Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-04 / 10. szám

4. oldal

Evangélikus Lap. 10 sz.

1911. március 4.

azokat a cselekvényeket és mulasztásokat, amelyek miatt fegyelmileg megbüntethető. Az egyházi tisztviselőt illetőleg ez csak az egyházi hatóság és az egyházi törvény lehet. Az állam az ő érdekét ha az egyházi törvény és az egyházi fegyelmi eljárás által biztosítva nem látja, két módon védheti meg. Egyrészt megtagadhatja a legfőbb felügyeleti jogánál fogva annak az egyházi törvénynek a szentesítését, amely az állami érdeket figyelmen kívül hagyja, másrészt az egyházi törvény rendelkezéseitől egészen függetlenül saját törvényében kihágásoknak minősítheti azokat a cselekvényeket és mulasztásokat, amelyeknek megtorlását az állam érdekében szükségesnek tartja. így például az állam kihágásnak minősítheti, ha valamely elemi tanító a magyar nyelv tanítását elhanyagolja, ha az iskolában a kormány által eltiltott vagy nem engedélyezett tankönyveket használ, vagy olyan cselekedeteket követ el, amelyek az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége stb. ellen irányulnak. Ezen kihágásnak vagy vétségnek bírája azonban ne a közigazgatási hatóság és a miniszter, hanem a kir. bíróság legyen. Büntetésül megállapítható itt is a hivatalvesztés, attól sem kell tartani, hogy a kir. bíróságok kevésbé fogják szem előtt tartani az állam érdekét, de és amit az egyéni szabadságot tisztelő államnak, amilyennek a magyar állam magát eddig joggal

tekinthette, feltétlenül respektálnia kell, gondoskodni kell arról, hogy azokban az esetekben, amelyekben valamely egyén existenciájának teljes megsemmisítéséről van szó, meglegyenek a személyes szabadság és az igazságosság azon garanciái, amelyeket csakis a független és részre- hajlatlan bíróság Ítélete képes nyújtani.

Az alkotmány visszaállítása utáni törekvéseink egyik nagy vívmánya volt az, hogy az igazságszolgáltatást, amely vagyon és exisztencia fölött ítélt, kivettük a közigazgatási fórumok kezéből. Azután lassanként visszafejlődtünk és a visszafejlődés tetőpontját az 1907 : XXVII. törvénycikkben érte el, amely valóságos spicliszisztémát létesített. A tanfelügyelő valamely be- sugás alapján jelentést tett a miniszternek, hogy X. elemi tanító valamely dalestélyen valami magyarellenes izű dalt énekelt. A miniszter elrendeli a vizsgálatot és be sem várva annak eredményét felfüggeszti a tanítót állásától (23. §) és beszünteti az államsegélyt. A tanító tehát már büntetve van, mielőtt még nyilatkozatra felhívták volna. A miniszter felhívja az egyházi hatóságot, hogy a tanító ellen a fegyelmi eljárást indítsa meg. Az egyházi törvényszék vizsgál, kihallgat tanukat és felmenti a tanítót, mert be van bizonyítva, hogy a tanító nem is énekelt, vagy ha énekelt, a dal semmi olyat nem tartalmazott, amiről a besugásban szó volt. A miniszter

hogy a Protestánsok nem tsak a nagyobb és országos hivatalokból de még a vármegyek tisztségeikből — is ki hagyattak, mintha ők az olyatén hivatalok viselésére, mind érdemetlenek, mind alkalmatlanok volnának; és akik, avagy tsak azért, hogy a szentekre megeskűdni nem akarnak nem méltók hogy hivatalokat viselyenek: úgy adták fel a Thronusnak, hogy ezek a Szentekre egyedül tsak nyakasságból és utálatból nem akarnak megeskűdni: holott a Protestánsok soha a Szenteket nem utálták sőt inkább mint ISTEN barátit betsűlték azoknak példájoknak kővetését javallották; egyedül a lelki esmeretért, melyben arról meg győződtenek hogy az eskűvés ISTENi tisztelet, és igy egyedül Istenre lehet esküdni, a szentekre mint teremtett állatokra esküdni nem tartották szabadosnak. Innét következett osztán

6° Hogy ki hagyatván a Protestánsok minden hivatalokból és ítélet tévő székekből és az Thronust egyedül a Clerus és a Catholicusok occupólván, soha a Protestánsok ügyéről a Felséges Udvar igaz informa- tiót nem vehetett: mert a Clerus és a Catholikusok voltak akarmely elő forduló ügyben mind Inquirensek Jvizsgálók] mind Referensek, mind Bírák 's úgy adták elő a dolgot a mint nékik tetszett, és a mint a Clerus diktálta: nem lehet pedig az okosság regulája szerént

gondolni, hogy az ellenség, azon ügyet melyet gyűlöl és üldöz igazán és maga valóságában adja elől.

7° Hogy pedig még is többre mehessen a clerus és Catholicus Status, és Protestáns Jobbágy Társain uralkodhasson azt vitte véghez hogy a Protestánsoknak communi nomine f„köz névvel“, általánosságban] a Király előtt instálni ne lehessen, ezt pedig azért tsele- kedte, mivel által látta, hogy a Particularis [egyenként jövő], és így erőtelenebb Instansokat [kérvényezőket] kőnyebben el nyomhattya úgymint a kiknek sem eszek sem tehetsegek, sem modjok nem volt legártatlanabb űgyőknek-is a Király eleibe való vitelére: azonban az olyatén Párticuláris lnstantiákat is Cancellária által a hol gyakran Pap a Cancellarius az egesz Cancellaria pedig Pápista kelletett folytatni a vallás dolgában; és igy igen kőnyű módon meg tselekedhette de meg-is tselekedte azt a Clerus, és a Catholicus Status, hogy a Királyi Felségnek tsak úgy adta bé a dolgot, a mint maga Statusának hasznosnak érzette, nem pedig a mint valósággal volt: Ugyan mit tehet egy nyomorult tudatlan parasztokbul — álló Ecclesia ha vallása exercitiumába turbáltatik; el mégyen Bétsbe két szegény ember a kit az Ekclesia elküld, Instantiát irat, bé adja a Cancella- riára, sem a szokást, sem a nyelvet nem érti, nem hogy a királyai de tsak középszerű emberrel sem tud