Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-04 / 10. szám

1911. március 4.

Evangélikus Lap. 10. sz.

nemzetiségi irányzatok leküzdését célozzák, hanem azokat, amelyek a protestánsok autonómiáját ok nélkül sértik és korlátozzák.

Azt mondják, hogy a nemzetiségi irányzat leküzdése és az egyházi autonómia között oki összefüggés van, mert a nemzetiségi irányzatok éppen az egyházi autonómiát használják fel védelmül hazafiatlan törekvéseik érvényesülésére.

Hát ebben van egy mákszemnyi igazság! Ez az igazság a mákszem nagyságát jóval felülhaladja a román és szerb nemzetiségű görögkeleti egyházaknál, ahol az egyházi főhatóságok is többé-kevésbbé a nemzetiségi irány szolgálatában vannak, mákszemnyi nagyságra törpiil azonban az ág. hitv. evangélikus egyháznál, amelynek főhatóságai, sőt egyházmegyéi is nemcsak kifogástalan magyar hazafisággal vannak eltelve, hanem a magyar sovinizmus dolgában bármely más magyar fclekezeten túltesznek* és annak az ellenvetésnek 3 millió reformátusnál egyáltalában nincs semmi jogosultsága.

Igen, de erre az az ellenvetés, hogy nem lehet minden egyes felekezet részére külön törvényt csinálni, és ha az állami érdek azt kívánja, hogy az egyházi autonómia egyes felekezeteknél

* Az ágost. evang. egyház alkotmánya 324. £-ában fegyelmi vétségnek nyilvánítja a magyar haza és a magyar, nemzet elleni izgatást, és ezen rendelkezésével jóval megelőzte az állami törvényt.

kűlőmbséget akart volna lenni; hanem azért, hogy körül állván a Thronust a Clerus és a R. Calholicus Status: Református Társaikat kedvetlen színekkel festették le a felséges Udvar előtt! úgy írták le ezeket, mintha ugyan iszonyodnának a Királytól, tsak azért, hogy Catholica valláson vagyon! úgy Írták le őket, mintha ezek a Királyt nem másnak, hanem egy bálvány imádónak, Romai Pápának és a Clerusnak asseclá- jának (vakon követőjének) sőí szolgájának tartanák mintha ezek inkább a Pogányái, Tőrökkel Tatárral tartanának, ’s azt inkább szeretnék Uroknak mint az Austriai Házból uralkodó Királyokat, mintha az egész Papista vallást csúfságnak, superstitionak [babonának), régi Pogány vallásnak meg czifrazásnak állítanák és azéit mind a R. Catolica vallást, mind a Catholicuso- kat gyűlölnék, következésképpen, ha modjok és crejek volna azok ellen támadni és azokat elnyomni minden órán és szempillantásban készen volnának. Innen következett, osztán az

4° Hogy ámbár a Felséges Austriai ház ’s abból származott Királyok természettel kegyelmesek, és külőm- bőztetés nélkül jobbágyaikhoz irgalmasok voltak; mint azt a Haza törvényei, ’s abban léirott Austriai fejedelmek’ Diplomái bizonyítják, mégis gyakorta engedelmet nyertének, hogy kemény és vérengező indulattyok kővc3. oldal

az ott észlelhető állapotok miatt korlátoztassék, a többi felekezeteknek is bele kell nyugodni autonómiájuk korlátozásába. Ez az érvelés azonban nem helyes, mert ha az állam az elemi iskolát egészen államosítja, akkor nem kell neki a felekezetekkel, ezek jogaival és igényeivel egyáltalában törődni, nem teheti ezt azonban akkor, ha a felekezeteknek az elemi iskolát meghagyja, és ezzel azoknak joghatóságát saját elemi iskolái felett elismeri és tiszteletben tartja. - Mihelyt az állam erre az alapra áll, nem szabad az egyházak jogát és hatalmát saját iskoláik felett ok nélkül korlátozni. Ok nélküli korlátozás pedig az, ha az állam valamely egyház jogát azért kobozza el, mert egy másik egyház ezen joggal visszaél.

Szóval kissé drasztikus kifejezéssel élve, ha igazságosak akarunk lenni, nem szabad egymástól különböző jogviszonyokat és állapotokat egy kaptafára szabott törvénnyel szabályozni.

Ezen tétel helyessége még inkább ki fog tűnni, ha az 1907 : 27. törvcikk egyes rendelkezéseit, amelyek a protestáns egyházak autonómiáját ok nélkül sértik, egyenként ösmertetjük.

Alaphibája a törvénynek, hogy a nem állami elemi iskolai tanító részére kettős fegyelmi hatóságot és kétféle fegyelmi eljárást kreál. Minden tisztviselőnek kell, hogy egy fegyelmi hatósága legyen és egy fegyelmi törvény szabályozza

tésére, szabadságot végyenek: Ha mi gonoszt magok a Catholicusok cselekettenek, ha az Uralkodó Felség ellen rebellaltak mindjárt azt szinlették. mintha azt a Protestánsok indi ották volna. így minekutánna Nádasdi, Zriny, Frangepan és több Catholicus Urak ditsőséges emlékezetű Leopold Császár ellen támadtak; tsakhamar az akkori Esztergomi Érsek Szcleptsényi a Jesuiták tanátsábol a Protestáns Predicatorokra kenék, mintha ők támasztották volna a Thronus ellen a népet, ezért-is a szegény Predicatorokat Posonba citáltatták; Párt ütéssel Király ellen való támadással vádolták, számkivetésre, gályákra sententziázták, ’s némelyektől, a felől hogy soha hívatalyokat nem kővetik, reversalist vettek; némelyeket pedig kik az iszonyú sententiától meg ijedvén Pápistákká lettek, szabadon botsátottak; holott soha az ilyetén nagy bűnt vallás változtatásával fel nem lehet váltani: de ezzel egyszersmind azt bizonyították, hogy ezek mind azokban a melyekben vádoltat- tak ártatlanok a mint is osztán mind a Király mind az ország meg értven az el. vádoltatott Predicatorok- nak ártatlanságokat, az 1681-dik esztendőbeli Diétán absolválták, Proscriptiojokat el tőrlőtték ’s a Hazába való vissza jövetelre ’s hívatalyok követésére fel szabadították.

5° Az ilyetén vádokból következett osztán az,