Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Negyedik parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat

nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem azonkívül illedelmességet, alázatosságot ós hódolatot, amivel mint valamely itt elrejtett felségnek tartozunk. Nem is csupán azt követeli, hogy szüleinkhez jóságosan és tisztelettel szóljunk, hanem legfőként azt, hogy szívünk és színünk egyaránt mutassa és tanúsítsa, hogy nagyrabecsüljük és Isten után legelsőknek tartjuk őket. Mert akit szívből kell tisztelnünk, azt igazán magasra és nagyra kell értékelnünk. Véssük hát a fiatalság szívébe, hogy a szülőben Isten helyettesét lássa és így vélekedjék, legyen bár szülője alacsony sorsú, szegény, tehetetlen és akadékoskodó, mégis atya és anya, akit Isten adott. Életmódjuk vagy hibáik miatt a köteles tisztelettől nem foszthatok meg. Azért a szülőknek nem a személyét kell nézni, hogy milyen, hanem Isten akaratát, aki így parancsolja és rendeli. Habár egyébként Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk, ámde egymás közt ilyen egyenlőtlenség és Istentől rendelt különbség nélkül el nem lehetünk. Azért parancsolta meg az Isten annak megtartását, hogy te nekem úgy engedelmeskedjél, mint atyádnak és én legyek a te feljebbvalód. Tanuld meg tehát először, hogy mit jelent az ebben a parancsolatban követelt tisztelet a szülők iránt; tudniillik, hogy őket, mint legnagyobb földi kincsünket mindennél dicsőbbnek és drágábbnak tartsuk. Azután szavainkban is legyünk illedelmesek irányukban, rútul rájok ne förmedjünk, ne zsörtölődjünk, ne hurítsuk le őket, hanem hadd legyen igazuk s hallgassunk, ha kelletén túlmennének is. Harmadszor cselekedetekkel is, azaz testünkkel és javainkkal tanúsítsuk ilyetén tiszteletünket azáltal, hogy kiszolgáljuk, segítjük, gondozzuk őket öregségükben, betegségükben, tehetetlenségükben vagy szegénységükben; s mindezt nemcsak örömest, hanem alázatosan és tisztelettel, akárcsak Istennek tennők. Mert aki tudja, hogy milyen szívvel kell lennünk szüleinkhez, az nem hagyja őket szűkölködni vagy éhezni, hanem maga elé és mellé ülteti s megosztja velük, amije van s ami tőle telik. Másfelől lásd és jegyezd meg magadnak, hogy milyen nagy kincset és szent cselekedetet tárunk itt a gyermekek elé, amit sajnos igen megvetnek és szélnek eresztenek és senki sem veszi eszébe, hogy ezt Isten parancsolta, vagy