Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Dr. Luther Márton előszava

elannyira, hogy azokat megtekinteni, vagy rájuk gondolni is restek vagyunk. És mi mást tesznek az ilyen öntelt, elbizakodott szentek, akik a kátét nem akarják naponként olvasni és tanulni, mint hogy magukat tudósahbaknak tartják Istennél, minden szent angyalaival, prófétáival, apostolaival és keresztyéneivel együtt. Mert ha maga Isten nem szégyenli a kátét naponként tanítani, mint aki ennél jobbat tanítani nem tud és mindig ugyanazt az egyet tanítja és semmi újat vagy mást nem vesz elő, s a szentek semmi jobbat és semmi mást nem tudnak tanulni és a tanulásnak nem tudnak végére járni: nem vagyunk-e mi nagy legények, akik ha egyszer elolvastuk és hallottuk, már azt képzeljük, hogy az egészet töviről hegyire tudjuk és egy óra alatt megtanuljuk azt, aminek tanítását az Isten nem tudja befejezni, pedig ő a világ kezdetétől fogva a világ végéig tanítja és valamennyi próféta minden szentekkel együtt talált rajta tanulni valót s megmaradtak tanulóknak. Mert bizonyos az, hogy aki a tízparancsolatot jól és alaposan ismeri, az az egész Szentírást ismeri, hogy egyházi és világi dolgokban, mindenféle ügyben és esetben tud tanácsot adni, segíteni, vigasztalni, ítélni, bíráskodni és bíró lehet minden tanítás és jog, lelkek és rendek és minden felett, ami csak van a világon. És mi más a Zsoltárok egész könyve, mint az első parancsolatnak gyakorlása és a róla való elmélkedés? Jól tudom tehát, hogy ezek a lomha bendők vagy elbizakodott lelkek egyetlen egy zsoltárt sem értenek meg, nemhogy az egész Szentírást; és ezek akarják a kátét ismerni és félvállról venni, amely pedig az egész Szentírásnak rövid kivonata és másolata. Azért újból kérek minden keresztyént, különösen a lelkészeket és igehirdetőket: ne akarjanak idő előtt doktorok lenni és ne áltassák magukat azzal, hogy mindent tudnak. Mert igaz mértékre vetve sok híja van a nagyralátásnak, meg a kinyújtott posztónak. Hanem naponként foglalkozzanak a kátéval és szorgalmasan gyakorolják, hozzá még gondosan és éberen vigyázzanak, hogy az elbizakodottságnak és a fennhéjázásnak mételye meg ne fertőzze őket; inkább töltsék minden idejöket olvasással, tanítással, ta9