Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Negyedik parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat

az én Istenemnél." Csak hozakodjanak elő mások a maguk nagyszabású, keserves és nehéz cselekedeteikkel, csak kérkedjenek, majd meglátjuk, hogy föl tudnak-e mutatni csak egyet is, amelyik nagyobb és nemesebb lenne, mint az atya és anya iránti engedelmesség. Hiszen ezt az engedelmességet Isten közvetlen közelébe helyezte az Ö fenséges személye iránti engedelmességnek és ilyen értelemben parancsolta meg. Még pedig olyanformán, hogy ha Isten igéje és akarata már érvényesült és végbe ment, semmi más ne legyen fontosabb, mint a szülők szava és akarata. Ügy azonban, hogy a szülők iránti engedelmesség megmaradjon az Isten iránti engedelmesség jegyében s ne vétsen az előbbi parancsolatok ellen se. Éppen azért szívből örülhetsz és hálát adhatsz Istennek, hogy téged kiválasztott és érdemesített arra, hogy ilyen drága és kedves cselekedetekkel szolgálhass Neki. Nagyra tartsd és nagyra becsüld, még ha mindjárt a leghitványabb és legmegvetnivalóbb dolognak tekintik is azt. Hiszen nem mi kölcsönözzük azoknak a cselekedeteknek ezt a nagy méltóságot, hanem az, hogy olyan drága és szent foglalatba, tudniillik Isten igéjébe vannak foglalva. Óh mily drágán kellene megvásárolnia valamennyi karthauzi barátnak, szerzetesnek és apácának, ha életük folyamán csak egyetlenegy, az Ö parancsolatából fakadó cselekedetet vihetnének az Ür színe elé és ezt mondhatnák Előtte vidám szívvel: „Most tudom, hogy kedves Te előtted ez a cselekedet." Mi lesz szegény nyomorultakkai, amikor az Isten és az egész világ szeme láttára pirulva és megszégyenülve állanak majd egy ifjú gyermek előtt, ki e parancsolat szerint élt, és be kell ismerniök, hogy egész életükkel nem voltak rá érdemesek, hogy ennek csak egy korty italt is adjanak?... De méltán esik meg ez velük ördögi fonák üzelmeik folytán; mert Isten parancsolatát lábbal tiporják, úgy, hogy saját maguk kigondolta cselekedetekkel kell kínozniuk magukat — hiába, s egykor pedig ezenfelül még gúny és gyalázat lesz majd a jutalmuk! Nem kellene-e hevesebben dobogni a szívnek s az örömtől szinte elolvadni, ha munka után láthat és megteheti azt, amit néki parancsolnak, úgyhogy elmondhatja: „Lám, ez jobb. mint a karthauziak minden szenteskedése, 37