Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Negyedik parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat

fenségesebb cselekedet, amit csak tehetünk az előbbi parancsolatokban foglalt legmagasztosabb istentisztelet után. Ügyhogy alamizsnaosztogatás és a felebarátunk iránti minden más cselekedet ezzel még korántsem egyenrangú. Isten ugyanis a szülők hivatását magasan az élre emelte, sőt egyenesen maga helyett állította fel a földön. Isten ezen akaratának és jótetszésének elég okot és ösztönzést kell szolgáltatnia arra, hogy önként és jókedvből úgy teljesítsük ezt a parancsolatot, ahogy csak bírjuk. Hiszen arra még a világ szerint is kötelezve vagyunk, hogy hálásak legyünk szüleinknek a jótéteményekért és mindennemű jóért, amit csak kaptunk tőlük. De itt megint az ördög irányítja a világot. A gyermekek úgy elfeledkeznek szüléikről, ahogy mi valamennyien elfeledkezünk Istenről és senki nem gondol arra, hogy Isten miként táplál, ápol, véd bennünket s mennyi jóval halmozza el testünket, lelkünket. Különösen, ha egyszer akad egy rossz óránk is, hej, de haragszunk, zúgolódunk és türelmetlenkedünk akkor, s be elfelejtünk mindent, ami jót csak kaptunk életünkben. Éppen így cselekszünk szüleinkkel is, s még sincs egyetlen egy gyermek, aki ezt elismerné és meggondolná, hacsak a Szentlélek rá nem segíti. Isten jól ismeri ezt a rossz szokását a világnak. Azért emlékeztet és hajt bennünket parancsolatokkal, hogy mindenki ráeszméljen, mit tettek érte szülei; így kiki rájön majd, hogy testét és életét tőlük kapta, meg hogy ők táplálták és nevelték, mert hisz különben saját szennyébe fúlt volna százszor is. Igazuk volt a régi bölcseknek, midőn azt mondták: „Deo, parentibus et magistris non potest satis gratiae rependi", vagyis: Isten, szüleink és tanítóink iránti hálánkat sohsem tudjuk eléggé kifejezni, — sem pedig jóságukat visszafizetni. Aki ezt belátja és meggondolja, az bizonyára kényszerítés nélkül megád szüleinek minden tiszteletet s tenyerén hordozza őket, mint akik által halmozta el Isten minden jóval. Mindezek felett indítson erre az is bennünket, hogy Isten e parancsolathoz testi életünkkel kapcsolatos ígéretet is fűzött — mondván : „H ogy hosszú életű légy e földön, ahol lakó 1". Láthatod ebből magad is, mily nagy komolysággal veszi Isten ezt a parancsolatot. Nem csupán azt hang39