Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Dr. Luther Márton előszava

helytállni úgy, ahogyan szeretnék. Ezért a káté gyermeke és tanítványa kell, hogy maradjak és szívesen maradok is. Ezek a finom, finnyás legények pedig egyszeri átolvasásra nyomban a doktorok doktoraivá válnak, mindent tudnak és semmire sem szorulnak. Nos hát, biztos jele ez is an­nak, hogy hivatalukat is, meg a népnek a lelkét is, sőt még hozzá Istent és igéjét megvetik. Nem kell az eleséstől félniök, mert már elestek iszonytatóan. Az kellene nekik, hogy megint gyermekekké legyenek és újra az ábécét ta­nulják, amiből, azt hiszik, gyermekcsizmáikkal együtt már régesrégen kinőttek. Kérem tehát ezeket a lomha bendőket, illetve elru­gaszkodott szenteket, az Isten szerelméért hagyják maguk­kal elhitetni, hogy valóságban igazán nem olyan tanult és fennkölt doktorok, mint képzelik s eszük ágába se jus­son azt gondolni, hogy a káté részeit mindenestől meg­emésztették és eleget tudnak, még ha rigy tűnnék is fel nekik, hogy jól ismerik és egészen feldolgozták. Mert még ha csakugyan a legjobban tudnák és ismernék is (ami ebben az életben lehetetlen), mégis sokféle hasznot hajt és gyümölcsözik, ha naponként elmélkedve olvassuk és elmondjuk. Tudniillik a Szentlélek az ilyen olvasásnál, elmondásnál és elmélkedésnél jelen van és mindig új meg új világosságot, áhítatot és ösztönzést ád, úgyhogy egyre jobban ízlik és belénkhatol, ahogyan Krisztus is ígéri (Máté 18, 20) : „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük". Azonkívül az ördög, a világ és mindenféle rossz gon­dolat ellen olyan hathatós segítségünkre van, ha az Isten igéjével szorgalmasan foglalkozunk, arról beszélgetünk és elmélkedünk, hogy az első zsoltár 2-ik verse is azokat mondja boldognak, akik az Ür törvényéről gondolkodnak éjjel és nappal. Kétségtelen, hogy sem tömjénnek, sem más füstölőszernek nem veszed az ördöggel szemben olyan nagy hasznát, mintha Isten parancsolatával és igéivel foglalkozva arról beszélgetsz, énekelsz, vagy elmélkedel. Valóban ez az a szentelt víz és jel, amely a Sátánt meg­szalasztja és amely elől elmenekül. És ha más haszon és gyümölcs nem származnék is belőle, mint az, hogy az ördögöt és a gonosz gondolatokat elűzöd, már magában véve ezért is örömest kellene olvas­7

Next

/
Thumbnails
Contents