Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Dr. Luther Márton előszava

nod, mondanod, gondolnod és cselekedned a tanításnak ezt a részét: mert az ördög az Isten igéjét nem állhatja és hallani sem bírja. És Isten igéje nem olyasmi, mint a vénasszonyos mesék vagy a költők versei, hanem ahogyan Pál apostol mondja (Róm. 1, 16), Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére. Igen! valósággal Isten hatalma, amely a Sátánt keservesen gyötri és szorongatja, minket pedig módfelett erősít, vigasztal és segít. De miért szaporítsam a szót? Ha Isten igéjének minden hasznát és gyümölcsét elő akarnám számlálni, honnét vennék hozzá papirost és időt? Az ördögöt ezermesternek hívják. Minek nevezzük akkor az Isten igéjét, amely ezt az ezermestert minden fortélyával és hatalmával együtt megfutamítja és megsemmisíti? Világos, hogy az ige száz ezermesternél is különb. És mi ezt a hatalmat, hasznot, erőt és gyümölcsöt félvállról vegyük; főként mi, akik papok és igehirdetők akarunk lenni? Hiszen akkor rászolgálnánk nemcsak arra, hogy koplaltassanak, hanem arra is, hogy a kutyákat ránk uszítsák; mert hiszen minderre nekünk nemcsak úgy van szükségünk mindennap, mint a mindennapi kenyérre, hanem annak az ezermesternek mindennapi kísértései és cselvetései ellenében is mindennap élnünk kell vele. És ha a naponkénti kátéolvasásra való buzdításunknak az eddig mondottak nem adnának elég nyomatékot, akkor egymagában is eléggé késztethet erre Isten parancsolata, amely (5. Mózes 6:7, 8, 9.) szigorúan meghagyja, hogy ülve, állva, járva, kelve, fekve mindig elmélkedjünk Isten parancsáról és azt mintegy állandó jel és jegy gyanánt szemünk előtt és kezünkön viseljük. Kétségtelen, hogy Isten nem ok nélkül parancsolja és követeli ezt ilyen szigorúan; hanem azért, mert jól tudja, hogy milyen veszedelemben és ínségben vagyunk, ismeri továbbá az ördögöknek szünetlen dühös ostromát és kísértését, tehát mintegy jó vértezettel óvni, felfegyverezni és oltalmazni akar bennünket azoknak tüzes nyilai ellen (Efez. 6, 16) és mint hasznos orvosságot adja a kátét azoknak mérges, gonosz mételye és befolyása ellen. Oh, milyen eszeveszett bolondok vagyunk, hogy amikor olyan hatalmas ellenségek közt kell forgolódnunk és élnünk, amilyenek az ördögök, mégis semmibe sem vesszük fegyvereinket 8