Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-18 / 12. szám
1911. március 18. Evangélikus Lap. 12 sz. 5. oldal autonom felekezet főhatóságánál szóvá tegye és tisztázza s az országos törvénynek érvényt szerezni igyekezzék, ami a protestáns autonómia sérelme nélkül megfelelő módon ma is megtörténhetik. * * 5 * * Ezekben körvonaloztam az egyházi tartozások be hajtásának főbb eljárási módját és szabályait. Még csak a magyar királyi minisztérium 1907 évi december 6-án kelt hatásköri határozatát említem fel, amely min den kétséget kizárólag kimondja, hogy általában minden hitközség és tagjai közt fennálló és hitközségi adó szolgáltatásának alapjául szolgáló jogviszony közjogi természetű jogviszony, az abból származó követelés érvényesítése tehát a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik, miből folyólag a végérvényesen megállapított hitközségi adó behajtása s az ez iránti eljárás mindig közigazgatási útra tartozik. Dr Zolnay Jenő a pestmegyei ág. ev. egyházmegye t. ügyésze, Pestvármegye tiszt, főügyésze. A „kemény szavak“ igazsága. III. Berzsenyi Jenő legsúlyosabb vádja azonban a következő: „Hogyan mondhatnánk a felvilágosodott- ságot és a lelkiismereti szabadságot a protestantizmus karakterisztikonjának ma, amikor a főgondnokéval Muston azután több füzetet adott át nekem, amelyek az evangélizáció eredményét statisztikai adatokban kitüntetik. Ezekből látjuk, hogy ez időszerint Olaszországban 48 rendes lelkész, 15 evangélista 8 tanító evangélista, 50 tanító és tanitóné, 13 bibüa-árusitó működik az evangelizáció szolgálatában. Az evangelizá- ció élén az elnök ál! (Muston) aki körülbelül a szuperintendens szerepét viszi — primus inter pares — 5 lelkészszel és egy világi férfiúval. A lelkészek a florenzi theologiai akadémián tanulnak és ott lesznek képesítve; az evangélisták, akiknek kiképzésére 1907-ben külön iskolát szerveztek, kisebb városokban és falvakban, ahol theologiában jártas lelkészre feltétlenül szükség nincs, működnek, köznapokon a tanítást az iskolában, vasárnap az istentiszteletet végzik. Az evangélisták nem tanulják a héber és a görög nyelvet és nem a dogmatikát, de megtanulják a biblia ösmeretétés hogy azt mikép kell azt a népnek egyszerűen és érthetőleg megmagyarázni és föladatuk azonban nékik, valamint a biblia-árasítóknak meggyőző beszéd és jó példa által az evangeliom részére híveket szerezni* * D. G. Stuhlfanth. Die evangelischen Kirchen Italiens, megjelent a „Deutsch-Evangelisch“ című havi folyóirat 1910. évi 5. számában. Berlin, Verlag von Arthur Glane. ellentétes vélemény nyilvánítása miatt megleckéztetnek égy jogtanárt; „amikor az egyház modernül gondolkozó híveit a küzdőtérről leszorítani igyekeznek“ ; amikor Sztehlo Kornélt és Zoványi Jenőt támadják, sőt kitessékelik. Nehéz vádak ezek, amelyeknek végén szinte meg se lepnek e keserű szavak: „Nem szemfényvesztés-e a protestáns jelző?“ Valóban, itt az a kérdés, meddig terjed az evangéliomi szabadság határa s mi a protestantizmus jelleme és hivatása ? Jézus vallása, amint az az evangéliomból megismerhető, nem formákra, hanem az istenfiúsági öntudatra s az ebből folyó életre fekteti a súlyt. Az evangéliomi vallás oly életirányra buzdít és képesít, amelynek életeszménye maga Jézus Krisztus *Ö pedig nemcsak bűneinktől, hanem a külső tekintélyek nyűgétől is megszabadított bennünket. Fölemelt arra a szabadságra, amelyen az ember csak azt a kötelezettségét látja és érzi, hogy mennyei Atyjával együtt kell munkálkodnia mindenek boldogitására. Ha el nem mondhatja is gyarlósága miatt soha azt, amit Jézus mondott: Én és az Atya egy vagyunk! de mégis az az életeszménye, hogy legyen tökéletes, miként az ő mennyei Atyja is tökéletes. Jézus vallása életeszményt jelöl meg, de nem életszabályokat állapit meg. Istenhez való lekötelezése az embert mindennel szemben szabaddá, de a szere- tetre való lekötelezése mindenekkel szemben szolgává A valdesi evangelizáció múlt évi bevételei 424,196 92 lirát, kiadásai 424,419 I. 92 cm. tettek ki. Egyházi adót nem ösmernek, bevételeik kizárólag önkéntes adományokból és idegenből jött segélypénzekből állanak. Az elmúlt évben Északanierikából 77,672 lirát, Dániából 49,900 lirát, Németországból 33.525 lirát, Angliából 106,385 lirát, Skóciából 44,896 lirát kaptak Olaszországból csak 61,774 lira folyt be és így az olasz evangelizáció költségeit javarészt a külföld fedezi.* Azon kérdésemre, hogy miből áll a valdesiek hitvallása és miben külömbözik az a többi protestánsokétól? Muston azt felelte: „A valdesiek más tekintélyt mint a bibliát, nem ösmernek“. Igen ám, de mikép magyarázzák a bibliát, orthodox irányban vagy szabadon ? kérdem én. Erre Muston: „Mi a theologiai controverziákkal nem foglalkozunk, csakis a gyakorlati keresztyénséget műveljük, a hívek valláserkölcsi nevelésére és Jézus tanításának megfelelő életre fektetjük a fősúlyt. A bibliát nálunk mindenki szabadon magyarázhatja ugyan, de természetesen ki van zárva az oly magyarázat, amely a keresztyénség alapelveivel ellenkezik“. Azon kérdésemre végül, hogy kikhez állanak * Nachrichten über die Ausbreitung des Evangeliums in Italien. 1910 December Stuttgart.
