Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Negyedik parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat

mégha halálra böjtölik is magukat és szünet nélkül térden­csúszva imádkoznak is!" Mert te erre nézve biztos szöve­get és isteni rendelkezést találsz, bizonyságául annak, hogy ezt Isten parancsolta, míg amazokra nézve egy betűt sem parancsolt. Ámde éppen az a világ nyavalyája és szörnyű vaksága, hogy az ilyesmit senki el nem hiszi. Ennyire megrontott bennünket az ördög a hamis szentség­gel és saját cselekedeteink káprázatával! Azért akartam olyan nagyon, — ismét mondom, ­hogy kinyissunk szemet-fület és megszívleljük ezt, nehogy azután mi is eltévelyedjünk ismét az Isten színtiszta igé­jétől ördögi lim-lom hazugságokra. így is volna az rend­jén, hogy a szülők annál több örömet, szeretetet, barát­ságot és egyetértést találjanak házaikban; s így nyerhet­nék meg a gyermekek is teljes mértékben a szülők szívét. Viszont, ha a gyermekek csökönyösek és amit tenniük kellene, nem teszik előbb, míg a hátukat ki nem porol­ják egy fütykössel, akkor magukra haragítják mind Istent, mind a szülőket és csupa nyomoniságot zúdítanak magukra, mivel a lelkiismeretnek ilyen kincsétől és örömé­től fosztották meg magukat. Azért az a helyzet a világon most is, amint panaszkodik is arról mindenki, hogy mind­két fél: a fiatalja is, az öregje is vad és fékezhetetlen, nincs bennük se félelem, se tisztesség: nem tesznek sem­mit, csak ha bottal hajtják őket s amint csak lehet, egy­más háta mögött rágalmazzák és kisebbítik egymást. Azért is van rajtuk Isten büntetése: mindenféle szenny­ben és nyomorúságban tengődnek. Látnivaló, hogy így általában a szülők sem tudnak semmit; egyik bolond neveli a másikat és amint ők éltek, úgy élnek utánuk gyermekeik is. Ez legyen azért — mondom — az első és a legnagyobb, ami bennünket e parancsolathoz von. Elannyira, hogyha sem atyánk, sem anyánk nem volna, a fentiek érdekében azt kellene kívánnunk: Bár fát és követ állítana elénk Isten, hogy atyánknak és anyánknak nevezhetnők! Meny­nyivel inkább kell tehát örvendeznünk azért, ha Ő élő szü­lőket adott, hogy irántuk tiszteletet és engedelmességet tanúsítsunk, mert tudjuk, hogy a magasságbeli Felségnek és minden angyalnak nagyon tetszik ez így s viszont ez bosszantja agyon valamennyi ördögöt. E mellett ez a leg­38

Next

/
Thumbnails
Contents