazására vonatkozó egyházkerületi szabályrendelet. ad V. 1. Az egyetemes nyugdíjintézeti szabályrendelet 25. §-ának ti) pontja kimondja, hogy „elveszti nyugdíjigényét, illetőleg a már folyósított nyugdíját azon tag, — b) aki az ág. hitv. ev. egyház kebeléből kitér, illetőleg a magyarországi ág. hitv. ev. egyetemes egyház kötelékéből kiválik“. Nem indokolt a horvát-szlavon esperes azon indítványa, hogy a fenti szövegből az „illetőleg a magyar- országi ág. hitv. ev egyetemes egyház kötelékéből kiválik“, szavak kihagyassanak, hanem igenis indokolt azon módosítás, amelyet ezennel javaslatba hozok, hogy t. i. a „magyarországi ág. hitv. ev. egyetemes egyház“, „magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyház“ kitétellel váltassák fel, amely fogalom Horvát- és Szlavonországokat közjogilag is helyes terminológiával magában foglalja. ad V. 2. Végül azt javasolja a horvát-szlavon esperes, hogy a nyugdíjintézeti szabályrendelet 47. §-a, amely szerint „a szabályszerűen kirótt és befizetett járulékok visszakövetelésére senki semmiféle esetben sem nyerhet jogot“, kiegészítessenek a következő intézkedéssel u. m. „azon esetben azonban, ha a Horvát- és Szlavonországokban lakó ág. hitv. evang. hívek, illetve az ottani egyházak, külön országos egyházat alapítanának, illetve a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház kebeléből kiválnak, valamint az egyes horvát egyházak, úgy az egyes horvát lelkészek által a kiválás napjáig befizetett összes járulékok nekik kamat nélkül visszafizettetnek“. Ezen javaslatnak elvetését indítványozom, mert a már fentebb kifejtett indokoknál fogva Horvát-Szlavon- országok területén levő ág. hiv. ev. egyházaknak a magyarhoni egyházegyetemből való kiválása semmiesetre meg nem engedhető, minélfogva a javasolt pótlás szűk sége is elesik.
